A megbízhatóság dicsérete

Meglepő, hogy a nagyon magas szintű magyar versenyrendszerben hosszú ideig nem szerepelt a Kincsem Díjhoz hasonló típusú verseny. A háború előtt Sir Colville Barclay-díj néven rendeztek egy versenyt, amely nagyjából a derbi vigaszdíja volt. A „csalódott” háromévesek mérkőztek idősebb másodklasszisokkal. 1949-ben alapították a Dunai Díjat, kezdetben 2000 méteres távon, majd 1951-ben 2400-ra növelték, de csak 1957-ben keresztelték át Kincsem Díjjá, s ezzel méltó emléket állítottak minden idők legjobb kancájának. A Kincsem Díj a legfontosabb évjárat-összehasonlító versenyünk, hiszen a derbi legjobbjai csapnak össze a legjobb idősebbekkel, ezért minden évben itt jön össze a legerősebb mezőny. Csak azért nem ez a legnagyobb verseny, mert ellentétben a derbivel, a Kincsem Díjat többször is meg lehet nyerni. Igaz, nem sok ló büszkélkedhetett a Kincsem Díj többszörös elnyerésének dicsőségével. 1950–1951-ben Euphorie győzött kétszer a Dunai Díjban, majd 1961–1962-ben Absolon nyert kétszer Kincsem Díjat. 1972–1973-ban Immer duplázott, s végül 1993–1994-ben First Missionnak sikerült az ismétlés. Az idén Menedzsernek lett volna elméleti esélye a duplázásra, de a súlyos betegség után lábadozó ménnek gyakorlatilag semmi sansza nem volt. Az idősebbek közül Igric és Prometheus is az esélytelenek nyugalmával készülhetett. Ők még csúcsformájukkal sem pályázhattak dobogós helyre. Nem úgy Rézpatkó, aki roppant megbízható, ám nem nyerő típus. Immár két esztendeje nem tud győzni, viszont nyolc versenyében volt második. Rodrigónak ez volt itthon az idei első futása. Bécsben nyert két kisebb versenyt, ám két héttel korábban tett egy sikertelen kirándulást Belgrádban. Ezért nehéz volt megítélni az esélyét. Jobb formáival nyerhetett volna, ha viszont azok alatt marad, akkor egy pénzdíjas helynek is örülhet.
A belgrádi kisiklás és az utazás fáradalmai óvatosságra intették a fogadókat. A háromévesek csapata igazán jó erőkből állt. Kegyúr a Szent István-díjban korrigálta a derbiben elővezetett gyenge produkcióját, így kimagasló favorit volt. Dancing Jolly mellett rendkívüli megbízhatósága, kiegyensúlyozottsága szólt, ő még soha nem mondott csődöt. Schneiderfáni a derbiben hősködött, de azt a teljesítményét sem előtte, sem azóta nem tudta produkálni, pedig mindenki bizonyítást várt tőle. Lady Sophie megnyerte a Kancadíjat, távbírása és remek hajrákészsége révén itt sem volt esélytelen. Mindent összevetve, az idén háromévesfölény ígérkezett a Kincsem Díjban, ami még akkor is biztató a jövőre nézve, ha az idősebb klasszisok messze vannak a topformájuktól. A futam igazolta az előzetes várakozásokat: Schneiderfáni kivételével a háromévesek leverték az idősebbeket. Érdekesen, izgalmasan alakult a verseny annak ellenére, hogy a nyerő start-cél győzelmet aratott. Az indítás után Dancing Jolly azonnal az élre vágott, s két-három hosszal járt a többiek előtt. A táv felénél Rodrigo nyomult mellé, de a vezetést nem tudta átvenni, mert Dancing Jolly mindig erősített annyit, hogy az élen maradjon. A 400-as táblánál Rodrigo hirtelen és látványosan elfáradt, Dancing Jolly árván maradt a mezőny elején. Akkor indult meg Kegyúr, aki jó tízméternyi hátrányát próbálta ledolgozni. Jól küzdött, ám a célban még mindig hátrább volt másfél méterrel, ennyivel maradt le a győztes Dancing Jolly mögött. Lady Sophie megint jól hajrázott, és az utolsó lépésben levette a kimerült Rodrigót a harmadik helyről. Rézpatkó pénzdíjas ötödik lett, míg Schneiderfáni ezúttal is adós maradt a bizonyítással. Dancing Jolly lovasa szokatlan, de eredményes taktikát dolgozott ki. Ilyen hosszú távon ritkaság, hogy egy ló végig vezetve nyer. Kovács Sándor most nem törődött a szokásokkal, s az eredmény őt igazolta. A mén minden helyzetben hűségesen újított; megbízhatósága, csodálatos küzdőképessége alapján megérdemelte, hogy végre kiemelt versenyt nyerjen. Kegyúr hősiesen harcolt, örömteli, hogy nem adta meg magát. Alig várjuk, hogy újra összecsapjon Dancing Jollyval. Érzésünk szerint Rodrigo volt már sokkal jobb is, fénykorában megverte volna a mostani sztárokat.
A keretprogramból az 1600 méteres Imperial Díj emelkedett ki. A középtávú klasszisok között rég látott kedves vendégeket üdvözölhettünk. Bécsből hazalátogatott az a Lidohill, aki megnyerte a Millenniumi Díjat, de doppingolás vádjával megfosztották a győzelmétől. (Erről az ügyről következő számunkban szólunk bővebben.) S hazatért Pretty Princ is, aki háromévesen a hármas koronát nyerő April Sunt is megverte. Azóta szlovák tulajdonba került, komoly nemzetközi versenyekben futkos – váltakozó szerencsével. Most nagyon könnyen nyert a szokott jó formáját adó Apple Bloom és a fásultan mozgó Waters Edge ellen. Lidohill sokáig vezetett, de a finis kezdetén kiment belőle a szufla, s csak gyenge negyedik lett. Pókertől lényegesen többet vártunk – mélyen tudása alatt szerepelt.