Amikor ezt a beszélgetést folytatjuk, a Föld-csúcs már végső szakaszánál tart. Hogyan értékeli az eddigieket? Mennyivel tekinthető sikeresebbnek vagy éppenséggel sikertelenebbnek ez a konferencia, mint a tíz évvel ezelőtti riói?
– A rióitól eltérően a mostani tanácskozáson a szociális problémák is előtérbe kerültek. A riói összejövetelen, amely főként a környezetvédelemre összpontosított, a résztvevők elkötelezték magukat egy tervezet mellett. Ezt azonban a kormányok valójában nem támogatták, és talán ez is az oka annak, hogy napjainkban még mindig nagyon sok jelenség aggodalomra ad okot világszerte. Említhetném ezek közül a környezetvédelmet, de azt is, hogy még mindig rengeteg ember tengődik a legnagyobb nyomorúságban. Ezen a tanácskozáson megpróbáltuk a gyakorlatba átültetni azt, amiről a riói csúcson határoztak annak idején. A johannesburgi konferencia elsősorban a cselekvésre összpontosított: a tanácskozás végén a résztvevők nemcsak egy darab papírt, egy zárónyilatkozatot tartanak a kezükben, hanem olyan akciótervet is, amely a Föld-csúcs igazi örökségének tekinthető.
– Ön személy szerint mit tekint a konferencia legkiemelkedőbb eredményének?
– Rengeteg határozatot felsorolhatnék, de a tanácskozás tulajdonképpen öt kulcsfontosságú területre összpontosított: a vízellátás, az energia, az egészség, a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség ügyére. A kormányoknak különleges érdekük fűződik ahhoz, hogy ezeken a területeken jelentős változások következzenek be a segítségnyújtásban, illetve a problémák kezelésében. Egyébként én személy szerint meglehetősen derűlátó vagyok, és hiszek abban, jó úton haladunk ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés végre valósággá váljék.
– Sokaknak Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnöknek az a bejelentése adott okot a derűlátásra, miszerint országa hamarosan ratifikálja a kiotói megállapodást. Tegyük azonban hozzá, hogy az Egyesült Államok erre továbbra sem hajlandó, sőt George W. Bush elnök nem is vett részt a tanácskozáson. Nem gondolja, hogy az amerikaiak tartózkodása a kiotói jegyzőkönyv értelmetlenné válását jelentheti?
– Ez a konferencia igazából nem a kiotói jegyzőkönyvről szólt, hanem annál sokkal tágabb témákat ölelt fel. Természetesen ennek ellenére a kiotói megállapodás rendkívüli fontossággal bír. A zárónyilatkozat egyébként tartalmaz olyan bekezdést, amely a jegyzőkönyv ratifikálására kéri az országokat, valamint arra, hogy teljesítsék az abban foglaltakat. Ám ennek a tanácskozásnak nem ez a legfőbb eredménye, hiszen a kiotói kérdés csupán egy abból a számtalan témakörből, amelyről szó esett. A legfontosabb az, hogy globális cselekvést hirdettünk a szegénység elleni küzdelem és a környezetvédelem jegyében. A konferencián részt vettek az üzleti élet képviselői is, akik vállalták, hogy a jövőben figyelembe veszik a johannesburgi csúcs határozatait. Ezenkívül pedig a kormányok részéről is többen vállalták: erőforrásaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban megvalósuljon a fenntartható fejlődés.
– Ha már a cselekvésről esett szó, a csúcs előtt nem sokkal óriási árvizek pusztítottak Közép-Európában. Született ennek kapcsán valamilyen határozat vagy akcióterv?
– A zárónyilatkozat több része is foglalkozik azzal, miként lehetne gyógyírt találni a globális felmelegedés, a klímaváltozás problémájára. Említette az árvizet, de ide sorolhatjuk az ázsiai barna felhőt is. Ez utóbbi létrejöttében kétségtelenül nagy szerepet játszott az energia helytelen felhasználása – ennek a konferenciának az egyik üzenete pedig éppen az, hogy a jövőben sokkal inkább a megújuló energiaforrásokat kell előnyben részesítenünk. Az árvizek kapcsán nagyon sok javaslat elhangzott arról, miként kellene kezelni ezeket a természeti katasztrófákat a jövőben. Ezenkívül a küldöttek szükségesnek tartották egy szolidaritási alap létrehozását is.
– Annak idején a riói konferencián számos gyermek részt vett, és most Johannesburgban is több kiskorú felszólalt. Ők mire hívták fel a küldöttek figyelmét?
– A gyerekek a hétfői, több magas rangú politikus részvételével zajló tanácskozás megnyitóján tartottak beszédet. Felvázolták azokat a nehézségeket, amelyekkel nap nap után szembesülniük kell. Így egyebek között arra kérték a kormányokat: biztosítsák, hogy mindenki tiszta vízhez jusson, illetve hogy a gyerekek ingyenes oktatásban részesülhessenek. Kétségtelenül olyan gondokra világítottak rá, amelyek nagyon lényegesek egy gyermek életében, de a kormányzati képviselők és a többi szervezet számára is rendkívüli fontossággal bírnak.
– A tanácskozást egy nyilatkozat zárja. Mi a jelentősége ennek a dokumentumnak?
– A nyilatkozat csak egy szeletkéje a konferencia végeredményének, mondhatni, egy darab papír. Ennek a tanácskozásnak az igazi öröksége azonban a kormányok, a magántársaságok, a nem kormányzati szervezetek és egyéb szerveződések között kialakult partneri kezdeményezés lesz. Például a dél-afrikai Escom energiaszolgáltató már felajánlotta, hogy modern energiaforrásokat biztosít a Dél-Afrikával szomszédos országoknak. Ám ez csak egy abból a háromszáz partneri kezdeményezésből, amelyek a johannesburgi találkozóhoz kötődnek. S amelyek egyúttal azt is bizonyítják: a Föld-csúcs résztvevői valódi változtatásokat akarnak annak érdekében, hogy végre a cselekvésé legyen a főszerep.
– Mindez szépen hangzik, ám a konferencia alatt kiviláglott az is, hogy óriási ellentétek feszülnek az európai és az amerikai, valamint a fejlett és a fejlődő országok álláspontja között. Mennyire tudták feloldani az ellentéteket, illetve mennyiben veszélyeztették ezek a tanácskozás sikerét?
– Egyáltalán nem veszélyeztették, ha ugyanis mindenben egyetértenénk, akkor szükségtelenek lennének az ilyen és ehhez hasonló konferenciák. A tanácskozás fő célkitűzése, hogy a fejlődés érdekében a különböző álláspontokat összegyűjtve igyekezzünk valamilyen megoldást találni. Ennek a konferenciának egyúttal az is a célja, hogy megpróbáljunk javítani az emberek életén, igyekezzünk kirántani őket a szegénységből – és ezzel egyidejűleg gazdasági növekedést meg szociális fejlődést tegyünk lehetővé. Ezt a rendkívül öszszetett folyamatot azonban nem lehet csupán egy nézőpontból megközelíteni, hiszen mindenki másképp látja, más módon közelíti meg a jelenségeket. Egyebek között ezért van szükség ezekre a konferenciákra.
***
Részletek az elfogadott tervből
Vízellátás, közegészségügy: A cél 2015-ig felére csökkenteni azoknak a számát, akik nem jutnak ivóvízhez, illetve még a minimális közegészségügyi szolgáltatásokat is nélkülözik.
Energia: Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti nézeteltérések miatt nem sikerült konkrét célokat meghatározni a megújítható energiaforrások (például nap- és szélenergia) kihasználásával kapcsolatban.
Halászat: 2015-ig újra kell szaporítani a túlhalászat miatt kipusztulással fenyegetett halfajtákat. A tengeri élővilág egyensúlyának felborulása a halászat által biztosított élelem-utánpótlásban is gondokat okozhat később.
Vegyi anyagok: 2020-ig el kell jutni odáig, hogy a vegyi anyagokat az emberi egészségre és a természetre nem ártalmas módszerekkel állítsák elő.
Megelőző magatartás: Kimondták, hogy a környezet megóvására akkor is lépéseket kell tenni, ha azt nem előzi meg figyelmeztetés a Földet bizonyíthatóan veszélyeztető valamilyen jelenségről. Minden ország egyéni felelőssége a Föld megóvása, de a gazdag nemzeteknek nagyobb anyagi terheket kell vállalniuk a közös erőfeszítésekben, mint a fejlődő országoknak.
Egészségügy: Elfogadták a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korábbi határozatát, amely kimondta, a gyógyszergyártók szabadalmai nem akadályozhatják meg a szegény országokat abban, hogy akár nem szabadalmaztatott gyógyszerekkel is enyhítsék a rászorulók bajait. Ez azért fontos, mert a legtöbb fejlődő ország nem képes például a drága AIDS-gyógyszereket megvásárolni.
Segélyek: Az akcióterv szorgalmazza, hogy a gazdag államok nemzeti jövedelmük 0,7 százalékát utalják át segélyként a fejlődő országoknak. A gazdag államok szerint a segélyeket csak oda szabadna eljuttatni, ahol a demokratikus intézmények már működnek, és a korrupció visszaszorulóban van. Leszögezték, hogy a szegénység jelenleg a legnagyobb globális kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie. A résztvevők megegyeztek a segélyeket kiegészítő szolidaritási alap létrehozásában, amelybe önkéntes módon utalhatnak át összegeket az államok.
Globalizáció: Miközben új lehetőségeket nyújt a világgazdasági növekedéshez és a magasabb életszínvonal eléréséhez, a szegényebb országok különleges hátrányokat szenvednek, ezért sürgősen bevonandók a profitálók körébe.
Kereskedelem: A tervezet nem tesz említést a WTO néhány határozatáról, amelyek ellentétben állnak a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekkel. A zöldek győzelmének fogható fel, hogy az akcióterv ezen kitétele nem veszélyezteti az üvegházhatás csökkentésével foglalkozó kiotói egyezményt. A gazdag országok megerősítették, hogy csökkentik a saját termelőiknek juttatott pénztámogatásokat.
Orbán Viktor
PM Orban: A New World Is Knocking
