Clemenceau és más szocialista hősök

Érdemes nézni az ATV-t. Tanulni lehet belőle. Tudniillik az utóbbi időkben a posztkommunisták és a (szélső)bal, valamint egy első fokon négy év börtönbüntetésre ítélt ember propagandacsatornájává züllesztett magántelevízió – éppen szócső szerepénél fogva – olyan műsorokat is erkölcsi és ízlésbéli aggályok nélkül szerepeltet a programján, amelyeket még a hasonlóképpen egyszínűsített m1 is röstellne közvetíteni. No nem afféle avítt, erkölcsi megfontolások miatt, hiszen, mint Nádas Pétertől is tudjuk, a politikumnak és a morálnak semmi köze nincs egymáshoz, legalábbis a ma kormányzó erők oldalán, hanem csupán azért, mert – az általuk szolgált politikusok többségével ellentétben – még a baloldal által megszállt közszolgálati csatornák szerkesztői is különbséget tudnak tenni aközött, hogy mi az, ami kenyéradó gazdáikat szolgálja, és melyek azok a ballépések, amelyeket már jobb elhallgatni a nézők elől.
Így lehetett, hogy aki vasárnap este negyed kilenctől nem az ATV adását nézte, nem értesülhetett arról a momentumról, amelyik minden eddiginél jobban megvilágítja a Magyar Szocialista Párt és a nemzet viszonyát. Ugyanis vasárnap este – egy nappal a kékcédulás választások ötvenötödik évfordulójára halasztott tűzijáték után – a televízióújságban foglaltakkal ellentétben nem a Művészdobogó című kulturális műsor szerepelt az ATV programján. Dobogót persze láthattunk a képernyőn, de nem művészek álltak rajta, hanem a kampánynyitó beszédét papírból olvasó Gy. Németh Erzsébet, a szocialisták főpolgármester-jelöltje. (Ilyenek ezek a szocialista jelöltek: olyannyira kulturáltak és műveltek, hogy még akkor is olvasnak, ha nem kellene, lásd Medgyessy felolvasásper-formanszait.)
Egy darabig minden úgy ment, ahogyan az előre sejthető volt. Gy. Németh elszántan gesztikulálva, olykor már-már Lendvai Ildikót idéző pózokban olvasta kampánynyitó szövegét, melyben ígéretek is szép számmal szerepeltek. Gy. Németh – akit, mint a műsorban elhangzott, Kovács László csak Bözsikének szólít – még azt is megígérte, hogy amennyiben ő kerül a főváros élére, akkor bizony minden tanuló ingyen juthat majd tankönyvhöz. A dolognak mindössze annyi a szépséghibája, hogy ezt tavasszal valaki más már megígérte egyszer, s az ígéret teljesítésére „személyes garanciát” is vállalt. Aztán nem teljesítette. Fedőnevén Medgyessy Péterként emlegetik az illetőt.
Ám az ígéreteket már megszoktuk szocialistáinktól. Az a pillanat, amikor e sorok írója kétszer is elgondolkozott azon, hogy jól hallotta-e, amit hallani vélt (jól hallotta), akkor következett be, amikor Gy. Németh szájából a következő szavak hangzottak el: „Most pedig szeretném megosztani önökkel Clemenceau gondolatát…”
A gondolattal egyébként nem volna semmi baj: „a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzuk.” Közhelyes, de jó. A kérdés csupán annyi, hogy Gy. Némethnek és pártjának van-e tudomása arról, hogy Georges Clemenceau volt az a külföldi politikus, aki a honfoglalás óta a legtöbb kárt okozta Magyarországnak (Batu kánt és Szulejmánt is maga mögé utasítva a listán). És arról, hogy Magyarországon Clemenceau-t idézni legalábbis olyan, mintha valaki Srebrenicában azzal kezdené a beszédét, hogy „most pedig szeretném megosztani önökkel Szlobodan Milosevics egyik örök érvényű megállapítását…” Hogy azon a tájékon mi történnék az illetővel, el lehet képzelni. Persze nálunk senki sem furcsállotta, hogy mit keres a hazánk területének harmadára csökkentésében vezérszerepet játszó francia politikus a szocialista hősök panteonjában. De honnan is tudná az MSZP-szavazó, hogy ki volt az idézett francia úriember? Hiszen őt úgyis csak az érdekli, hogy megvehesse a maga sörét, vagy borát, vagy whiskyjét. Ezt már Medgyessy is megmondta, és ezúttal aligha tévedett.
Mindenesetre a Clemenceau-t idéző Gy. Németh Erzsébetnél – ezek szerint – még soha senki nem foglalta össze jobban szocialistáink és a nemzet viszonyát. Azt, hogy a párt nevében mi célt is szolgál az a bizonyos szó, hogy: „magyar”. Hála Gy. Németh Erzsébetnek, vasárnap óta már tudjuk, hogy mit. Az MSZP nevében a „magyar” szó szerepeltetése mindössze arra szolgál, hogy a szocialista testvérpártok képviselői megtudják, melyik államból érkeztek Kovács elvtársék, ha összetalálkoznak a Szocialista Internacionálé valamelyik összejövetelén. A magyar szónak az MSZP nevében levő magyar kifejezést leszámítva aligha van több jelentősége.