Tömény

Bevallom, szeretem a töményet. A valódit. Mértékkel és féldecis pohárban. A minap azonban kéretlenül kaptam, papír formájában, angyalföldi postaládámból. A tömény az stimmelt, már ha egy négyoldalas, színes betűkkel és fényképekkel agyonzsúfolt kampánylapot annak tekinthetünk. Kiadói valószínűleg a kedvemben akartak járni, mert – hogy finom legyek – a benne olvasható szöveg tartalma is tömény.
A hirtelen bevett dózis bizony megártott nekem. Olyannyira, hogy fél órán keresztül csak vörös és kék karikák köröztek a szemem előtt. Kijózanodván – mondják, kutyaharapást szőrével – a kétszer kétrét hajtogatott nyomtatási papírt magam elé vettem. Az ám, csakhogy ekkor már óvatosabb voltam, és nem vettem be a tömény maszlagot, amelyből tanulságképpen mesélek egy kicsit önöknek.
Kérem, felszállás előtt kapcsolják be biztonsági öveiket, a gyengébb idegzetűek vegyék elő zacskóikat.
Már a fejléc is megforgatja a gyomrunkat. Azt írja, hogy „mi”. A kék „i”-re feltett pont egy vörös szegfű. XIII. kerületi közéleti lap – írják ők, s ez még csak a kezdet. A címlap felső fotójáról, mint az alább kiderül, tothjozsef kukac tothjozsef pont hu tekint le rám. „Néz le rám, oh, Istenem!” Igaza volt szegény megboldogult Jimmynek.
De lépjünk tovább! A kukacos ember, aki mellesleg nyolc éve polgármester, több soron át köszöngeti a bizalmamat s a kitartásomat. Na, ezt igen rosszul teszi, hiszen az előbbi sosem volt benne, utóbbiért pedig néhány megbomlott elme már állítana is statárium elé.
Szóval, az internetes nevű jelölt többek között száz lakóház felújítását, kétezer új lakás felépítését ígéri, amelyből – ez már tuti – ötszáz önkormányzati bérlakás lesz. Megtudjuk azt is, hogy a töretlen bizalomtól egyre erősebb kerületvezető kereken százezer négyzetméterrel növeli majd a zöld felületet. Igen, a területet nem szereti, a felület meg mindegy, hogy milyen, csak zöld legyen.
Hajrá! Angyalföldön is Fradi-drukker lehetek.
A lámpavasakról jól ismert Zsóka egyébként most alulra került. Újat nem tudunk meg róla, csak annyit, hogy ő az MSZP főpolgármester-jelöltje. Egy barna keret emlékeztet arra, hogy hol járunk, „…a XIII. kerületért” – olvasható. Felsorolás következik, mint északi hidak (Aquincum, Újpest), fővárosi tulajdonban lévő utak aszfaltszőnyegezése és így tovább.
Ácsi! Most jön a szőnyegbombázás. A Célegyenesben című írásból szó szerint idézek.
„A szocialistákban meg lehet bízni. Amit vállalnak, azt teljesítik. Maradéktalanul.” Erre mérget vehetünk.
„Programunk megvalósulásával mindenki nyer és senki sem veszít, mert tartalmazza mindazokat a célokat, amelyek az életminőség javítása érdekében a különböző politikai erők részéről hangot kaptak. A célok teljesülésének az a feltétele, hogy a program kidolgozói – az MSZP politikusai – kapjanak bizalmat és felhatalmazást a megvalósításra az önkormányzati választásokon. A szocialisták sikerének a kerület polgárai látják hasznát.” A párttal, a néppel egy az utunk…
Ugye, megmondtam, hogy vigyázni kell! Pedig a második-harmadik oldalról még nem is szóltam, ahol tizenkilenc matador és matadornő írja le tizenkilencszer ugyanazt. Ha valaki eljut a negyedik oldalig, az már maga a delirium tremens.
Egy szónak is száz a vége: a nyolcvanas évek derekán a jászberényi laktanya egyik őrmestere így dörrent ránk reggelente: „Elvtársak, ébresztő! Föl! Büdös van, nyissák ki az ablakot, hadd jöjjön be egy kis H2O!”
Szegény, talán ma sem tudja: ha kívánsága teljesül, mindnyájan ott fulladunk meg.