Magyar kiadók

Aki nem kíván könyv formában kizárólag „politikailag korrekt” szövegeket olvasni, szerencsére nem csak a Kairosz Kiadó könyvei állnak rendelkezésére. Vannak még más kiadók is, amelyek olyan könyveket adnak ki, amelyekben a magyar nép nem bűnös, Jézus Krisztust nem kell levizelni, a destruálás nem kap dobogós helyet, vagy a WC-feliratok szerepeltetése sem az irodalmi erény és a halált megvető bátorság dolga.
Ilyen a Tertia Kiadó is, amelynek 1140 oldalas, gigantikus munkával 2000-ben elkészült kötete, kissé érthetetlen módon, messze nem kapta meg azt a nyilvánosságot, amit megérdemelt volna. Igaz, a kötet angol nyelvű. Makkai Ádám szerkesztésében jelent meg, egy chicagói kiadó közreműködésével, A csodaszarvas nyomában – A magyar költészet (In Quest of The Miracle Stag – The Poetry of Hungary) címmel. A nagy külföldi egyetemek jó részén a polcokon már a második, javított kiadás áll a tanárok és diákok rendelkezésére. A kötetet Buday György csodálatos fametszetei illusztrálják. A kötet összeállítását az a Kabdebó Tamás kezdte meg 1963-ban, aki ma Írországban él, onnan küldte a lapunk szerdai számában megjelent, rendkívül érdekfeszítő elemzését az EU jövőjét befolyásoló, ma tartandó írországi népszavazásról. Három évvel később, 1966-ban hozzá csatlakozott a chicagói Illinois Egyetemen nyelvészetet tanító Makkai professzor.
Helyszűke miatt a könyv méltatása helyett álljon itt a legjobb magyar költészetet, verselőket, esetenként prózát és drámát magában foglaló válogatás néhány „alanya” Adytól időrendben „felfelé” menetelve: Krúdy Gyula, Kaffka Margit, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Füst Milán, Sík Sándor, Mécs László, Sinka István, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Dsida Jenő, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Szécsi Margit avagy Páskándi Géza, akik fölött a Nobel-díjazók tekintete elsiklott. Nyilván objektív okokból…
A kiadványait tekintve a jelek szerint szintén nem politikailag korrekt, a dekonstruktivizmust, a szándékosan torzat és visszataszítót, az erőltetett posztmodernet kerülő kiadó az epl logóval megjelölt köteteket gondozó editio plurilingua. És ha Kabdebó Tamásról már volt szó, kínálatának néhány darabja említését kezdjük az ő Utazás a szívem körül című könyvével. Amely, akár az epl mindegyik kiadványa, nemcsak „szinte”, de teljes mértékben ízlésbeli remeklés.
És akkor a kínálat a teljesség igénye nélkül: Benyovszky Móric Madagaszkárja franciául; Serdián Miklós György Havannai naplója kétfajta, mindkettő igen vonzó kiadásban és Kuba című kis könyve angolul; Beke Pál Méltóságkeresője; Malgot István Kambodzsája spanyolul; a fantasztikus és utolérhetetlen Wilhelm Busch Max és Mórica német, magyar, illetve német és spanyol kiadásban; Balassa Sándor kottája, a Nyári intermezzo oboára és zongorára; Héctor Elías Munoz Santeríája; Makovecz Anna képzőművészeti darabjaiból bemutató, szintén nagyon elegáns megjelenésű kötet, amely az 1999-es frankfurti könyvvásárra készült, amikor hazánk volt a kiállítás súlypontja; Makovecz Imre Írások, 2000–1990 és Válaszok, 2001–1981-es kötete, valamint a politikailag végtelenül „inkorrekt” Himnusz, melynek szerzője – hogy a politikailag korrekt iskolákból kikerülő, ott politikailag korrekt tananyagot elsajátított tanulókat is informáljuk – Kölcsey Ferenc. Ez utóbbi kötet 500 forintért kitűnő ajándék lehet külföldi barátoknak, ugyanis azok kétnyelvű, magyar–angol, magyar–olasz stb. kiadások, az epl-től egységesen biztosított előkelő megjelenéssel.
Mivel a karácsonyi ajándékokra nem lehet elég korán gondolni, Makovecz Imrének a Mundusnál 1996-ban megjelent, nagy sikerű kötete után most a politikailag „inkorrekt” (értsd: magyar hagyományokat követő) építész újabb kötetével lepett meg bennünket a Serdián Kft. kiadója. A kiadás formáját és tartalmát illetően a felsőfokú jelzők helyett lakonikusan csak annyit, hogy az semmiben nem marad el magának Makovecznek az építészetétől. Szélsőségesen kiváló építész szélsőségesen szép könyvét veheti kezébe a politikailag inkorrekt olvasó.

A Nemzeti Egységmozgalom a Magyar Nemzet 2002. augusztus 12-i számában bojkottra szólította fel a polgári oldal politikusait és közéleti szereplőit. Arra kérte őket: ne adjanak interjút a 168 Óra című hetilapnak, illetőleg ne folytassanak a lap munkatársaival olyan beszélgetést, amely interjúnak fogható fel. Ami érthető azzal a hetilappal szemben, amely a legalantasabb eszközökkel támadta mindazon értéket, azok képviselőit és azt a kormányt, amely a választók felének a szívéhez közel áll, de szolgálja ma a legvisszataszítóbb módon a Medgyessy-kurzust.
A bojkottfelhívást először Katona Tamás, Boross Péter és Gálszécsy András hagyta figyelmen kívül. Őket Herényi Károly, Gémesi György, Demeter Ervin, Katona Kálmán, Debreczeni József, Szabó Iván és Pusztai Erzsébet követte. A lap legfrissebb, október 17-i számában Csáky András, az MDF vezetőségi tagja tűnik fel interjújával.

Immár 120 napja nem tudjuk, hogy Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke D–209-es múltja mellett közönséges besúgó is volt-e. Önnek nem hiányzik a válasz?