Volt egyszer egy Jugoszlávia

A polgárai (a többség legalábbis) nosztalgiával gondolnak vissza a Jugoszláviának nevezett szövetségi államra. De nem erre, amely kedden hosszú agonizálás után csendben kimúlt, s amelyikért senki sem ejtett könnyet. Mert ez a Jugoszlávia nem az a Jugoszlávia volt, nem az a sokszínű államalakulat, amely a macedóniai Gevgelijától a szlovéniai Triglavig terjedt, s hat köztársaság lakossága vallotta hazájának. Mindaddig, amíg élhető haza volt. Amikor már nem volt az, akkor „kiderült”, hogy egy „mesterséges tákolmány”, amely előbb-utóbb úgyis felbomlásra van ítélve. De melyik Jugoszlávia maradt meg szépnek a kollektív emlékezetben? Mert Jugoszláviából öt volt (és ezt az ötöt hétféleképpen nevezték) a 74 éves fennállása alatt. A titói korszak kései szakaszában éltek a jugoszláviaiak a legjobban, s azt az életminőséget a mai napig sem sikerült „utolérniük”. Erre a csaknem nyugati életszínvonalra emlékeznek az idősebbek legszívesebben, erről mesélnek gyermekeiknek.
Jugoszlávia 1929-től országnév. Akkor vette fel ezt a nevet az 1918-ban létrehozott Szerb–Horvát– Szlovén Királyság, amely az Osztrák–Magyar Monarchia részeiből, valamint Szerbiából és Montenegróból alakult. Mint tudjuk, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és a Vajdaság a Monarchiához tartozott, Macedónia pedig Szerbiához. A Jugoszláv Királyság egységes állam volt, az országot kilenc bánságra osztották, amely közigazgatási területek határai nem estek egybe a későbbi belső „országhatárokkal”. Az első, királyi Jugoszláviának a világháború vetett véget, s 1943-ben Jajcéban Jugoszláviát öt nemzet – a szerbek, a horvátok, a szlovének, a macedónok és a montenegróiak – szövetségévé kiáltották ki. Ezt az országot már hat föderális egység alkotta. 1945-ben új nevet kapott: Demokratikus Föderatív Jugoszlávia. Még ugyanabban az évben az alkotmányozó gyűlés kihirdette a köztársaságot. Az ország új neve: Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. 1963-ban új szövetségi alkotmányt fogadtak el, s akkor kapta az ország azt a nevét, amely néven fel is bomlott: Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK). Ebben a föderatív államban, különösen az 1974-es alkotmányt követően, a tartományok is jelentős felhatalmazásokat kaptak, parlamentjük, kormányuk, bíróságuk volt, a föderáció alkotó elemeivé váltak. Jugoszláviát nem hat köztársaság, hanem hat köztársaság és két tartomány alkotta. A tartományoknak külön szavuk volt a szövetségi szervekben, sőt a rotáció elve alapján képviselőik betölthették az elnökség (kollektív államfő) elnökének a tisztségét is. Függetlenül attól, hogy formailag a két tartomány – a Vajdaság és Koszovó – Szerbiához tartozott.
Mint a birodalmakkal lenni szokott, a belső válsága robbantotta szét. Felelősként a szerb nacionalizmus nevezhető meg. A többi nemzet igyekezett menekülni a szerb hegemonizmus veszélye elől. 1991-ben a horvát szábor egyhangú döntéssel kihirdette az önálló és szuverén Horvátországot. Ugyanezen a napon, június 25-én a szlovén képviselőház is elfogadta a JSZSZK-ból való kiválásról és a függetlenségről szóló okmányokat. E két tagköztársaság kivilásával megkezdődött Jugoszlávai véres széthullása. A horvátországi háború. Ugyanez év október 15-én Bosznia-Hercegovina törvényhozása is elfogadta a szuverén Bosznia-Hercegovináról szóló okmányt. Ez indította el a boszniai háborút, amelynek célja a kiváló országok területeinek elcsatolása volt. November 21-én a macedón szobranye ünnepélyesen kihirdette az új alkotmányt, amely független és szuverén államnak nyilvánította a déli köztársaságot.
Jugoszlávia utolsó utódállama 1992-ben alakult meg, s a Jugoszlávia nevet megtartva igyekezett magát jogörökösnek feltüntetni, de már csak két köztársaság – Szerbia és Montenegró – alkotta. A JSZK tizenegy évig élt. Keddi halálával megszűnt a Jugoszlávia név is. Ám a dezintegrálódás, úgy tűnik, ezzel még mindig nem ért véget.