Újpest-Városközpont

Budapest IV. kerülete kilencvenöt éve lett város. Az akkori belügyminiszter 1907 augusztusában írta alá Újpest nagyközség képviselő-testületének kérvényét, amelyben a település rendezett tanácsú várossá alakítását kérték. Újpest alig három év múlva már a negyedik legnagyobb ipari várossá emelkedett és 1929-re elnyerte a megyei jogú város címet, ám mindez egy csapásra füstté vált az 1950-es Nagy-Budapest megszületésekor, amikor az addigi büszke város a négyes sorszámmal Budapest új, külvárosi kerülete lett.
Maga gróf Károlyi István földbirtokos sem gondolta, hogy a későbbiekben dinamikusan fejlődő település alapjait vetette meg 1930-ban, amikor birtokának a Rákospalotához tartozó részét, az úgynevezett István-hegyet bérbe adta az első telepeseknek szőlőtermelés céljára. A mezőgazdaságból élőkön kívül a földesúr letelepedési engedélyt adott az iparosok, kereskedők számára is. A formálódó község arculatát kezdetektől fogva a kedves, városias hangulat jellemezte.
A környező településekhez hasonlóan elsőként Pest, Buda és Óbuda egyesülése vetette fel a község jövőjének kérdését. A század utolsó éveire világossá vált, hogy két jövő közül választhatnak. Valamilyen közigazgatási megoldással kapcsolódnak Budapesthez, vagy az önállósodás, a rendezett tanácsú várossá válás felé haladnak, amelyhez az ezt megelőző évtizedekben megszületett községi törvények biztosították a jogi hátteret. A rendezett tanácsú városok ugyanis a falvaktól, községektől eltérően, közvetlenül az egyes vármegyei hatóságok alá tartoztak és belügyeikben – természetesen némi korlátozással – önállóan intézkedhettek. A várossá válás alapvető előnye mégis a pénzügyi önállóság volt, amely közvetlenül biztosította folyamatos fejlődésük lehetőségét. Legfőbb közigazgatási szervük a városi tanács, első tisztségviselője a polgármester volt, aki a főjegyzővel, tiszti ügyésszel, levéltárnokkal és a többi tisztviselővel alkotta a városi elöljáróságot. Újpest jövendő sorsáról azonban nem mindenki vélekedett egyformán, a két – nyilván különböző gazdasági érdekeket is szemmel tartó – elképzelés, helyben nem tudván dűlőre jutni, megfelelő országos politikai támogatást keresett. Ehhez kiváló terepet nyújtottak a kor belpolitikai csatározásai.

A lehetetlen politikai helyzetet megunva 1906-ban az uralkodó, Ferenc József döntésére végül új választásokat írtak ki, amelyen többek között Ugró Gyula is bekerült Újpest bírói székébe. Az energikus politikus új lendületet adott a város önállósodási törekvéseinek. Még 1906-ban a községi gyűlés, majd a Pest– Pilis–Solt–Kiskun vármegye elé terjesztette a beadványt a várossá válás érdekében, amely végleges döntésre, november végén került a belügyminiszterhez. Az újpesti többség legnagyobb bánatára mégis fél évig nem történt semmi. A szkeptikusok már-már feladták, amikor 1907 nyarán a belügyminiszter végre engedélyezte a kérelmet. Augusztusban tartották meg az első, már városi képviselő-választásokat, majd felállították a képviselő-testületet és elévülhetetlen érdemei miatt Ugró Gyulát nevezték ki polgármesterré. A nagy kiterjedésű Újpest az egyik legnagyobb hazai várossá vált, 1929-re pedig elnyerte a megyei jogú nagyváros címet. A nagyívű terveket azonban egyetlen döntés keresztülhúzta, amikor Újpestet 1950-ben, a IV. kerületként Budapesthez csatolták. Így az egykori vitát végül mégis azok nyerték meg, akik ötven évvel azelőtt Újpest jövőjét a fővároshoz való csatlakozásban látták. A lakótelepek felhúzásával régi, hangulatos, vidéki hangulatát elvesztette mára. A kerület vezetőinek szándéka, hogy felélesszék az egykori hagyományokat. (G. R.)