Tanulni, tanulni, tanulni…

Hol vannak azok a régi uborkaszezonok, amikor oly eseménytelenül teltek a nyarak, hogy az újságírók gyártottak gyorsan felejthető szenzációkat, sőt néha még pozitív hírek is bekerültek a lapokba. Amikor négy éve a jobboldal megnyerte a választást, a baloldal azonnal kampányba kezdett, s úgy tűnik, erről már soha nem is szokik le. Miért is tenné? Hiszen folyton két ciklus között vagyunk. Ha véget ért a parlamenti, jön az önkormányzati választás, utána pedig vagy vissza kell szerezni a nép bizalmát, vagy meg kell tartani, hogy soha többé ne fordulhasson elő a négy évvel ezelőtti fiaskó, amikor a lakosság helyébe egy darab időre a polgárok léptek.
A politika idén sem tartott nyári szünetet, és ismét ránk köszöntött az ősz, a gyerekek elmentek az évnyitóra, s ezzel kitágult a horizont a kampányolók számára. Elvégre több iskola, mint körzet. Igaz ugyan, hogy csúnya dolog a politikát bevinni az iskolába, de ez csak a jobboldaliakra vonatkozik. A baloldal ugyanis minden olyan tantárgy alól fel van mentve, ahol kultúra, erkölcs, tisztesség akár csak szóba jöhet.
Zugló egyik általános iskolájának diákjai például nem az évek óta megszokott, amúgy bizonyára dögunalmas évnyitóra érkeztek másodikán. A tantestület vezetőin és tagjain kívül ugyanis fontos vendégek is megtisztelték a nebulók gyülekezetét. A kerület alpolgármestere, a szocialista párt színeiben induló polgármesterjelölt – kinek neve is van: Pelyva György – Csiha Judit országgyűlési képviselő társaságában hallgatta meg a tanévnyitó beszédet. Kérdés: azért mentek oda, mert imádják a gyermekeket, s ritkán látnak együtt ilyen sokat, vagy netán a szüleiktől akarnak valamit? Két dolog mindenesetre feltűnt. Ezúttal a műsorból kimaradt a Szózat, pedig az eddig esztendőről esztendőre a Himnusszal kezdődött és Vörösmarty megzenésített versével zárult. Igaz, szerepel benne a haza, meg a magyar szó is, de a Himnusz meg úgy kezdődik: Isten, áldd meg… Talán a kettő együtt már roszszullétet idézett volna elő a gyengébb idegzetűeknél. Kárpótlásul viszont alászállt népéhez, az ő lakosaihoz, és beszédet mondott Pelyva György, aki polgármester szeretne lenni, épp csak a polgárok zavarják egy kicsit.
Az ottani gyermekek az idei év első óráján megtanulhatták: kivétel nélkül minden jó, ami a földön létezik, az egyes-egyedül a szocialista, mi több, a Magyar Szocialista Párt érdeme. Ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy a jelölt most azt is megígéri: aki a szocialista pártra szavaz – nyilván a jelen lévő hat–tizennégy éves korosztály –, annak a jó még jobb lesz, s ez egyre csak fokozódik, míg eljön majd a Kánaán. De hagyjuk, mert a végén még Petőfit is betiltják.
Az ilyen beszédekről mindig az a nő jut eszembe, aki még a hetvenes években hittérítés céljából benyomult a lakásunkba, s arról akarta meggyőzni családunkat, hogy kizárólag csak az éli túl a 2000-ben biztos bekövetkező világvégét, aki csatlakozik a Jehova tanúihoz. A többi szerencsétlen elkárhozik, s nem is akárhogyan, mert rettenetes, az idők végezetéig tartó szenvedés vár rájuk. Lehet, hogy a világ vége 2002 áprilisában kezdődött, s mi nem tértünk meg időben Péter-kémhez? Istenem, ments meg minket a szocialistáktól és az ő hazugságaiktól!