A kiegyezést követő években a magyar lapokban egyre nagyobb szerephez jutott a sajtógrafika. A rajzok részben esztétikai értéket képviseltek, és egyre több információt is hordoztak. 1880-ig a hazai festők-rajzolók kiszorultak az újságok oldalairól, melyek szinte kivétel nélkül külföldi képanyagokat használtak fel a nyomdatechnika felkészületlensége miatt.
Hiába nyílt meg a kiegyezést követően egyre több nyomda a fővárosban, gépállományuk színvonala csak szövegnyomtatásra volt elegendő. Kevés fametsző szakember dolgozott az országban, noha az újságok illusztrációja ezzel az eljárással készült. Híres fametsző mester volt Huszka Lajos, Rusz József, akit Pollák Zsigmond és Morelli Gusztáv követett. Morellinek ugyan sikerült kiharcolnia, hogy az Országos Rajztanárképzőben fametszést is tanítsanak, ez azonban inkább művészképző stúdió volt.
Jóval igényesebb sajtógrafika készült kőnyomatos eljárással, ezt a technikát azonban kizárólag a közművelődési és a divatlapok alkalmazták. Karel Klic, a Borsszem Jankó karikaturistája már a hetvenes években bevezette a cinkográfiai eljárást, melyet ő fejlesztett ki, és titkát nem osztotta meg kortársaival.
A sajtógrafika legjelesebb művészeinknek sem derogált, ezért fordulhatott elő, hogy Munkácsy Mihály és Székely Bertalan is rendszeresen rajzolt lapokba. A képek négy csoportot alkottak: az informatív, eseményeket, embereket, helyzeteket bemutató rajzok mellett szépirodalmi alkotásokat kísérő illusztrációk is megjelentek. A lapok reprodukciókat és történelmi képeket is rendszeresen közöltek.
Az információban gazdag rajzok mestere volt a fővárosban élő Jankó János, akit több lap is alkalmazott. Jankó évekig egyeduralkodó volt a területen. A nyolcvanas évek közepéig hetvenezer életképet és karikatúrát rajzolt meg. Kiskirályságát Ábrányi Lajos törte meg, aki „helyszíni közvetítéseiről” vált híressé. Ábrányi elsősorban a fővárosban dolgozott, s valamennyi fontos eseményen jelen volt. A rajzokat az adott helyszíneken néhány perc alatt megalkotta. Tudósított balesetekről, bűncselekményekről, bűnügyi leleplezésekről. A mai fotóriporterek feladatát látta el. 1883-ban ő tudósított a tiszaeszlári per tárgyalásáról, s ezzel a sorozatával vált ismertté.
Karel Klic karikatúrái éveken keresztül a Borsszem Jankó fő vonzerejét jelentették, s a század derekára Klic az ország egyik első számú karikaturistájává vált. Az élclap első oldalán ismert személyiségek karikatúráit közölte, a rajzokhoz az újság 2–3. oldalán szöveg is kapcsolódott „Híresek arckép csarnoka” címmel. A sorozat a baloldali politikusok kifigurázásával indult, majd az osztrák kormánytagokkal folytatódott. Az arcképcsarnok néhány hónap alatt annyira népszerű lett, hogy egyesek megsértődtek, ha nem kerültek Klic ceruzájára.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
