Az Országház tervezője

A hazai építészet Ybl utáni korszakának legnagyobb építésze, Steindl Imre, négy évtizedes, kiemelkedő pályafutás után éppen száz éve, élete főműve, a Parlament átadása előtt néhány héttel hunyt el. Tartózkodó egyénisége miatt itthon nem vált olyan általános társadalmi tekintélynek örvendő alkotóvá, miként korábban Ybl, ám halálakor több jeles európai szaklap is elismeréssel emlékezett meg kimagasló építészi tevékenységéről.

Gazsó Rita
2002. 09. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Steindl Imre jómódú, német polgárcsalád gyermekeként 1839 októberében született Pesten. Apja korának egyik legjelentősebb bútorasztalosa volt, akinek nem esett nehezére, hogy fiát elemi, középfokú tanulmányai, majd a budai József Politechnikum elvégzése után Bécsbe küldje továbbtanulni. Mestere többek között az a Friedrich Schmidt volt, akinek lenyűgöző szakértelme és középkor iránti rajongása életre szóló például szolgált az ifjú Steindl előtt. A fiatal építész óriási kilátásokkal kecsegtető időszakban, 1868-ban tért vissza az építési lázban égő Pestre. Ekkoriban itthon éppen javában folyt a neoreneszánsz, neoromán és a neogótika körüli stílusvita, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia palotájának pályázata körül kirobbant és ekkoriban még a Steindl által is kedvelt neogótika maradt alul. Emiatt első jelentősebb munkájának – a pesti új Városházának – terveit is csupán átdolgozva, csak az apróbb neogótikus elemeket meghagyva fogadták el.
Mindössze harmincévesen, 1869-ben nevezték ki a Műegyetemmé formálódó budai Politechnikum tanárává és az ezt követő évtized megvalósult, jobbára olasz neoreneszánsz szellemében fogant terveit tekintve is élete legtermékenyebb időszaka volt. Tervei alapján ekkor készültek el többek között az Állatorvosi Főiskola pavilonjai a Rottenbiller utcában és a Műegyetem eredeti palotája a Múzeum körúton. Steindl emellett jelentős szerepet játszott a formálódó hazai műemlékvédelemben is. A nyolcvanas évektől aktívan részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában, sőt valószínűleg minden idők egyik „legtermékenyebb” műemlék-restaurátora is ő volt. Nevéhez fűződik a szegedi ferences, a kassai Szent Erzsébet-, a bártfai Szent Egyed-, valamint az iglói, jáki, máriafalvi középkori templomok, sőt a vajdahunyadi vár felújítása, de neki köszönhető a pest-belvárosi plébániatemplom restaurálása és új oltárja is.
A neogótika az 1880-as évek derekán nyert ismét polgárjogot a hazai városi építészetben. Ennek legjelentősebb bizonyítéka Steindl neogótikus stílusú parlament-tervének első díja, majd kivitelezése volt. Legjelentősebb fővárosi, talán egyben hazai középületünk – amely ma már elengedhetetlen része az elmúlt években a világörökségek közé választott pesti Duna-part látványának – korának egyik legnagyszabásúbb pesti építkezése volt. Steindl Imrének a gótikához fűződő ragaszkodására beszédes példa utolsó, a Parlament mellett ekkoriban egyedül elvállalt munkája, az erzsébetvárosi plébániatemplom. Ez a hűség tette őt az európai építészet egyik utolsó, hiteles neogótikát művelő mesterévé, aki még akkor is ragaszkodott a Bécsben 20-30 évvel korábban elsajátított stílusformához, amikor az irányzat általánosan már nem tartozott az építészet fő vonulatába. Életműve, az Országház 1904-ig tartó építési munkálatainak végét Steindl Imre mégsem élhette meg, néhány héttel átadása előtt (szinte pontosan száz évvel ezelőtt), 1902. augusztus 31-én hirtelen elhunyt. Haláláért a kortársak egy része a Parlament miatt elszenvedett, sokszor érdemtelen kritikát tette felelőssé. Steindl halálának 100. évfordulójára idén újították fel az építész nyughelyét a fővárosi Fiumei úti temetőben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.