Hiányzó SZDSZ-es akta

Markó György, a Történeti Hivatal elnöke tegnap megerősítette: 1995-ben a Horn–Kuncze-kormány idején átvilágítás céljából kiemelték az egyik jelenlegi SZDSZ-es kormánytag hálózati kartonját, amelyet a III-as főcsoportfőnökség állított ki. Kuncze Gábor továbbra is tagadja az iratok eltűnését. Gondos Imre, az átvilágító bírák soros elnöke közölte: hozzájuk nem érkezett ilyen akta.

Egy jelenlegi SZDSZ-es kormánytaggal kapcsolatosan, a Belügyminisztérium egykori III-as főcsoportfőnöksége által kiállított hálózati karton helyén csak egy helyettesítő lapot őriz a Történeti Hivatal, de erről korábbi látogatásukkor a Mécs-bizottság tagjai is személyesen meggyőződhettek – mondta Markó György, a hivatal elnöke. Hozzátette: a helyettesítő lapocskából csak az derül ki, hogy kinek a kartonja, illetve mikor és milyen célból vitték el. A távollévő iratról Markó elmondta: nem doszszié, csupán egy hálózati karton. Ilyet nemcsak az ügynökökről, de a beszervezni tervezett, illetve a célszemélyekről is kiállítottak.
– A helyettesítő lapocskából az derül ki, hogy az iratot 1995-ben emelték ki egy parlamenti képviselő átvilágítása céljából. Többet nem mondhatok, mert államtitkot, személyiségi jogot sértenék. Arról, hogy megérkezett-e a rendeltetési helyére a karton, nincs tudomásom – mondta az elnök. Megjegyezte: a részletekről csak egy parlamenti bizottság zárt ülésén beszélhet, többek között arról is, hogy voltak-e hasonló iratmozgások. Hozzátette: tud arról is, hogy milyen volt az iratkezelés szabálya, kik, hogyan férhettek hozzá az aktákhoz azelőtt, hogy 1997-ben a Történeti Hivatal átvette volna azokat a Belügyminisztériumtól.
– A helyettesítő lapocskából az derül ki, hogy az iratot 1995-ben emelték ki egy parlamenti képviselő átvilágítása céljából. Többet nem mondhatok, mert államtitkot, személyiségi jogot sértenék. Arról, hogy megérkezett-e a rendeltetési helyére a karton, nincs tudomásom – mondta az elnök. Megjegyezte: a részletekről csak egy parlamenti bizottság zárt ülésén beszélhet, többek között arról is, hogy voltak-e hasonló iratmozgások, van-e más olyan irat is, amely nincs a hivatalban. Hozzátette: tud arról is, hogy milyen volt az iratkezelés szabálya, kik, hogyan férhettek hozzá az aktákhoz azelőtt, hogy 1997-ben a Történeti Hivatal átvette volna azokat a Belügyminisztériumtól.
– A nyilvántartásunkból kiderül, hogy az az irat, amelyről Markó György beszél, az átvilágítóbírákhoz nem érkezett meg – közölte az MTI-vel Gondos Imre, az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottságok soros elnöke.
Csak megismételni tudom korábbi nyilatkozatomat: a belügyminiszterségem alatt, 1994–1998 között nem loptak el iratokat, illetve nem tűntek el iratok a Belügyminisztériumból – reagált a Történeti Hivatal vezetőjének nyilatkozatára Kuncze Gábor az MTI-nek. Az SZDSZ elnöke, a Horn-kormány belügyminisztere szerint az a korábbi állítás is megbukik, hogy ellopták az iratot. – Biztos vagyok abban, hogy az én időmben ilyen nem történt, ha bárki ezzel ellentéteset állít, akkor a nyilvánosság előtt bizonyítsa állítását, illetve az ügyet ki kell vizsgálni – jelentette ki.
Pontatlannak nevezte Mécs Imre, a rendszerváltás utáni kormányok titkosszolgálati érintettségét vizsgáló parlamenti bizottság elnöke, hogy iratok tűntek el a BM-ből. Ugyanis a dosszié helyén ott a karton, amely szerint az az átvilágítóbírákhoz került – érvelt. A bizottság elnöke jegyzetei hiányában nem tudott arra a kérdésre válaszolni, hogy látták-e a kérdéses iratokat, kollégái azonban úgy emlékeznek, hogy a karton másolatát látták, de az nem volt bizonyító erejű.
Tóth Károly (MSZP), a Mécs-bizottság tagja szerint nem tűntek el iratok a BM-ből, bár azt elismerte, hogy nem eredeti papírokat láttak a kérdéses személyről és az eredeti iratokat nem is keresték, mert arról kaptak egy fénymásolatot. Arra a kérdésre, hogy a fénymásolat teljes volt-e, azt a választ adta: szerintük igen. Szerinte a kérdéses személy nevét nem kellett nyilvánosságra hozni, mert csak azokét adták közre, akik esetében a dokumentumok alapján megvalósult az együttműködés. Arra a kérdésre, miszerint akkor hogyan hozhatták nyilvánosságra Nógrádi László és Kádár Béla nevét is, Tóth azt felelte: ők a dokumentumok és az elbeszélgetés alapján tisztázták magukat.