Pethő Sándor unokájának levele Wisinger Istvánhoz

Szombaton beszámoltunk arról, hogy a Magyar ATV megszünteti a Sajtóklubot. Wisinger Istvánnak, a Magyar Újságírók Szövetsége elnökének véleményét, kérésének megfelelően, szó szerint közöltük, többek közt ezt is: Kíváncsi arra, hogy „a Magyar Nemzet tulajdonosai meddig tűrik, hogy ez a stílus a lapban folytatódjon”. Úgy vélte: „A konzervatív Magyarország ennél többet érdemel, és az egykori Pethő Sándor-i Magyar Nemzet most még szégyenkezzen.” Az alábbiakban Győri Zoltánnénak, Pethő Sándor unokájának nyílt levelét közöljük.

Tisztelt Elnök Úr!
Több okból is megdöbbenéssel olvastam a Magyar Nemzet augusztus 24-i számában megjelent nyilatkozatát, amelyet – mivel volt „vér a pucájukban” (idézet Öntől) – szószerint lehoztak. Az első ok, hogy Pethő Sándorról, a lap hajdani alapítójáról és első főszerkesztőjéről úgy nyilatkozik, mintha a mostani Magyar Nemzet arculata és szellemisége miatt neki szégyenkeznie kellene.
Hát nem, tisztelt elnök úr! Pethő Sándor ennél sokkal különb, világosabb elvű, jó értelemben vett konzervatív, polgári történész és publicista volt, aki mindenkor független politikai napilapot hozott létre. Mint ismeretes – egész munkásságát jól ismerve, és a ma már egyetlen élő unokája lévén jogosan, jelenthetem ki – ha élne, nem azon a baloldalon állna, amin Ön és kollégáinak többsége és soha nem is vallotta magáénak az Önök szoclib. elveit. Nem véletlen, hogy az elmúlt keserves negyven éven át (egészen 1988. augusztus 25-ig – a szerk.) ki sem lehetett ejteni a nevét a lapban, nem szerepelt sem a lap fejlécén, sem másutt, két esetet kivéve, amikor néhai nagybátyám Pethő Tibor (Pethő Sándor fia) 1956-ban a forradalom idején a szerkesztőség élére állt, és a kilencvenes években, amikor a Nemzethez újból visszatérhetett. Ennyit az Önök becses elismeréséről Pethő Sándor iránt. Ha élne, pontosan úgy gondolkozna, ahogy mindig is tette, függetlenséget hirdetve keresztény, jobboldali értékeket képviselve. Éppen annyira enyhén szólva nem rokonszenvezett a németekkel, a fasizmussal, a hazai nyilasokkal, (hiszen ezért kellett lemondania a lap vezetéséről is), mint amennyire megvetette a szovjet hatalmat, a kommunistákat, akiket már a „dicsőséges 1919-es” időkből is sikerült jól kiismernie a saját bőrén.
Azt gondolom, Tisztelt elnök úr, hogy nem ez a pillanat, amikor a rá való hivatkozással éppen Ön előhozakodhatna. Természetesen a véleményét kinyilváníthatja, hiszen – Önök szerint – a szabad véleményalkotás idejét éljük, és ha nyilatkozata még oly alpári módra sikerült is, mint mondjuk a Heti Hetes. Tegye, ez az Ön dolga, de Pethő Sándor nevével eszébe ne jusson takaródzni, mert a szelleme ma is él, s ott lesz a Televízió székházánál, pénteken (s ez a második ok). Hiszen ő sem küzdött másért, mint azért, hogy „Magyarország Magyarország maradjon!” S ez az Önök szemében elévülhetetlenül nagy vétek.
Maradva a jó polgári nevelésből fakadó minimális és formális tisztelettel: Győry Zoltánné, Pethő Sándor unokája, a Sub Rosa polgári kör tagja és lányai, a dédunokák: Járay Katalin, Járay Eszter és Győry Anna
Ui.: Írom ezt a levelet augusztus 25-én, Pethő Sándor halálának 62. évfordulóján, és a Magyar Nemzet első megjelenésének 65 éves születésnapján. Még annyit, mielőtt lázas nyomozásba kezdene, Pethő Sándornak egy leánya is volt, nem csak az ismert, kitűnő tollú néhai Pethő Tibor. Tibornak két fia sajnos már nem él, én Pethő Mária egyetlen leánya vagyok.