Rugalmas Helsinki döntéshozatala

Egyik legtöbbször említett problémája az Európai Uniónak a döntéshozatal nehézkessége, bürokratizmusa. A középpárti Esko Aho exminiszterelnök, a finn parlament legfelsőbb bizottságának elnöke úgy véli, a tagjelöltek számára is példaértékű lehet a rugalmas és demokratikus finn rendszer.
Aho – aki a szociáldemokrata Tarja Halonennel szemben alulmaradt a 2000-es elnökválasztáson – láthatólag elemében érzi magát új tisztségében, amelyet azt követően töltött be, hogy a bostoni Harvard egyetemen folytatott tudományos munkát. Mint elmondta, a legfelsőbb bizottság több fázisban mintegy „felülvizsgálja” a parlamenti előterjesztéseket, illetve döntéseket. Az 1995-ös EU-belépés óta tagsága a parlament többi szakbizottságából tevődik össze, így ténylegesen is egy kompetens közösséget alkotnak a korábban tapasztaltakkal szemben. Minden EU-csúcsot megelőzően, illetve követően – évente hét-nyolc alkalommal – találkoznak a miniszterelnökkel, aki így a törvényhozás közvetlen ellenőrzésével és segítségével tolmácsolja a finn érdekeket az EU-hoz, valamint a többi tagállam felé. Noha nem törvényszerű, hogy a legfelsőbb bizottság elnökét az ellenzék adja, rendszerint mégis így történik. A finn politikai viszonyokat jól szemlélteti, hogy a kormányzat és a parlament között élesebb szembenállás tapasztalható, mint a kormánypárti és az ellenzéki frakciók között.
Esko Aho az uniós konventtel kapcsolatban szkepticizmusának ad hangot: szerinte az egyenlőség elve nem biztosított és tisztázatlan a testület munkamódszere is. Fontos, hogy a jövőben minden állam képviselője jelen legyen a bizottságban – mondja, hozzátéve, hogy nincs szükség a bizottság egyfajta „európai kormánnyá” válására, nem beszélve az „Európai Egyesült Államok” ötletéről, amely szerinte katasztrofális elképzelés. Ennek ellenére nem szabad elválasztani a EU-ügyeket a nemzeti kérdésektől. Úgy kell tekinteni az unióra, mint a nemzeti kormányok olyan eszközére, amellyel meg tudnak felelni a modern világ egyedül megválaszolhatatlan kihívásaira – véli. Aho szerint demokratikus és szervezett formában gyakorlatilag visszatérnek az első világháborút megelőző idők, amikor Európában szabadon áramlott a pénz és a munkaerő, hozzájárulva a gazdasági prosperitáshoz és versenyképességhez.