A demokrácia észtországi buktatói

Megmenekült az elmúlt héten a népképviseleti rendszer tekintélye Észtországban. Ha az észt legfelsőbb bíróság helyt ad egy nyugdíjas panaszának, hiábavalónak bizonyult volna a pártok által a választási kampányra költött százmillió korona (kb. egymilliárd forint), a választás lebonyolítása, a koalíciós szerződés kidolgozásáért folyó tárgyalások, valamint a kül- és belpolitikai elemzők találgatása a leendő kormány összetételét illetően.

Ülo Palovernek hívják a főhőst, 65 éves és az ország délkeleti részén fekvő Tüütsmäe faluban lakik. Szomszédjai, ismerősei alapjában véve nagyon jószívű, segítőkész embernek tartják, azonban mindig emlegetik makacs és különcködő jellemét is.
Az igazságvágyó nyugdíjas pár nappal a március 2-án lebonyolított választást követően, március 5-én nyújtotta be panaszát a megyei választóbizottságnak a szavazópolgárok jogainak sértése címén. A beadvány a bizottság elnöke, Krista Paal szerint „mindenről szólt: az emberek szegénységéről, a választási törvény hiányosságáról, a sok termőföld elhagyatottságáról, a rossz közlekedési lehetőségekről, továbbá különféle filozofálást is tartalmazott”.
Miután a megyei bizottság – a felhozott vádakat alaptalannak minősítve – visszautasította a panaszt, az elégedetlen nyugdíjas nem adta fel a harcot, hanem két nap múlva fellebbezett. A kudarcon okulva, ezúttal megelégedett egyetlen vádponttal. Azt nehezményezte, hogy számos választópolgár – nyomorúságánál fogva – nem tudott elutazni a szavazás helyére. Mindez Palover meggyőződése szerint a választásra jogosult emberek jogainak durva megsértése, és ezért semmissé nyilvánítandó a voksolás eredménye is. A központi választóbizottság viszont ellenkező véleményen volt, így elutasította március 10-én a vádat. Az elvhű, céltudatos „emberjogi harcos” azonban továbbra sem adta fel, s a legfelsőbb bírósághoz fordult igazáért. Ez a szerv több napig foglalkozott az üggyel, míg végül március 20-án elutasító döntést hozott róla. Indoklásként azt hozta fel, hogy a választás napján Palover személyesen ott volt a helyi szavazóbizottság termeiben, és szavazhatott; következésképpen választási jogát nem érte sérelem. A bíróságnak igaza volt: Palovert egy szomszédja elvitte a választás napján a gépkocsijával a szavazóhelyre. A megmosolyogtató eset azonban sokkal nagyobb horderejű is lehetett volna, nem véletlen, hogy a legfelsőbb bíróság ítélete többek között Arnold Rüütel államelnöknek is nagy megkönnyebbülést jelentett. Az államfőnek az észt törvény szerint ugyanis csak azután lesz joga kormányalakítási javaslatot tenni egy lehetséges miniszterelnök-jelöltnek, ha megvizsgáltak minden, a választással kapcsolatban felmerült panaszt.
Egy másik tiltakozással a 101 tagú észt parlament, az államgyűlés magyarbarát tagozatának alelnöke, Arvo Sirendi állt elő március első napjaiban, közvetlenül a választási eredmény kihirdetése után. Az Észt Nemzeti Szövetség jelöltjeként induló Sirendi azért követelte az eredmény semmissé nyilvánítását az országos bizottságtól, mert szerinte „erkölcstelenül sok pénzt költöttek a pártok e választáson a kampányra”. A mérges képviselő indítványát a bíróság elutasította, ám sokkal bonyolultabb lett volna a helyzet, ha az elégedetlenekhez csatlakozott volna a kampányra költött összegeket ugyancsak sokalló Lennart Meri előző államelnök is. Az Észtországban óriási tekintélynek örvendő politikus azonban megelégedett a nyilvános bírálással is.