Labilis ünnepek

Azt javasolja a Közoktatás-politikai Tanács az oktatási miniszternek, ha ideje engedi, vizsgálja már felül a kommunista terror és a holokauszt áldozataival kapcsolatos iskolai emléknapokat, pontosabban azt, jókor ünnepelnek-e gyermekeink, egyáltalán kell-e kegyelettel emlékezni, vagy elég egy szimpla tűzijáték az elhunytak tiszteletére.
Mikes Imre, a Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet alelnöke arról tájékoztatta a távirati irodát, hogy a következő tanév rendjéről szóló tervezet föltehetőleg már áprilisban a tisztelt testület elé kerül, vagyis nyugi, senki se dúlja föl magát. Legfontosabb embereik már a kora tavaszon meg fogják vizsgálni tüzetesen, legyen-e kötelező megünnepelni magzatjainknak az emlékezetes vérzivataros napokat, vagy ellenkezőleg, hallgassunk jó nagyokat az elmúlt időkről, ebben ugyanis nagy a gyakorlatunk. Olvasom még, hogy a szaktárca szerint az ülésen (ültek is a szakemberek) határozat született arról, hogy a mérések és értékelések rendszerét egyszeri és egyedi mérésnek tekintik (ember oda bele nem nyúlhat), egyetértenek egy szakmai koncepció kidolgozásának szükségességével. Én ugyan nem értem igazán a szöveget, de ez valószínűleg az én hibám, a lényeg az lehet, hogy itt és most senkit sem fognak elküldeni, megkövezni, nyárson megsütni – később, majd a tavaszon jön egy bizottság, ők fogják majd feltérképezni, lehetnek-e terror- és holokausztnapok gyermekeink iskoláiban, avagy hozzuk vissza a nagy októberi szocialista forradalom ünnepét.
Lapzártakor jött a hír, hogy Magyar Bálint a tanács felvetése ellenére nem kíván változtatni az iskolai emléknapok rendjén. Ez jó hír, de nem árt az óvatosság: a baloldal a Terror Háza létrehozásához hasonlóan annak idején fanyalogva fogadta az előző kormány javaslatát. Láttam már karón varjút.