Tisztelt Szerkesztőség!

Benyomásaim árvíz idején
Minap kisétáltam a győri Rába-part közelébe, hogy megnézzem az aznapi vízállást. Szépen csendesen csordogált a folyó, bár inkább oldalirányba próbált utat törni magának. Nem volt hajlandó úgy aláereszkedni a medrébe, ahogyan azt a bölcsek és okosak elvárnák tőle. A Rába kettős hídjánál már közbeszólt a Nagy Tesó is. A Duna segített egy kicsit, ott ugyanis már érezhető volt közelsége, és visszafelé folydogált a víz az ő jóvoltából. (Annak idején az elvtársak is szerettek volna ilyet elérni a Volgánál, de nekik ez nem ment, míg a Duna ezt könnyedén megcsinálta.)
Mielőtt félreértene valaki – és azt hinné, pártolom az árvizet –, sietve hadd jegyezzem meg, hogy csak a „gondolkodásmódjával” szimpatizálok. Nem engedi magát elnyomni holmi medrek, szabályok által, hanem megy a maga útján. Olykor szörnyű pusztítást okoz, ártatlanokat öl meg, és valóban kegyetlen tud lenni. Ekkor már nem tetszik. A hasonlatok mindig féllábon járnak, mégis hadd éljek egy felkínálkozó, a szó szoros értelmében felmerülő példával. A Rába vizének felszínén műanyag flakonok úszkáltak, amikor a napokban aggódással kevert kíváncsiságom valósággal kiűzött a folyópartra. A könnyű flakonok nem éppen környezetkímélők, de legalább könynyen lehalászhatók, és „vállalják” magukat. Nem rejtőznek el. Olyanok, mint a mi megtévedt, meggyötört, megzsarolt jobboldali politikusaink, akiket megérintett a kommunizmus titkosrendőrségének undorító csontvázkeze. Még nem tudjuk, kik ők; ha kiderül, szépen hátrább is lépnek – maguktól, ahogyan azt az egyébként teljesen tiszta Pokorni Zoltán példája megköveteli. A mélyben viszont az évszázados rozsdás hordók, vaskerekek és egyéb szennyezők foglalnak helyet. Lapulnak, sunnyognak, és az évek során ocsmány módon, lassan keverik bele mérgüket az éltető vízbe. Csak apadáskor mutatkoznak. Ezek olyanok, mint a valódi szt-tisztek, spionok, álnokok, akik soha nem vallják be vétkeiket. Lelkük nincs. Miért lenne hát ismeretük róla? Sosem voltak egyenesek. Nagyapám vendéglőjét úgy záratták be, hogy előbb bejártak és zsíros kézzel megfogdosták a poharakat. Aztán azt mondták, hogy nincsenek jól elmosva. A másik nagyapa textilkereskedő volt. Szerették a vevők, mert előzékeny volt. Egy tollvonással elvették tőle mindenét. Ezek után papolnak demokráciáról. Alattomos módon próbálták Kodály Zoltánt is rávenni arra, hogy új himnuszt komponáljon. Szerencsére nem tette meg.
Visszatérve a vízre, a lassan leázó mocsokra, meg kell jegyezni, hogy a folyónak feladata van. Időnként apad, máskor árad. Ha nagyon megárad, akkor még az alant kushadó nehézsúlyúakat is elsodorja. Van hát feladatunk…
Csala Zsófia diplomás ápoló, önkormányzati képviselő (Fidesz)
Győr
*
Farizeusi aggodalmak
Jól értem-e én a jelenlegi kormány érvelését, hogy ők most aggódnak? Miszerint az ellenzék rontja az ország jó hírét és hitelét, amikor túl sokat firtatja új miniszterelnöke, a D–209 szt-tiszt előéletét és elkötelezettségét a leomlott szovjetbarát rendszer iránt.
Amikor még Orbán Viktor volt a miniszterelnök, nem azon versenyzett minden egyes szocialista és balliberális politikus, újságíró és régi pártügynök (a jelenlegi kormánypártok jelére), hogy ki tudja roszszabb hírét kelteni az országnak és az akkori miniszterelnöknek? Mást sem hallottunk, csak hogy milyen kényelmetlen a személye Keleten és Nyugaton, mert nácibarát, miniduce, diktátor és antiszemita, persze a fél országgal együtt, sőt ráadásul még kisnövésű is.
Akkor nem féltették az országunk jó hírét? Nem azt szajkózták, nem szívesen áll szóba Orbán Viktorral a külföldi politikusok többsége, viszont mekkora öröm nekik Medgyessy Péter? Ha mindkét állítás igaz, miért kell tartaniuk attól, hogy a mai ellenzék hangja eljut a külhoni politikai elit füléig, és egyáltalán odafigyelnek ilyenre?
Látom: „Tovább nyomoznak” a rendőrségen, de nem értem, mi céllal. Netán betörtek valahova és lopták az iratokat? Vagy tették a dolgukat és tájékoztattak? Csak nem az a baj, hogy a Magyar Nemzet merte közzétenni a D–209 működését bizonyító aktákat? Nem ez a sajtószabadság? Illetve az ő akciójuk nem a sajtószabadság elnyomása?
Engem meglepett, hogy az MSZMP utódpártjának tagjai ma bevallják, rossz volt a rendszerük. Mitől volt az nekik rossz, ha multimilliomosokként kerültek ki belőle? Továbbá pedig miért szidalmazzák azokat, akik a saját bőrükön tapasztalták, hogy velejéig gonosz és rossz volt, amit végül senki nem védhetett meg, ezért nem az MSZP-re szavaztak?
Rakáts Edit közgazdász-mérnök, Keszthely
*
Hajrá, szponzorok! Hajrá, szurkolók!
Nyáron még álmodni sem mertünk arról, amikor Beckham kiejtette a világbajnoki címre törő argentinokat a világbajnokságon, hogy még ebben az évben itt, a Puskás Ferenc Stadionban csodálhatjuk a játékát. Most a ZTE megadta nekünk ezt. Az a Zalaegerszeg, amelyre azt mondták még tavaly, hogy jól összevásárolták a játékosokat, s talán benne lesznek a legjobb hatban. És benne lettek úgy, hogy bajnokságot nyertek. Megtörtek egy hosszú fővárosi hegemóniát.
Most pedig kitört a jegyláz. A győztes meccs előtt csak 28 ezer jegy került árusításra. Ennek a nagyobb részét a szponzorok kapták, azok, akik akkor is életben tartják a klubot, amikor a szurkolók már lemondtak mindenről és alig jönnek ki a stadionba, mert már a reményüket veszítették. Augusztus 16-án kiadtak még ezer jegyet Zalaegerszegen. Azok kapták, akik leginkább kitartottak – ott voltak az Üllői úton és Zágrábban is. Az előző évben júniusban még megtelt a „ház”, az Illés–Metró–Omegán közel 80 ezer ember tombolt a lelátón, nemrégiben pedig az atlétikai Eb-nek adott otthont a létesítmény. Az egyik kereskedelmi csatornán elképesztő képeket láttunk a stadion állagára vonatkozóan.
Hol vannak azok a szép idők, mikor még kettős rangadókat rendeztek ezen a helyen? A vb után mindenki a minőségi labdarúgásra vágyik, akkor megadatik az a csoda a Bozsik Péter által vezényelt ZTE révén, hogy mindenki ismét focilázban égjen – akkor nincs Magyarországon egy olyan stadion, ami 80 ezer embert fogadni tudjon. Nekünk, magyaroknak még a legalapvetőbb feltételeink sincsenek meg ahhoz, hogy közelebb legyünk a hőn áhított felemelkedéshez, a szponzorok és nem utolsósorban a közönség kiszolgálásához. Hajrá, ZTE! Így is.
Rozs Borbála Pomáz
*
Gumicsónak, amelyen motort lehet javítani…
Elszomorító látvány és olvasmány a Balaton-parton széltében-hosszában fellelhető nagyszámú, hibás németséggel írt tábla és prospektus. Helyenként még
a legegyszerűbb mondatban is találhatók nyelvtani, lexikai és (vagy) helyesírási
hibák.
Nemrégiben – az északi part egyik forgalmas üdülőhelyén sétálva – egy sportszerkereskedő által az utcára kitett gumicsónakra ragasztott cédulán a következő mondatot olvastam, németül nem tudókra gondolva magyarítva teszem közzé: „Gumicsónak, azon motort lehet javítani.” A hibásan lefordított mondat itt már nevetséges értelemzavart okozott. Ezt már nem tudtam szó nélkül elviselni (32 éve tanító, régi bölcsészdiplomás tanár vagyok, aki életének nagyobbik felében nyelvvizsgára és érettségire készített fel két tárgyból), figyelmeztettem a hibákra az árus kislányt. Csodálkozva válaszolt: „Nem tudunk mi németül. Egy gimnazista lányt kérdeztünk meg…”
A szobakiadók és az üzlettulajdonosok nem kérhetnének meg egy németül (remélhetően) pontosan beszélő személyt, netán egy nyelvtanárt, hogy korrektül fordítsák le szövegeiket?
Vendégházak, borozók mellett elhaladva igen lehangoló lehet minden járókelő számára, hogy a szobakiadók egy része milyen – minimálisnak sem nevezhető – szókinccsel és szinte a nullával egyenlő nyelvtani tudással „társalog” vagy inkább bólogat és hümmög (nagy mennyiségű bájolgó és hízelgő felhanggal fűszerezve) német vendégeinek társaságában. Ha már a balatoni ház- és nyaralótulajdonosok szobakiadással egészítik ki jövedelmüket, nem tanulhatnának meg – uram bocsá’ az idősebb korosztály is – legalább alapfokon németül?
Dr. Szulyovszkyné Györffy Sarolta tanár, Budapest
*
Tisztelet
A minap véletlenül bekapcsoltam délután a Kossuth rádiót, és bár az időjárás-jelentésre lettem volna kíváncsi, egy betelefonálós műsor közepébe kerültem. Egy úr mélyen sértve nehezményezte, hogy a mostani miniszterelnök nem kapja meg az őt megillető tiszteletet, mert egyesek D–209-esnek nevezik Medgyessy Péter miniszterelnök urat. Pedig az ország választotta meg erre a pozícióra.
Jómagam már gróf Bethlen István miniszterelnök úr idejében is éltem, és azóta nagyon sok miniszterelnöke volt hazánknak. Természetesen mindegyiknek volt ellenzéke és a parlamentben mindig sok vita volt. De volt vastapsi idő is. Természetesen erről is vannak emlékeim.
Mikor Horn Gyula miniszterelnök úr vitázott a tévében az akkori miniszterelnök-jelölt Orbán Viktorral, határozottan emlékszem és bizonyára mások is, hogy a vita udvariasan folyt és Orbán Viktor, kitérve a provokáció elől, megjegyezte: mindig megadom a tiszteletet Magyarország miniszterelnökének. (Aki akkor még Horn Gyula volt.)
Most felteszem a kérdést a tisztelt telefonálónak: az elmúlt négy év alatt az akkori ellenzék részéről mennyi tiszteletet kapott Orbán Viktor miniszterelnök úr? Vagy inkább kérdezzem meg Kende Péter „író” urat?
Dr. Dendély Béláné ny. tanár, Verőce
*
MVSZ, Százak Tanácsa (Budapest): A Százak Tanácsa üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek az országban immár 1994-től működő hálózat legalább részleges vizsgálatára, ha nem is felszámolására irányulnak. A Százak követelik az írott sajtó, valamint a rádiók és televíziók valamennyi szerkesztőjének, vezetőjének teljes átvilágítását és nevük közlését, amennyiben azok önkéntes vagy kényszerített módon ügynökként vagy szervező-zsaroló tisztként vagy azok irányítóiként a magyarság megrontásán dolgoztak, netán a mai napig azon munkálkodnak. A Százak visszautasítják azokat a lépéseket, amelyek a Magyar Nemzet megfojtásán fáradoznak. József Attilával szólunk: „LEVEGŐT!”
*
F. R. (Budapest): Idén fejeztem be 44. tanévemet. Úgy hittem, pályám végeztével nyugodt, békés nyugdíjas élet vár rám. Nem így történt! Naponta kell hallanom (olvasnom), hogy nacionalista, rasszista, antiszemita, tömören: csőcselék vagyok. Mondják (írják) mindezt azok, akik hason csúszva dicsőítették a Szovjetuniót és annak olykor gyilkos vezetőit. No meg olyan ifjú sajtótitánok, akik – bár a közelmúlt történelmét alig ismerik – jó pénzért és karrierért azt írnak, amit diktálnak nekik. Mindez miért? Mert értékrendem elkötelezetten polgári, keresztény, nemzeti. Nekem ne a Köztársaság téren vagy a szárszói szellemi rongyosbálon határozzák meg, mi az érték. Az én értékrendem ezer év minden megpróbáltatását kiállta. Ellenben az ő ideológiájuk alig százéves története alatt körülbelül 80 millió emberáldozatot követelt. Na és a rendszerváltás óta két miniszterelnököt adott: egy pufajkás verőembert és egy kommunista ügynököt. Ennyi tellett. Az elmúlt négy évben végre magára talált a nemzet. Nőtt az önbecsülése, kezdett bizakodni és hinni a jövőben. Erre azonnal beindult a gyűlölethadjárat. A meggyötört arcú vén pártvezértől és fülsértő hangú kedvenc excenzorától kezdve a pökhendi Ujhelyin át a saját vicceiken röhögcsélő médiamajmokig. No meg a Kende-kórban szenvedők népes hada. Hazudnak, csúsztatnak, rágalmaznak. Miért ez a nagy gyűlölködés? Egyszerű: félnek. Félnek, mert tudják, hogy a sandán szerzett hatalom nagyon ingatag. Most a polgári sajtót próbálják szétverni. Mert félnek az igaz szótól. Az a hatalom, amely nevében földre tepernek és gumibottal vernek idős embereket, ahol a készenléti rendőrséget erősítik, ahol vízágyút akarnak beszerezni – az a hatalom rettenetesen fél.
*
Dr. Kóczy Kálmán (Szarvas): A közeledő szüreti idény alkalmából írom meg élményeimet. 1972-ben és 75-ben Görögországban jártam, ahol szeptember és néha már augusztus hónapban is borfesztiválokat tartottak. Egy ligetes területen többféle bort árultak 3-5 hektoliteres, csappal ellátott hordókban. Ezek állványon voltak egymás mellett és alattuk-előttük betonvályú volt. Mindössze egy ember felügyelt rájuk. A területre való belépés díja 30 drachma volt akkor, ami kb. ugyanannyi forintnak felelt meg. Ezért a pénzért ihatott a vendég bármelyik fajtából. A bor származási helye és fajtája/neve krétával volt a hordóra írva. Külön lehetett vásárolni 10 drachmáért 1 literes üveget, amit még ráadásul ki is lehetett vinni a területről. Mindenki tetszés szerint ihatott, de részeg embert nem láttam sehol. Ennek a módszernek az alkalmazásával a termelők megszabadulhatnak a hordóikban tartott feleslegüktől. Szerintem érdemes volna utánozni.
*
Dr. Skripecz Sándor (Budapest): A Sándor-palota aránylag rövid múltjához két nevezetes rejtély tapad. A közelebbit – Teleki Pál halálát – a történészek már nem tekintik annak. A másiknak a megfejtése – hogy ki is tervezte, építette voltaképpen a Sándor-palotát – még mindig várat magára. Mert a Várhegynek ezt a díszét főleg Pollack Mihály műveként tartják számon, azzal pontosítva, hogy megalkotásában a (szintén bécsi) J. Amman is közreműködött. Mindenesetre általános az a vélemény, hogy a palota az 1800-as évek elején még nem tartozhatott a reformkor e nagy építészének önálló művei közé. Zádor Anna alapvető monográfiájában jobbára a belső terek kiképzése, bizonyos stílusjegyek alapján tekinti őt a palota kétségtelen – de nem kizárólagos, nem egyedüli – megteremtőjének. A rejtély tehát még nincs megfejtve. Wälder Gyula (1844–1944), a Horthy-korszak nagynevű építésze és professzora 1935-ben egy kis baráti társaságban előadást tartott a finn építőművészetről, középkori templomaiktól a századelő úttörő, modern építkezéséig, amely különben a hazai köz- és magánépítkezésben számos értékes követőre talált. Mivel Finnország 1918-ig az orosz birodalom része volt, természetes, hogy ilyen művészeti hatások gyakorlatilag Oroszországból, Szentpéterváron át érkeztek hozzánk. De ugyanakkor Wälder Gyula megjegyezte, hogy az orosz építészet is hatott a magyarra, nevezetesen az oroszországi klasszicizmus stílusával. Ennek pedig első, legjelentősebb emléke – jegyezte meg W. Gy. – a budai ún. Sándor-palota.
*
Mátyás Imre (Budapest): Megdöbbenve olvastam, hogy a Fővárosi Önkormányzat szerint a Bartók Béla út felújítása terv szerint halad. Megdöbbentem, mert nincs rend. Sem a Bartókon, sem a városban másutt. Kezdem azon, hogy amikor júliusban kevesebb eső volt, akkor alig lehetett a portól levegőt venni, a lakásban szellőztetni lehetetlen volt, s h