KÉM(?)BRIDZS(?)

A KÁRTYA KI VAN OSZTVA.
RESZKETÜNK
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében…

KIK VOLTAK A SPICLIK?
– nem ez a legizgalmasabb… hanem, hogy volt egy kommunista állambiztonsági rendszer, főleg az értelmiség ellen. Régi bolsevik módszer… (HANKISS Ágnes, amikor még beszélhetett erről a tv-ben.) Emberek lejáratására és az alakuló közösségek felbomlasztására… csírájában elfoly…tatódik? Aktív és operatív állami lejáratás? Hogy volt! (Ütemes taps.) A polgári körök üzemi három négyszögesítése?

BORZALMAS
ÁL(LA)MOM VOLT…
Azt ál(la)modtam, hogy minden nagyon jó! (Mire: lehullottak a forró őszi falevelek.) Jöttek olyan naaagy… és én álltam ott… mert nem ültettek le. (Egyelőre…) Hej, hatóság!(i választás.) Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s… Szabad? (kőműves?) hölgyválasz. Mindenki tégla volt a börtön falában??? (Vagy csak, akik kivizsgálósdit játszanak mostanában?)

NAGY VIZEK VOLTAK
– ilyen kis tócsákban. „Patakvér”. (Virág – elvtárs – nyelven beszélek?) Bolondot játszottak velem, s már életem is hasztalan? Pócspetri megismétlődött a héten, kedden… szerencsére csak a Duna Tv-ben… (késő éjjel).

… DE AKKOR MÁR
ÁL(LA)MOMBAN LASSAN
ÉBREDNEM KELLETT
(Mire?) felébredtem… nem vontam le messzemenő következtetéseket. Újságban… (csak magamban). A kulturális életet (m)ilyen nyomásgyakorlással irányított…ják(?) Ki vagy? Jobb? Bal? (Mert – a mai napig – csak: vagy-vagy!) A harmadikutas ne szálljon fel! (A valódi függetlenekről nem is beszélve.) „Ki néma… netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlöl…”et-beszéd lenne ez?

ARRA – MÁR
– NEM EMLÉKEZEM
(még akkor sem, ha – nem is olyan – lassan emlékeztetnek), az állambiztonsági intézkedések hogyan szivárogtak be a lelkünkbe? alakultak kultúrává. (Fő, hogy… benn vannak már?!) József Attila is jobb…(?) ha lassan teljesen befogja a pörös száját! (Vagy legalább az egyetlen „másként gondolkodó” napilapban ne nagyon propagálják.)

KÜLDJETEK
KÖNYVET
– bármily ostobát. Így… (a sokkal) sokkal lassabban megy végbe a lelki-rendszerváltás. Elvtársunk, most sétálsz, mint a fény. (Az éjszakában.) „Te vagy a tény…” -korabeli (s)láger…

KICIKKEZTEK,
HOGY VÉRZETT
A HUSUNK
– a hadviselés itt ma más. Ne küldjetek szappant, lóhust, patkánypuha médiát. (A közszolgálat Vörös Segély-adomány?) Az embernek öregségében már csak az a kis Magyar Ifjúság Útja maradt meg. (Mélységes mély a múltnak útja.) Még harcolunk… (ha nem pusztulunk – innen – …) („Elpusztíthatatlant annyian… nem pusztítottak… még annyira meg nem aláztatott.”)

Á! A KEDVES IPI-APA!
Egy, kettő, három per három… Te szép apa(cs)-legény… Idösapám, rokonyunk nekünk az ÁVO? (Most már igen.) Apám volt, apró, korán meghalt… Mért? mért? mert… (Mer’ mert!)

APÁM! HOGY OTT MI VOLT!
Nem tudom már… De azt tudom, hogy szőkék a Mező Imre téren… Hogy itt mi fáj, hogy ott mi szúr / No nézze meg BeckenBauer úr…

– HOZZÁL, FIAM, KÉT SZEM
CSERESZNYÉT
– Apa, csak egy van.
(Tán az sem…) Félig székely, félig román… Securi-tá-tá… Vagy tán egészen az… Apa-cuka-funda-luka…
TŰZOLTÓ LEHETTEM VOLNA…
katona. Vadakat terelő…? Apa(j)puszta. Egy, csak egy legény van… talpon… (aztán vesére). Apafej. Tor, terror, potrohos. Nem csak vállveregetés folyt… ’56-ban nem győztek… győzték lekaparni a váll-lapról és a háztetőkről a csillagot.

TEVE VAN EGY APU…
„Kedves idösapám, sohse leszek…” (már szomorú). Apja neve(t)?! Az apádat! Fürödtél, papuskám?! (Ne félj, Nem-a-csek(k)… A Bibliában írva: vagyon! (Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.) Van v ö r ö s… Hagy-ma! (1966-os versrészletem.) Küzdtünk híven a forradalomért… (meghalhatunk).

AZ ÉJSZAKA, AMIKOR
HAZAFELÉ MENTEM
(még), olyan érzésem volt, mintha egy bársonyszerű – nesz, vagy mi a szösz, hogy is mondjam… inogni kezdene – a maradék magyar föld eltapsikolása, az ingatag parlamenti fölényeskedőkre hagyható?!

NEKEM ITT
HÓNALJ-TÁJBAN
(a lelkem) még álmos volt… és nagy (talán dzsungel). Különben – is – háltak az utcán – mondanom se kell… Rám csapott, amiből: Eszmélet (nemzeti gyomor)! Az én apám, ha nem akarná, nem volnának a gaz!dagok (???)

… HOGY RETTENETES,
ELHISZEM (MOST MÁR)
– de így igaz!
Benn maga ura, aki rab odakint?!
(Testvér, buktasd le magatokat is.)

BOROSTYÁNKŐBE FAGY BE
AZ ÜGYÉSZ
– fekete frakkban guggolva kinéz… rajta, és mindent belát (?!) B e l e l á t ?! (Éhbérre várnak mind a burzsoák.)

… ÉS LÁGY A TANYA,
LANGY AZ ÓL
Csillagra akasztott homály! / Kemény a menny. A gally alól / bicegő cinke sírdogál.
(Még megbukik a kizsákmányolás.)

A FINÁLÉRA
VISSZA KELL MENNI?
Ügynök-múltidő? Három kulturális T-vel? Miközben a múltat kém(és nem)leljük… akiket m o s t szerveznek be, és főleg, akik beszerveznek! azokról a jövőben majd mikortól nem értesülhetünk?! Plusz arról sem, hogy mi az, ami (meg)figyelemre méltónak találtatik bennünk? Mivel lehet jó, és kinek-kiknek jó, ha rosszpontot is szerzünk?

MIKORTÓL SZÉPÜL MAJD MEG
A JELEN?
A jelenről jelentést írni regényben is lehet? Felelősségre vonják azokat is, akik – hivatalból – elolvassák? (Engedélyezik a kézirat kiszellőztetését… nyomdába kerülését.) Megsemmisítését, meg(mikro)filmesítését, össze-vissza montírozását, (sz)tárolását. Az írástudók után a – még – olvasni tudók is követhetnek el árulást? Hol a zsarnokság mostanában? (Nem csak a barátságos, meleg Terror Házában?)
M i n d e n k i szemenként bontsa le a láncot!

AZ ÉLET ÉRTELME(S)?
(AZ ÉRTELMEZŐ
NEM MINDIG AZ…)
Az „Egy mondat…” után Egyperces. Lásd, Örkény: ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk… az a madzag, mint tudjuk, mellékes… Hát akkor mi? (most mellébeszélünk?)

KI VAGYUNK OSZTVA (?)
MEGVAN HELYZETÜNK (?)
Mi(t) tehetnénk a szabály ellenében?! / Mint mozdulatlan csillagok az égen, / v á l t o z h a t a t l a n rajzunk, jellemünk (?)