Kampánykáosz

Csak kapkodom a fejem, s bámulok, mint borjú az új kapura. Még csak három hete, hogy hivatalosan megkezdődött az önkormányzati választási kampány, de naponta elképesztőbbnél elképesztőbb hírek érkeznek a fővárosból, a kerületekből. Az még csak hagyján, hogy a két baloldali főpolgármester-jelölt – mint ahogy megjósoltuk – ismét eljárja a „násztáncot”, csakhogy a „menyaszszony” most tényleg nő. Arról nem is beszélve, hogy az előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező egyesülést megelőző „héjanász” durva és megalázó. Mert minek nevezzük azt, hogy Demszky Gábor a riválisának látszó Gy. Németh Erzsébetnek felajánlja: októbertől inkább legyen oktatási-kulturális helyettese. Ha ez a választások után történik, még azt is mondhatnánk, nagylelkű gesztus. Most azonban ezzel az áprilisban az ötszázalékos küszöböt alig átlépő párt jelöltje azt üzeni nagyságrendekkel nagyobb koalíciós partnere jelöltjének: „Kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás”, másrészt pedig: „Úgyis az ágyamba jössz, babám”. Ez – legalábbis én úgy képzelem – még a magát haladónak nevező, a hagyományokkal többnyire nem törődő, a multikultúrát, a szabadosságot hirdető, a másságot dicsőítő, kozmopolita, úgynevezett balliberális oldalon is sok. Nem beszélve arról, hogy egyébként a főpolgármester nem is nevezheti ki helyetteseit, ugyanis a törvény szerint ezt – javaslatára – a közgyűlés teheti meg. No, de félre a botcsinálta jogászkodással!
Az pedig már csak hab a tortán, hogy az immáron csak papíron szabad „demokraták” sajtótájékoztatóján azt sulykolják az egymást egyébként rendkívül utáló résztvevők: kitűnő az együttműködésük.
Schmitt Pál eközben vetélytársainak nyílt vitát javasol, amit egymás tyúkszemére taposva el is fogadnak, csahogy a jelenlegi főpolgármester – ahelyett, hogy az elé dobott glaszékesztyűt felvenné s szándékának megfelelően jobbról és balról is képen csapná az „ellent” – sunyin arra hivatkozik, hogy minderre akkor kerülhet sor, ha Schmitt is hivatalos jelölt lesz.
Ez még csak a kezdet. Mi lesz még a kampány folytatásában?
A kerületekben és – sajnos, azt kell mondanom, hogy – a polgári oldalon sem jobb a helyzet. Inkább kaotikus. A budavári Katona-féle ámokfutásról már szóltunk, ám hogy az itteni fideszes alpolgármester is kiállt, majd beállt a – csűrés-csavarás ellenére – lényegében a baloldalt támogató kampányba, több mint furcsa. A tavasz óta bizonyítottan balra húzó Centrum Párt és az MDNP kinn is vagyok, benn is vagyok kapcsolata sok helyütt okoz zavart. És akkor még nem beszéltünk a hegyvidéki MDF-es külön indulásról. Több kerületben is előfordul a jobboldalon, hogy korábbi képviselők, akiket most nem jelölnek, személyes bosszúként, függetlenként mégiscsak elindulnak. Volt, ahol az is megtörtént, hogy egy „kőkemény” jobboldaliként elhíresült figura nem csak magának, de a „komcsi” polgármesternek is gyűjtötte a kopogtatócédulát.
Természetesen a balliberálisok is hadakoznak egymással. Hallom, a XVI. kerületben összeveszett az MSZP és az SZDSZ. Míg a szegfűsök a jelenlegi polgármestert támogatják, addig a madarasok visszanyúltak a gyökerekhez s a rendszerváltozás előtt az egyik legnagyobb állami vállalat egykori párttitkárát, a városrész volt tanácselnökét küldi a csatába.
Hiába, a túloldalon még gyűlölve is szeretik egymást.