A békeföldrengés

A héten, szerdán, két helyen rengett a föld. Mexikó csendes-óceáni partjánál fekvő Colima szövetségi államban, ahol a Richter-skálán mért 7,6 (egyes jelentések szerint 7,8) erősségű mozgás a szomszédos államban fekvő Mexikóvárosban is az utcára menekített sokakat. A másik földrengés epicentruma Berlinben volt, ahol Schröder kancellár szerda este bejelentette, Németország nemmel szavaz az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Irak elleni háborúra. Az utóbbi szavaktól Washingtontól Ankarán, Tokión át Szaúd-Arábiáig és Magyarországig remegtek meg az ablakok. Nemkülönben a francia kormány bejelentésétől, amely lényegében szintén a háború elleni elkötelezettség kimondása volt. Az élet ismét átgázolt az ideológiai törésvonalakon: a béke mellett áll a pápa, a jobboldali francia, a szociáldemokrata német kormány, a szalonképes népirtó, a volt KGB-s Putyin vezetése alatt álló Kreml és a pekingi zsarnokság. Valamint a világ népeinek túlnyomó többsége, Taszár lakóitól az arábiai sivatag nomádjain át a kifinomult kaliforniai elitig és a török szavazók óriási többségéig. Bush háborúját támogatja Blaire-en kívül a szélsőjobboldali izraeli kormány, a sötét kommunista korszak egykori ügynöke, Medgyessy Péter miniszterelnök vezette budapesti kormány, az olasz és a spanyol jobboldali kormány és jó néhány homoksivatagi fej- és kézlecsapó autokrata, népük akaratával ellentétben és attól rettegve.
Washington lába alól azonban egyre inkább kicsúszni látszik a talaj. Héjái mind idegesebbé válnak. Donald Rumsfeld amerikai külügyminiszter Franciaországra és Németországra utalva azt találta mondani, hogy korábban „problémák voltak”, de ők „a régi Európa”, és az „erők egyensúlya távolodik tőlük”. Eltekintve attól, hogy a gallok és a teutonok országát „problémának” nevezni némileg egyszerűsítő elmére vall, az erők egyensúlyának eltolódásában tényleg van valami. Legalábbis egyelőre. Ugyanis olyan posztkommunista országok NATO-tagságával és közelgő EU-tagságával, mint Magyarország és Lengyelország, valóban megfigyelhető az amerikai érdekek nagyobb védelme. Nem véletlen, hogy az amerikaiak térségünkben a posztkommunistákat részesítik előnyben az antikommunista jobboldallal szemben, mert egy antikommunistától még az is „kitelik”, hogy képes saját nemzeti érdekeit az amerikai nemzeti érdekek fölé helyezni, mint ahogyan korábban is undorral figyelte, amint a Medgyessy-féle ügynökök a Kreml érdekeit helyezték a magyar érdekek fölé. Lassan már az sem lesz elképzelhetetlen, hogy az amerikaiak Aleksander Kwasniewskit javasolják NATO-főtitkárnak, mert emlékeznek arra: a lengyel elnök fiatalkorában a lengyel kommunista párt központi bizottságának tagjaként nyikkanás nélkül és fegyelmezetten szolgálta egy idegen hatalom érdekeit.
Amit a Medgyessy-kormány tett és tesz Taszár ügyében, az valóban túllép mindenen, amiről az amerikaiak álmodni mertek volna, és ami a magyar nép biztonságát veszélyezteti. Ha emlékezünk arra a mesterséges hisztériakeltésre, amit az SZDSZ és az MSZP generált, amikor Kalocsa SZDSZ-es polgármestere az Orbán-kormány idején olyan „félelmeinek” adott hangot, hogy az ottani menekülttáborba érkező afgán menekültek netán a paksi atomerőművet robbantanák fel, pusztán a tragikomédia síkján elemezhető az, amikor most, kormányon lévén, az ország népével azt igyekeznek elhitetni, hogy az irakiak taszári kiképzése nem veszélyezteti a magyarok biztonságát.
A sajtó természetesen teljesen a kezükben van. Ahol a többes szám vonatkozik a Pentagon propagandistáira is, akik – John Horvathnak e lap tegnapi számában az eredeti német cikk nyomán részletesen közölt információi szerint – már a magyar médiára is erős nyomást gyakorolnak, hogy az eljövendő iraki háborút az úgy állítsa be, mintha az az iraki diktátor és nem Bush miatt lenne elkerülhetetlen.
Az embereket azonban egyre nehezebb félrevezetni. A felmérések szerint négy német közül három Busht nagyobb veszélynek tartja Szaddám Huszein iraki elnöknél. Sőt a németek ugyanilyen arányban az Irak elleni háborút akkor is elutasítják, ha arra az ENSZ Biztonsági Tanácsa külön felhatalmazást is adna. A spanyol és az olasz nép több mint hatvan százaléka – Bush mellé állt vezetőik ellenére – ellenzi a háborút. Talán nem véletlen, hogy katolikus országokról van szó, ahol a pápa szava Bushénál többet nyom a latban.
De Nagy-Britanniában is nő a háborút ellenzők száma: három hónap alatt arányuk negyvenhét százalékra nőtt. Az angolok vallási vezetője, a canterburyi érsek szintén keményen háborúellenes.
Az amerikai média sokakat megdöbbentő kormánypárti háborús melldöngetése ellenére az amerikaiak is egyre inkább békepártiaknak mutatkoznak. A legutóbbi Washington Post–ABC News felmérés szerint tíz amerikai közül már hét több időt akar adni az ENSZ fegyverellenőreinek. Bush szimpátiamutatója is csökkenőben van.
E magazin megjelenésével egy időben Londonból Bagdadba indul a háborúellenes aktivisták első ötvenfős csoportja. Tagjai emberi pajzsként teszik kockára életüket Irakban. Ken Nichols O’Keefe volt haditengerész az öbölháború veteránja, az öngyilkos akciót szervező Igazság-Béke Emberi Pajzs Akció alapítója, aki 1999-ben Washington külpolitikája elleni tiltakozása jegyében mondott le amerikai állampolgárságáról. O’Keefe azt szeretné, ha tízezer ember utazna Irakba, mert, szerinte, ebben az esetben Bush nem merné elindítani a háborút. Ennek érdekében O’Keefe ma éhségsztrájkot kezd, és nem eszik addig, ameddig ez a tízezer ember el nem utazik Bagdadba. „Még az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sem merné megindítani a támadást, ha tudná, hogy saját állampolgárai széttépett testdarabjai hullanának Irakra” – mondta.
Noha a magyar média elfelejtett róla előzetesen hírt adni, tegnaptól százezer ember gyűlt össze a brazíliai Porto Alegrében, hogy ott öt napot töltsön a Szociális Világfórum harmadik találkozóján, amely „a neoliberalizmus és a háború elleni” mamutfelvonulással kezdődött.
121 országból 4962 szervezet 30 000 képviselője érkezik a Rio Grande do Sul tartomány fővárosába, hogy ott „a militarizálódás és a háború ellen” való fellépés módozatairól tanácskozzon. Azzal egy időben, hogy a svájci Davosban a „világ urai” azon törik fejüket – baráti beszélgetéseken, netán lefekvés előtt szállodaszobájukban –, hogy miként húzzanak le minél több bőrt az iraki háborúról és az iraki zsákmányról. Porto Alegrében nyilván elhangzik majd nemegyszer Bushnak és csapatának óriási érdekeltsége az olajiparban.
Nem sok embernek jut osztályrészül, hogy mindkét fórumon részt vegyen. Ezek egyike, Luis Inacio Lula da Silva, a nemrégiben megválasztott baloldali brazil elnök kivétel. Hogy Lulát Davosban vagy Porto Alegrében, hazai talajon fogadják-e kitörőbb lelkesedéssel, és hogy a havas tájon vagy a pálmafák világában lesz-e diszkrét fogcsikorgatás jelenléte miatt, arról van némi sejtésünk. Bouaventura de Sousa Santos portugál szociológus szerint a brazil elnök „a davosi konferencia által szimbolizált gazdasági modell okozta emberi szenvedés látható arca”. Taszár jó népétől a sivatagi beduinokig mind több ember hasonlít Lulára.