Talán önnek jött jól egyedül a dunai árvíz. A pletykák szerint a kormány a leváltására készült, most pedig újra szüksége van a szakértelmére.
– Én is olvastam néhány újságban olyan találgatásokat, amelyeket az esetleges leváltásomról közöltek. Hivatalosan azonban ilyen értesítést senkitől nem kaptam. Az elmúlt hónapokban rengeteg munkánk volt. Ezek közül nemcsak a különböző veszélyhelyzetek elhárítását emelném ki, hanem azt a jogszabály-előkészítő munkát is, amelyet a katasztrófavédelmi törvény további korszerűsítéséért végeztünk. A találgatásokat nem kívánom kommentálni, szerintem minden kormánynak joga van ahhoz, hogy az államigazgatás vezető pozícióiban lévő személyek alkalmasságát mérlegelje. Lamperth Mónika belügyminiszter asszony néhány nappal ezelőtt Kaposváron azonban úgy nyilatkozott, hogy nem kíván változtatni a katasztrófavédelem jelenlegi rendszerén, valamint a felső vezetés személyi öszszetételén.
– Több tiszai árvízi védekezés után vett részt a mostani dunai munkálatokban, így össze tudja hasonlítani őket. Van valamilyen különbség a két folyón alkalmazott védekezési technika között?
– A mostani dunai árvizet megelőző vízügyi prognózis rendkívül precíz adatokat közölt. A nyugat-európai és a szlovák vízügyi partnerektől származó adatok nagyban megkönnyítették a várható vízmennyiség megbecsülését és fogadását. Az előreláthatóság, valamint az információáramlás most gyorsabb volt, mint a tiszai áradásoknál, vagy a néhány évvel ezelőtti ciánszennyezés alkalmával. Akkor az információk késlekedve, vagy pontatlanul érkeztek. Ha a Kárpátokban csapadékos az időjárás, akkor a leesett víz Magyarországon szinte azonnal megjelenik. A Duna esetében azonban hosszabb felkészülési időszak van, ez pedig megkönnyíti a védekezést. A két folyón eltérők az állami védekezés feltételei. A Duna mellett az 1965-ös nagy árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy ez a mostani magas víz sem okozott komoly gondot. Az ár- és a hullámterek, valamint a szigetek beépítettsége is eltérő. Míg a Tisza mentén inkább vályogépületek találhatók, a Duna mellett magas lábakra épített, vasbeton alapzatú házakat emeltek. Ezek sokkal ellenállóbbak. A Duna egyébként most szerencsére sehol nem lépett az állami fővédvonalakon túlra, ezért lakott települések nem kerültek víz alá. A Duna mentén a rádiólefedettség és a logisztikai rendszer is fejlettebb. A települések és a védekezési munkálatokban részt vevők között ez sokkal magasabb szinten épült ki, mint a Tisza mellett.
– Sokak szerint a Dunán megjelenő magas víz indokolttá tette volna, hogy most is kinevezzenek egy kormánybiztost, aki a védekezési munkálatokat koordinálja.
– A katasztrófavédelmi törvény az előző parlamenti ciklus alatt, 2000. január 1-jén lépett hatályba. Ennek megfelelően az állami fővédvonalak védelméhez szükséges erők és eszközök biztosítása a vízügyi tárca feladata. Az önkormányzatoknak pedig a nyári gátak és a lakosság védelmét kell ellátniuk. Ez utóbbi munka csúcsszintű koordinálása a megyei közgyűlés elnökére van bízva, az egész védekezést pedig egy tárcaközi kormánybizottság irányítja, amit a belügyminiszter vezet. A mostani árvízveszélyes helyzetben minden önkormányzat mellé hivatásos katasztrófavédelmi tisztet rendeltünk, hogy segítse a polgármester munkáját. Ezenkívül a nehéz helyzetbe került Visegrádra, Kisorosziba és még néhány Duna-kanyarban található településre a vízügyi minisztérium külön árvízi szakembert is vezényelt. Szerintem jól vizsgázott ez a kétlépcsős védekezési rendszer.
– Az árhullám tetőzése elhagyta az országot. Ez azt jelenti, hogy túl vagyunk a nehezén?
– A Dunán most már valószínűleg nem jön újabb árhullám, a folyó jelenleg intenzíven apad. A kiépített védművek mentén azonban még mindig fenn kell tartani a figyelőszolgálatot, hiszen bármikor bekövetkezhetnek nemkívánatos árvízi jelenségek. Most már sok helyen bontják a nyúlgátakat és az árvizet követő fertőtlenítést végzik.
– A kormány ígérete szerint az év végére mindazoknak fedél lesz a feje fölött, akiknek megrongálódott a házuk. Hány ilyen épületről van szó és tartható-e ez a dátum?
– Jelenlegi ismereteink szerint 4088 ház állt vízben. Ezek közül egy sem omlott össze, a Duna mentén ugyanis nagyon kevés vályogház található. Mivel több nap is eltelt, amíg az árhullám Németországból és Ausztriából elért bennünket, elég időnk volt arra, hogy a szükséges kitelepítéseket és biztonsági intézkedéseket végrehajtsuk. Augusztus végéig a károkat mindenhol felmérjük, a pénzek folyósítását lehetővé tevő kormánydöntés pedig szeptemberben várható. Szerintem tartható az év végi dátum.
– A német, az osztrák és a cseh árvízi katasztrófák alapján ki lehet-e jelenteni azt, hogy a térségben a magyar árvízvédelmi szakemberek a legfelkészültebbek?
– Nem szívesen hasonlítom össze a mi árvízvédelmi szakembergárdánkat a külföldi kollégáinkkal. Mindig akkor dől el, hogy mennyire hatékony egy ország katasztrófavédelmi rendszere, amikor a baj bekövetkezik. Németországban és Ausztriában tartományi szinten nagyon jól van megszervezve a katasztrófavédelem. Amit egy ilyen helyzetben emberileg meg lehetett tenni, azt mind megtették. Nem rajtuk múlt, hogy mégis bekövetkezett a rendkívül súlyos helyzet. Ausztria és Magyarország között katasztrófavédelmi kormánymegállapodás van, így én személyesen is jó kapcsolatot alakítottam ki az osztrák kollégákkal. Természetesen tájékozódtam az ottani eseményekről, tudom, hogy nem csak a tűzoltóságot, a könynyen mozgósítható polgári védelmi egységeket, valamint a katonaságot is bevetették. Komoly technikai eszközparkjuk és pénzügyi hátterük van. A cseh gyakorlatot is jól ismerem, ők ugyanis 2001-ben nagyon sok mindent adoptáltak a Magyarországon egy évvel korábban bevezetett katasztrófavédelmi rendszerből. Az, hogy több százezer embert ilyen rövid idő alatt ki tudtak telepíteni, jelzi, hogy a polgári védelem megfelelő erőkkel és eszközökkel rendelkezik. Úgy látszik, nálunk a gátak jobban bírták az árvíz hatalmas nyomását.
– Az eddigi tiszai árvizek egyik okának a Kárpátokban található erdőségek jelentős mértékű kivágását tartották. Nyugat-Európában a Duna vízgyűjtő területén is hasonló folyamatok játszódtak le?
– Tudományos kutatóintézetek sokasága dolgozik azon, hogy megfejtsék az elemi csapások szaporodásának okát. Sokfajta elmélet született, ezeket azonban nem kívánom kommentálni. Az Európai Unió az utóbbi időben egy egységes katasztrófavédelmi rendszer, és az ehhez szükséges pénzügyi alap létrehozásán dolgozik. Én ezt nagyon hasznos gondolatnak tartom.
– Korábban azt hangoztatta a vízügyi lobbi, hogy a nagy vizeket keresztgátakkal ki lehet védeni. Most azonban a Duna azon szakaszán volt a legpusztítóbb az áradás, ahol az elmúlt húsz évben ilyen gátakat építettek. Ön szerint az árterületek kiszélesítésével vagy a keresztgátak rendszerének kiépítésével lehet hosszú távon megoldani az árvízvédelmi problémát?
– Vízügyi szakkérdésekben nem kívánok nyilatkozni. A mostani áradás tapasztalatai alapján alaposan meg kell vizsgálnunk a magyarországi árvízvédelmi rendszerek állapotát és a fejlesztési koncepciót. Ez utóbbit a szomszédos országokkal is össze kell hangolni, hiszen ha jön a víz, akkor közösen kell védekeznünk. Fontosnak tartom, hogy tovább kell szigorítani az árterületekre és a hullámterületekre kiadott építési engedélyeket. Mivel 1965 óta a Dunán a mostanihoz hasonló árhullám nem vonult le, ezért az itteni emberek katasztrófatudata a Tisza mentén élőkéhez képest érthetően csökkent. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon jelenleg szakértők bevonásával azon dolgozunk, hogyan lehet továbbfejleszteni a magyarországi katasztrófavédelem rendszerét. Ehhez az elmúlt három év kiemelkedő katasztrófái bőséges tapasztalatot nyújtottak. Bővíteni szeretnénk az önkéntesek bevonásának lehetőségét, és a biztosítók szerepvállalását. Azt is szeretnénk, hogy a katasztrófavédelmi törvény szorosabb kapcsolatban legyen a vízügyi törvénnyel. Ezen kívül a polgári védelmi szervezetek reformját is fontosnak tartjuk. További tervünk, hogy minden megyében létrehozzuk a megyei rendeltetésű, gyors reagálású polgári védelmi erőket.
Az ETO kupaellenfelének drámája: kihagyott 11-es, két elvett gól és Bolla Bendegúz sérülése
