Pénteken este kilenc és tíz óra között a Belváros szívében megszólalt egy harang. Először csak megkondult kis időre, majd legalább fél órán át zengett. Talán még tovább is. Éppen annyi ideig szólt, ameddig Orbán Viktor a vészhelyzetbe került sajtószabadságról és a szabad tájékoztatás védelmében kívánatos tennivalókról mondta el beszédét. Azt a beszédet, amelyet már hetek óta növekvő türelmetlenséggel vártak tíz- és százezrek, s valóban: tíz- meg tízezrek jöttek el az ország minden részéről a Szabadság térre, meghallgatni a volt kormányfőt.
Vajon miért vagy kiért szólt e fura estéli harangszó ebben a kései időpontban, meglepve az értetlen hallgatóságot, megzavarva az előadót és a környezetében helyet foglaló reprezentatív személyiségeket is? Harangozni csakis valamiért, valakiért lehet, még akkor is, ha vész van, gyász van. Az húzatja a harangot tűzoltóért, akinek a háza ég. Bárminek vagy bárkinek ellenében kongatni a harangot oktalan, nevetséges dolog lenne. Zajos nemtetszést nyilvánítani hangos pfujolással, füttykoncerttel szokás. Mi volt akkor ez a különös demonstráció, amelyet a Szabadság téri református gyülekezetnek is otthont adó épület előtt álló néhány tucat fiatalember hangoskodása kísért?
Az épület lelkész lakója, ifjabb Hegedűs Loránt tegnap azt nyilatkozta magyarázatképpen, hogy éppen ezen a napon hozták a második bécsi döntést (62 évvel ezelőtt), akkor szentelték fel a gyülekezet harangját, és erre kívántak emlékezni a megszólaltatásával, valamint a hangos tiltakozással. Csakhogy Orbán Viktor beszéde alatt a „vesszen Trianon!” és más, revíziót követelő jelszavak mellett többször elhangzott a „hazaárulók!” bekiabálás is. Erre persze lehet azt mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mégsem esik jól senkinek, akár szereplője vagy csupán résztvevője is egy politikai rendezvénynek, ha csak úgy laza általánosságban hazaárulóznak a közelben. Főleg, ha nem is baloldali internacionalisták összejövetelén van éppen. A harangozásra is lehetett volna alkalmasabb időt találni az évforduló napján reggel nyolc és este nyolc között…
Nincs okunk kételkedni a lelkész-politikus szavában, de gyengíti a magyarázatát, hogy ugyanabban az épületben működik a Pannon Rádió is, amelynek politikai üzenetei közt az utóbbi időben groteszkül felerősödött, eldurvult a Fidesz-ellenes propaganda, a választási vereség miatti (külső) bűnbakkeresés. A rádió hangadói hetek óta azt a rögeszméjüket fújják a főváros légterébe, hogy a fideszesek meg akarják kaparintani az adót, ezért lepaktálnak a baloldallal, ezért „árulják a hazát”.
Tragikomikus dolog ez. Ilyen mélységű rágalmakkal, szint alatti politikai üzenetekkel nem is kellene, nem is volna szabad foglalkozni. A rádióállomáshoz közel álló MIÉP mértékadó politikusaitól szerencsére nem lehet ilyen kijelentést hallani. A Fidesz vezeti, ha nem is szóltak mindig szerencsésen a nemzeti radikálisokról/hoz, soha nem zavarták a MIÉP köreit, rendezvényeit. Most viszont az történt péntek este, hogy a nemzeti-konzervatív középtől jobbra állók, ha csekély létszámban is, de zavarták, provokálni próbálták a Hajrá, Magyarország! néven erősödő polgári mozgalmat.
A helyzet (a MIÉP-esek még emlékezhetnek rá) kísértetiesen emlékeztet arra, amikor 1995-ben a Szabadság téren Szabó Alberték zajos kis csoportja akarta provokálni a párt nagygyűlését.
A mostani helyzetben senkinek sem lehet érdeke a jobboldalon, hogy a történelem ilyen paradox módon megismétlődhessék. Stílszerűen az ószövetségi prófétával, Elihával szólva: „Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.” (Jób, 35. 13.)
Vaddisznók garázdálkodnak a Városmajorban + videó
