Az utca, ahol Bailo Amadou él, kinn van a város legszélén. Új lehet, mert a helyiek nemigen ismerik a nevét, Amadout azonban annál jobban: rögtön megmondják, merre menjünk. Tágas, fehér falú, tornácos háza előtt feleségével és két gyermekével együtt fogad. Maguk építették, nemrégen befejezték a tetőteret is, már csak a kerítés van hátra, meg persze néhány apró javítanivaló.
Felesége és ő is a legnagyobb bácsalmási agrárüzemben dolgoznak állattenyésztési szakmérnökként. Ahogy Amadou mondja, a fizetés nem túl sok, de nem is kevés. Arra azonban még jó ideig spórolniuk kell, hogy az egész család tiszteletét tehesse az afrikai rokonságnál. Amadou édesapjának három felesége van (az iszlám nem tiltja a többnejűséget), így 15 testvérével együtt tartoznak a legszűkebb famíliához. Négy éve járt utoljára otthon. Nagyon gyötörte a honvágy, de egy hét múlva már igen kívánkozott Maliból haza, Magyarországra.
A Mali Köztársaság, ahol született, jóval nagyobb, mint Magyarország: 1,240 millió négyzetkilométer, azonban mindössze 8,3 millió ember lakja. Az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) 225 USA-dollár, durván harmincada a magyarországiénak. A kérdésre, milyen körülmények között él az ország lakossága, azt felelte: „Több a szegény, mint a gazdag, de a mali emberek mindegyike büszke és boldog.”
A mali birodalmat, melynek fénykora a XIV. században volt, a franciák gyarmatosították. Az ország1960-ban nyerte vissza függetlenségét. Első elnökük a szocialista ideológiát követte. A köztársaság egyetlen pártja, a Mali Népi Demokrata Unió hivatalosan csak 1979-ben alakult meg egy államcsínyt követően; 1992-től többpártrendszer van az országban.
Bailo Amadou 1984 decemberében több honfitársával együtt, érettségi után érkezett Magyarországra. Egy évig a nyelvet tanulta Budaörsön, azután a gödöllői agráregyetem hallgatója lett, ahol az általános agrármérnöki tanulmányai mellett állattenyésztésre szakosodott.
Mint mondta, Maliban a példaképei közé tartoztak azok, akik nyugaton tanultak, és mindenképpen szeretett volna ő is elmenni. Ehhez csak az kellett, hogy jó legyen a bizonyítványa, amivel nem volt gond. Eredetileg Franciaországba készült (Maliban a hivatalos nyelv a francia), de végül Magyarországot „kapta”.
Az érkezés izgalmas volt, tekintve, hogy társaival együtt egy kukkot sem értettek magyarul, és még sosem jártak Európában. De az akklimatizálódás nem volt nehéz. Amadou számára az első meghatározó, felejthetetlen élmény az volt, amikor egy november délutáni szieszta után arra ébredt, hogy fehérré változott a táj. Addig csak képen látott havat: rohant le az udvarra, a portás nevetve biztatta, fogja csak meg bátran: nem akarta elhinni, hogy ilyen hideg.
Az egyetemen ismerkedett meg feleségével, akinek családja bácsalmási volt. 1990 júliusában diplomáztak: az utolsó egyetemi évekre esett a rendszerváltozás. Amadou – mint mondta – ebből nem sokat érzékelt: sem előtte, sem utána nem bántották soha.
– Európában sok helyen voltam, de ilyen kedves néppel nem találkoztam, mint a magyar, és ezt nem azért mondom, mert magyarokkal beszélek. Lett volna munkám Franciaországban, Svájcban, Németországban. De furcsa volt, hogy az emberek nem foglalkoznak egymással, egész mások, mint itt. A magyarok kiállnak egymás mellett – magyarázza, miért szereti ezt az országot.
A kérdésre, hogy tapasztalta-e a fokozódó rasszizmusra utaló jeleket nálunk, amiről annyit cikkezett a „pártatlan” sajtó, annyit mondott: nem ért egyet azzal, hogy a magyarokra ez jellemző lenne. Rasszizmus egyébként mindenütt van – még Maliban is – tette hozzá.
– Mindenhol van szélsőséges kisebbség, nem lehet mindenki egyforma. A demokráciában pedig el kell ismerni a jogukat arra is, hogy ezt a véleményüket ki is nyilvánítsák, függetlenül attól, hogy ez nem jó dolog. Az ilyen gondolkodású embereket is el kell fogadni, csak arra kell vigyázni, hogy ne kerüljenek többségbe, mert akkor bizony nagy a baj – fejtette ki. Amadou sosem gondolta, hogy aktívan politizálni fog, de 1996-ban belépett a szocialista pártba, mert úgy látta, hogy a Bokros-csomag miatt vészesen zuhanni kezdett az MSZP népszerűsége, és szeretett volna tenni valamit a folyamat megállításáért. Mint mondta, számára sohasem volt kérdés, hogy a szocialisták mellé kell-e állnia, hiszen Maliban eleve olyan légkörben, szellemben nevelkedett, hogy számára természetes volt a szocializmus értékrendjének tisztelete. Nem riasztotta el a párttól az sem, hogy az MSZP a diktatúra rémtetteiért felelős MSZMP jogutódja, és hogy soraiban ma is számos régi pártkáder küzd. Amadou erről úgy vélekedett: nem élte meg azt a világot, neki egyszerűen idegen ez a probléma. Ő a mostani MSZP-t látja. Az eszméket, amiket a párt képvisel, alapvetően fontosnak és követendőnek tartja.
A bácsalmási alapszervezetben felfigyelt arra, hogy szinte egyáltalán nincsenek fiatalok a tagok között. Reménytelennek látszott a vállalkozás, de belefogott a szervezésbe, és ma már 40-50 bácsalmási fiatal tagja van az ifjúsági szervezetnek. Amadou büszke erre. Bácsalmáson szeretne élni, ha a munkáját nem veszti el, vagy más miatt nem kényszerül az elköltözésre, itt marad. És ha már itt van, szeretne segíteni a városnak, amiben tud, hiszen errefelé nagyon sok a gond. Elsősorban munkahelyekre lenne szükség, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el. Ő sem könnyen helyezkedett el, még diplomával sem. Kezdetben Svájcban dolgozott, aztán jött az első gyermek, nem ment vissza. Kunbaján ő volt a legnépszerűbb óvóbácsi, majd végre megérkezett a szakmai ajánlat is. Amadou – aki országos hírű atléta volt egyetemista korában – a sportéletet is szeretné fellendíteni. A diploma után Szegeden elvégezte a testnevelő tanári szakot, és a francia nyelvtanári oklevelet is megszerezte. Most éppen az agrárdoktorátusra készül.
– Amióta itt élek, mindig magyarok között voltam, és soha nem volt semmi gondom. Attól, hogy beléptem a pártba, még szabad ember vagyok – jelenti ki Amadou annak kapcsán, hogy miért ad nyilatkozatot lapunknak, amelyet több MSZP-vezető is bojkottál.
– Tiszteletben tartom a mások véleményét. Nálunk mindenféle párt van, még MIÉP-alapszervezet is, ők sem bántottak soha. Jól elvitatkozunk, de attól függetlenül, hogy más pártállásúak vagyunk, szeretjük egymást, elvagyunk. Az a véleményem, hogy mindegyik pártban van jó és rossz is. Nem igaz, hogy a Fideszben nincs jó. Csak a saját hibáinkat elfogadjuk, a másik pártén meg felháborodunk, ez a különbség – magyarázza. Szocialista vagyok és maradok, nem tudom elképzelni, hogy más pártba lépjek át, akkor inkább nem politizálok – mondja búcsúzóul, s mi sok sikert kívánunk neki.
Egy fiatalember, akitől a hazautat tudakolva véleményét is megkérdeztük Amadouról, csak annyit mond: ő „nem olyan szocialista”, nyugodtan jöhetnének órát venni hozzá a Kovácsék…
*
Bácsalmás – ahogy Tóth Árpád polgármester mondja – történelmileg hátrányos helyzetű település. A nyolcezer lelket számláló kisvárosban korábban a Munkáspárt volt a legerősebb, most már a szocialisták, de az önkormányzatban a nagy többség független. A városvezetés nem pártkérdés – szögezi le a polgármester, aki újraválasztása esetén szívesen dolgozna együtt Bailo Amadouval.
homlokzat
Hatalmas fekete füst és a mindent elsöprő lángok – brutális videón a főváros közepén lángoló busz
