Végveszélyben a jákotpusztai gazdaság

A jákotpusztai etofarmot – hivatalos nevén Dél-Csereháti Tájközpontot – jó tíz éve hozta létre Keszthelyi Tibor, újjáélesztve a természettel harmonizáló, elfeledett állattartási formát. Jákotpuszta számos biofarm, tájközpont mintája lett országszerte. Az itt megtanulható legeltetéses, extenzív állattenyésztési mód elterjesztése az uniós csatlakozás szempontjából stratégiai fontosságú. A farm fennmaradása azonban az alapító elhunytával végveszélybe került.

Tucatnyi debreceni keresztes szamár, tizenkét magyar szürkemarha legelészik a domboldalakon, feketebivaly pár dagonyázik a réten. Őshonos magyar háziállatokat, száz cigája juhot, harminc mangalicát, nyolc lovat, kecskéket, baromfikat nevelnek hagyományos ridegtartással a jákotpusztai etofarmon. Természetvédők és vállalkozó szellemű gazdák tanulmányozhatják, sajátíthatják el itt a környezetkímélő állattartás fortélyait. Keszthelyi Tibor, az országszerte híres ökológiai mintagazdaság létrehozója ez év tavaszán hunyt el.
A gödöllői Szent István Egyetem környezetgazdálkodási intézetének két tanársegédje, Hartman Mátyás és Tóth Péter, Keszthelyi tanár úr egykori munkatársai megpóbálják menteni a menthetőt, fenntartani a Dél-Csereháti Ökológiai Tájközpontot, a gazdaságot. A hagyatéki eljárás azonban csak októberben zárul le, addig a farm tisztázatlan tulajdonjogi helyzete miatt még pályázatokon sem vehetnek részt. Az állatok azonban nincsenek tekintettel a bürokráciára: nyáron még ellátják magukat, de télen etetni kell őket.
A Környezetvédelmi, Környezetgazdálkodási Felsőoktatásért Alapítvány szerény anyagi eszközeit felhasználva, adományokból, az egyetem önkénteseinek segítségével gondoskodik nap mint nap az állatokról, de hogy télen miként tudják megoldani ellátásukat, egyelőre rejtély. Ugyan 78 bála szénát már begyűjtöttek a rétekről, de még legalább ennyi kellene, és szükség van szemes takarmányra is. Szeptemberben a hallgatóknak és a tanársegédeknek is megkezdődik az őszi szemeszter. Jákotpuszta ugyan negyven kilométerre van Gödöllőtől, de a Bercelről oda vezető agyagos földút eső után használhatatlan, úgyhogy a bejárás kockázatos vállalkozás. Pedig a farmon mindig kell lenni valakinek. Nemcsak az állatok, hanem a tolvajok miatt is: vagy negyven juh tűnt el nyomtalanul legutoljára.
Csaknem harmincmillió forintos – főként állami –, az oktatási és az agrártárca felé fennálló kölcsönt kellene törleszteni, vagy valahogyan rendezni az adósság sorsát ahhoz, hogy megmaradhasson a több mint 320 hektáros mintabirtok. (Keszthelyi Tibor örökösei is csak az adóssággal együtt juthatnak az ingatlanhoz, amelynek értéke hatmillió forint körül van. Ezért a hitelezőknek sem éri meg az árverezés.) Egy hatmilliós OTP-tartozás miatt nemrégiben mégis kishíján dobra verték Jákotpusztát: egy vállalkozó adott kölcsönt, hogy az alapítvány fizetni tudjon a banknak. De azt a pénzt vissza is kell adni: Hartman Mátyás azt mondja, ha nem sikerül hamarosan megoldást találni, el kell adni az állatokat. Ezzel azonban elvesztené funkcióját, értelmét az etofarm.
– Az agrártárcának és a környezetvédelmi minisztériumnak is megküldtük az anyagunkat, hogy segítsenek: ütemezzük át a fennálló adósságot, vagy találjunk más közös megoldást – magyarázza.
A jákotpusztai mintagazdaság nemcsak itthon, hanem külföldön is híressé tette a környéket. Az ide látogató turisták, diákcsoportok bevételi forrást jelentenek a környékbeli falvaknak is. A mintagazdaságnak nemcsak oktató-, hanem hagyományőrző szerepe is van: a pünkösdi jákotpusztai napokra az egész országból jöttek a látogatók, volt, hogy öt-hatezren érkeztek a négy nap alatt. Szent György-napon és Szent Vendel-napon pásztorbúcsút tartottak, nyaranta környezet- és természetvédelmi táborokat szerveztek, a két éve történt tragikus, százmilliós értéket elpusztító tűzvész előtt nemzetközi etológiai és állatvédelmi konferenciákat rendeztek a juhhodályban, amelynek ma már csak kiégett romjai láthatók.
Jákotpuszta olyan állattenyésztési, állattartási oktatási bázis, amely a Nemzeti Agrár Környezetvédelemi Programba szervesen illeszkedik. Annál is inkább, mivel megalkotásában a Jákotpusztát gyámolító környezetgazdálkodási intézet munkatársai oroszlánrészt vállaltak.
– Az itt megtanulható legeltetéses, extenzív állattenyésztési mód elterjesztése azért fontos, mivel az EU-csatlakozás után körülbelül egymillió hektár alacsony aranykorona-értékű szántóföldet kell kivonni a szántóföldi művelés alól az országban, amelyeket majd legelővé vagy erdővé kell átalakítani. Az extenzív állattartással hasznosítani lehetne ezeket a területeket, még az ökológiai érzékeny vidékeken is, mint például a természetvédelmi és természetközeli területek – fejtegeti Hartman Mátyás. Mint mondja, jól jellemzi a helyzetet, hogy az Agrár Környezetvédelmi Program – amelynek Jákotpuszta is egy mintaterülete lehet – már 1999-ben elkészült, de csak 2002-ben különített el először erre a célra pénzt a tárca: 2,2 milliárd forintot osztottak szét.
– Három évig állt a program, annak ellenére, hogy az EU-csatlakozáskor ez stratégiai kérdés, ráadásul az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési programok támogatásánál nincsenek korlátok: bármekkora a magyar támogatás, annak háromszorosát fogja hozzá- tenni az unió. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy csatlakozás időpontjára ötvenmilliárdra tornázza fel az állam a támogatást, ami az EU-pénzekkel együtt kétszázmilliárdot jelentene az országnak e célra. Ezért is érthetetlen, hogy a tárcák eddig miért nem foglalkoztak a súlyának megfelelően ezzel a kérdéssel – szögezi le Hartman Mátyás.
Mint mondja, tulajdonképpen három lehetőségük van: ha nem tudnak az adósságok és a tulajdonjog ügyében dűlőre jutni, sajnos fel kell számolni a farmot, ami pótolhatatlan veszteséget jelentene az egész országnak. Ebben az esetben jön majd egy milliomos vállalkozó, aki fillérekért megveszi a területet, és mondjuk vadászkastélyt épít az idilli környezetben, a domboldalon. (Jelentkező máris lenne.)
A második lehetőség, hogy meg tudnak egyezni az állammal, mind az adósság, mind a bérelt és a saját föld ügyében. A környezettudományi intézet létrehozott egy közhasznú társaságot, amely a nemzeti agrár-környezetvédelmi, és vidékfejlesztési programokhoz kapcsolódó feladatokat vállal. A tárcákkal kötött megállapodás alapján lehetőség lenne arra, hogy a kht. a birtokot az örökösöktől átvegye, adósságait rendezze, és tájközpont funkcióját megtartva úgy fejlessze tovább, hogy Keszthelyi Tibor szellemi örökségét is megőrizze. A tárgyalások már folynak a minisztériumokkal. Hartman Mátyás szerint az is járható út lenne, ha Jákotpuszta az állam tulajdonába kerülne, és a fenntartással, működtetéssel őket bíznák meg.
– Az a baj, hogy ebben a bizonytalan helyzetben nem lehet tervezni: például ahhoz, hogy a búcsúkat jövőre is meg tudjuk tartani, néhány hónap múlva neki kellene állni a szervezésnek. Ugyanez érvényes a nyári táborokra, programokra. Kissé pesszimista lettem az utóbbi időben. Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag nem sikerült semmiféle előrelépést elérni, és lassan nyakunkon a tél – magyarázza Hartman Mátyás.
A farmra egy kisbusz kanyarodik be, a Szent István Egyetem kommunikációs mérnök hallgatói érkeztek meg, itt végzik a kötelező szakmai gyakorlatukat. Egyelőre csak remény van arra, hogy hogy jövő nyáron is itt lehetnek. A három szelíd házőrző puli farkcsóválva szalad eléjük.
(A Környezetvédelmi, Környezetgazdálkodási Felsőoktatá-sért Alapítvány számlaszáma: 10103836-52622639-00000003. További információk a 06-28/410-131-es telefonon vagy a [email protected] e-mail címen.)