Válságban az ország

A szellemi szögesdrótok leküzdésére csakis a jobboldali értelmiségi, véleményalkotói összefogás lehet eredményes – jelentette ki lapunknak adott interjújában Molnár Tamás grafikusművész, publicista, a Jobboldali Demokraták Társaságának alapítója. A szervezet szeptember hetedikén Visegrádon értelmiségi tanácskozást tart, ahol arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként küzdhetné le Magyarország a választások óta elmélyült válságot.

Nemrég alakították a Jobboldali Demokraták Társaságát. Mi volt a céljuk a szervezet létrehozásával?
– Szervezetünket Tóth Gy. László, Orbán Viktor volt miniszterelnök főtanácsadója, Nagy Ervin, a Jobbik vezetője és jómagam hoztuk létre. A magyar közéletben mély morális és legitimációs válság van, amely mára egyfajta hatalmi válsággá teljesedett ki. Ebből próbálunk kiutat keresni.
– Ön szerint a válság a jobboldalt is elérte?
– Igen. Már az országgyűlési választások kampánya előtt észrevehetők voltak a válság jelei. Sokan éreztük azt, hogy a jobboldal is érintett lehet bizonyos erkölcsi és korrupciós ügyekben. Ez arra késztetett bennünket, hogy létrehozzunk egy olyan társasaságot, amely nem pártképződmény, s amelyben tiszta erkölcsű emberek találhatók, akik nem fertőződtek meg a hazai közélettől. Egy olyan helyzetben, amikor a miniszterelnökről és az országos rendőrfőkapitányról egyaránt kiderült, hogy a kommunista titkosszolgálatok tagjai voltak, morális válságról kell beszélnünk. Ezt az érzetet erősíti, hogy a hajdani cenzorok újra vezető pozíciót foglalnak el a médiában, Magyarország legjobban propagált írója a gyűlölködő könyvéről elhíresült Kende Péter, úgymond az igazságügy-miniszter szerepében pedig egy előzetes letartóztatásban lévő izomember tetszeleg. Ezek után egyfajta erkölcsi szemétdombként lehet csak jellemezni a magyar közéletet. Nagyon sokan érezzük azt, hogy most már lépnünk kell.
– Ön szerint mit lehet tenni ebben a helyzetben?
– A szellemi szögesdrótok leküzdésére csakis a jobboldali értelmiségi, véleményalkotói összefogás lehet eredményes. Ezért arra gondoltunk, hogy a köreinkhez tartozó mintegy százötven-kétszáz értelmiségit, akik befolyásolni tudják a közéletet, egy tanácskozásra invitáljuk szeptember hetedikére Visegrádra, a magyar történelem kultikus színhelyére. Ismert, hogy itt őrizték a Szent Koronát, a helyszínválasztás tehát nem véletlen: el kell kezdenünk egy új szellemi honfoglalást. Kezdeményezésünk – ez sem véletlen – a rendszerváltás előtti ellenzéki szárszói, monori, lakiteleki találkozók eszmeiségét hordozza. Anynyi a különbség, hogy most csakis a jobboldali eszmerendszert magáénak valló gondolkodókat, értelmiségieket hívunk meg a találkozónkra. Baloldali politikusokat és közéleti személyiségeket nem, mivel jelenleg úgy gondoljuk, hogy ennek egyelőre még nincs értelme.
– A baloldali médiumok, közéleti szereplők egyből szellemi kirekesztésről fognak beszélni.
– Viszont mi nem akarjuk azoknak a kezét megfogni, akik asszisztálnak az erkölcsi válsághoz. A baloldal azon jeles képviselői, akik nem koptak még el a politikai küzdelemben, hallgatnak a Medgyessy-üggyel kapcsolatban, a közélet teljes megtisztulását akadályozzák. Így velük nem akarunk, de nem is tudunk értékközösséget vállalni. A baloldal eljátszotta az esélyét, és beigazolódott az is, hogy annak idején nem szabadott volna Nagy Imre újratemetésére odaengedni őket. Remélem azzal, hogy Kis János, az SZDSZ egykori elnöke kilépett pártjából, példát mutat a kormánypártokkal eddig szimpatizáló és a Medgyessy-ügyet morális szempontból is feldolgozni képes szellemi embereknek arra, hogy levonják maguk számára is a következtetést. Ez jelzésértékű az SZDSZ értelmiségi bázisának. Személy szerint bízom abban, hogy vannak még olyan gerinces emberek a baloldalon, akik követni merik Kis János példáját.
– Úgy tudom, hogy Párhuzamos Alapítvány néven kulturális alapítványt hoznak létre. Az elmúlt években ezt a területet magánalapítványként egyedül a Soros György által létrehozott intézmény sajátította ki magának. Az önöké netán versenyezni akar a Soros Alapítvánnyal?
– Az alapítvány jelenleg bejegyzés alatt áll. Mi nem versenyezni akarunk, hanem szeretnénk elérni mindazokat, akik a polgári Magyarország felépítésén fáradoznak. Támogatnunk kell a polgári körök rendezvényeit, hírleveleik kiadását, a jobboldali könyvkiadókat, és el kell érnünk azt, hogy a velünk közösséget vállaló magáncégek vezetői ne féljenek a szerepvállalástól, bátran támogassák céljainkat. Szükség van egy jobboldali sajtódíj megalapítására is, hiszen csak azok az újságírók nincsenek ebben az országban elismerve, akik történetesen nem a baloldal szekértolói. A „szabadság kis köreit” kell létrehozni, amelyek végre nem a kisebbséget, hanem a többséget támogatják. A kultúrában dolgozó művészek tenni akarására lehetett volna építeni a polgári Magyarországot. A Soros Alapítvány a választások idején ismét bebizonyította, hogy hihetetlen módon képes beavatkozni az ország politikai belügyeibe. A hála nem maradt el: elnöke a napokban köztársasági érdemrendet kapott. Ezt a túlsúlyt szeretnénk valamilyen módon ellensúlyozni, ezért is lesz az alapítványunk neve Párhuzamos Alapítvány. A párhuzamos értelmiségi köröket szeretnénk támogatni, hasonló strukturális felépítésben, mint a Soros Alapítvány. Nem szégyen ellesni tőlük néhány fogást, hiszen olyan mélyen tudtak beépülni a társadalomba, amelyre egyetlen más alapítvány sem volt képes.
– Mi a véleménye arról, hogy míg a jobboldalon a tavaszi választási vereség után mintha apátia uralkodna, addig az MSZP–SZDSZ több helyen a Munkáspárttal fog együttműködni az önkormányzati választásokon?
– A jobboldal csalódottságára a teljes baloldali összefogás a válasz. Az SZDSZ parlamenti politikusai az MSZP szatellitpártját, egy kis szocialista frakciót faragtak a hajdanán nagy reményű antikommunista alakulatból, így nem kell azon csodálkozni, hogy a kádárista Munkáspárt sem szalonképtelen már a számukra. Ez a tény alátámasztja Kuncze Gáborra és a mostani SZDSZ-re tökéletesen jellemző megélhetési politikusok jelzős szerkezetét. Ennek természetesen semmi köze a valódi liberalizmushoz. Egy igazi szabadelvű pártra valóban szüksége lenne Magyarországnak, de az MSZP-vel és a szélsőséges Munkáspárttal kompromittálódott társaságra semmi szükség nincsen.
– A polgári körök mintha kezdenének kicsúszni a polgári oldal ellenőrzése alól. Ön szerint a Fidesz képes lesz kontrollálni az önszerveződéseket?
– Orbán Viktor, amikor a polgári körök élére állt, tulajdonképpen kilépett a Fideszből. Ez jelzi igazán, hogy bajban van az egykori kormánypárt. A Fidesz politikai stratégiáját is elhibázottnak tartom: a teljesen centralizált tavaszi kampány nem vezetett eredményre. A választások után a képernyőképes, rendkívül jó képességű politikusok háttérbe húzódtak, pedig rájuk most égető szükség lenne. A jelenlegi Fidesz egyre jobban hasonlít a 1994 utáni MDF-re, amely végül feloldódott a magyar közéletben. Az utolsó négy év szabadságérzete arra vezet minket: küzdenünk kell, hogy a polgári oldal talpra álljon végre.
– A politikusok némák, a jobboldali értelmiség egyfajta szereptévesztésben van, hiszen a politikusok helyett politizál. Mekkora felelősséget ró ez az értelmiségre a mostani helyzetben?
– Magam grafikus vagyok, bár már harminc éve politizálok. Amin most a humán értelmiség keresztülmegy, az a rendszerváltozás hónapjait juttatja az eszembe. Olyan álságos helyzetben van az ország, mint akkoriban: most ismét történészeknek, festőknek, művészeknek kell hallatniuk a hangjukat, mivel a politikusok ezt nem teszik meg. Visegrádi tanácskozásunknak a politikai, a morális helyzetelemzés és a kiútmutatás a célja. Egy közös állásfoglalást fogunk elfogadni az esemény végén, illetve könyv alakban is ki szeretnénk adni a tanácskozáson elhangzott beszédeket. Nem szűk, zártkörű beszélgetést akarunk megvalósítani, amely értelmiségi nyavalygásokat, az elefántcsonttorony magányában született gondolatokat összegzi. Rengeteg embert megvezet a jelenlegi média, a manipuláció ellen is fel akarjuk venni a harcot: a hazárulók ugyanis semmitől nem mentették meg az országot. Folyamatban van a Kádár-imázs újbóli, modernizált felépítése, amelyet azért sem engedhetünk újból a felszínre törni, mert ellene küzdöttünk egész életünkben. Több ezren meg életüket is áldozták a szabadságért az elmúlt évtizedekben. Szerintem tűrhetetlen, hogy a diktatúra ak-tív részesei átideologizált szerepükkel mai közéletünk vezető pozícióiban maradhassanak. Velük szemben erkölcsi magaslatot kell felmutatnunk.