Mérföldkő a hazai építészetben

A magyar templomépítészetben valósággal új időszámítás kezdődött a kőbányai Szent László-plébániatemplom megépítésével. Lechner Ödön középkori mintára épült temploma számtalan egyedi megoldást, stíluskereső törekvést őriz. A városi tanács azonban a templom művészi értékei ellenére sem Lechner Ödönnel készíttette el a belső berendezési tárgyakat.

A Szent László-plébániatemplomhoz eredetileg két tervrajz készült. Az első, 1891-es munkáról egy nagyon halvány másolat maradt fenn. A rajzon jól látható, hogy az építész, Lechner Ödön egy monumentális templomot tervezett vasvázas szerkezettel és üvegkupolával. A kissé bizarr mű bizonyosan feltűnést keltett volna Európa-szerte. A terv költségeit a fővárosi tanács azonban nem finanszírozta, ezért az építész még egy változatot készített.
A templomot végül a kereszthajós középkori bazilikarendszer mintájára építette meg, középtengelyébe hatszög alaprajzú torony került. A nyitott előteret csillagboltozat fedi. A főtorony két oldalát kisebb tornyok szegélyezik, mindhárom tetősisakját színes cserépfedél borítja. Az építész ez alkalommal is középkori kúszólevelekkel (krabbák) díszítette művét: a toronycsúcsok és a huszártorony kupakvégződéseit ékesítik a kúszódíszítmények. A hatemeletnyi főhajó oldalnyomásait a mellékhajók felett átívelő boltívek vezetik át az oldalhomlokzat támfalaira. Annak ellenére, hogy Lechner szigorúan középkori sémára építette a templomot, egyedi architektonikus megoldás született. Az építész ismét együttműködött a pécsi Zsolnay-gyárral: a belső gótikus boltszakaszokat a gyár pirogranit kerámiái borítják, magyaros ornamentikával. A temlom szobordíszeit Marchenke Vilmos készítette.
A városi tanács a belsőépítészeti munkák megtervezésére nem Lechnert kérte fel. A döntés okait pontosan nem ismerjük. A hivatalos indok szerint: Lechner már az első terveket is késve adta le. Az építészek egy része egyöntetűen tiltakozott a határozat ellen és egy beadvánnyal fordultak a Fővárosi Tanácshoz. Úgy gondolták – és ezt petíciójukban is kihangsúlyozták –, hogy az épület egységességét vétek lenne megbontani. Lechner egyik önéletrajzírója a következőket hozza fel az építész és támogatói mellett: „egy alkotásnál nem történelmileg fejlődött stílről vagy művészi irányról van szó, hanem olyan individuális irányról, amelynek ez idő szerint csak egyetlen képviselője van. Az, amit Lechner Ödön alkotott a kőbányai templomban, bármiként is vélekedjenek egyesek az irányról, a művész egyéb alkotásaival együtt kétségtelenül már magában viseli csíráját egy fejlődésre képes nemzeti architektúrának.”
A főváros tanácsa a felszólalások ellenére mellőzte Lechnert a beredezés megterveztetésekor és Tandor Ottót – Steindl Imre munkatársát – kérte fel. A kortársak úgy vélték, hogy a döntést leginkább a Lechnerre féltékeny építészek kezdeményezték, akik jól látták a mester egyértelmű művészi kiteljesedését. Tandor kitűnő művet alkotott az itáliai reneszánsz mintájára, de a templom stílusától nagyon eltért. Az elkészült munkát a kortársak ellenszenvvel fogadták.