A Munkáspárt élő lelkiismerete

Amikor Robin Cook, a brit alsóház kormánypárti frakcióvezetője parlamenti beszédében megindokolta, hogy miért mond le erről a kabinettisztségről, az alsóházban szokatlan tapsvihar fogadta felszólalását. Cook minden szempontból tökéletesen járt el. A miniszterelnök politikáját a kabinet zárt ajtói mögött vitatta, lemondását először Blairrel közölte, nem a médiával, beszédében nem támadta a miniszterelnököt, sőt elismerő szavakkal szólt róla, és az iraki háborút minden szenvedélyes frázis, minden hatásvadászat nélkül, világos és logikus okfejtéssel nyilvánította erkölcsileg és jogilag védhetetlennek, politikailag károsnak. Ügyelt arra is, hogy kellőképpen elhatárolja magát a miniszterelnök megbuktatását célzó kampánytól.
Az 56 éves politikus mindig a Munkáspárt bal szárnyához tartozott. Ahhoz az idealista értelmiségi szárnyhoz, amely sosem különítette el a politikát erkölcsi meggyőződésétől. Ugyanakkor sokadmagával ő is belátta, hogy amíg a párt el nem határolja magát a szélső baloldaltól, addig semmi reménye arra, hogy kormányt alakítson. Amikor a párt a reformista Blairt választotta vezetőjének, Blair pedig Robin Cookot tette meg „árnyék-külügyminiszternek” – vagyis az ellenzék külügyi szóvivőjének –, Cook azonnal síkraszállt az etikus külpolitika eszméje mellett. Ezt hangoztatta akkor is, amikor a párt 1997-es győzelme a külügyi tárca élére juttatta.
Nem mondhatni, hogy Robin Cook jeles külügyminiszter volt. Az az érdesség, az a tapintatlanság, amely annyit ártott a párton belüli népszerűségének, többször is kellemetlenséget okozott a brit kormánynak a nemzetközi porondon. Senkit sem lepett meg, amikor a második Blair-kormányban Cook új szerepet kapott mint a kormányfrakció vezetője.
Az elmúlt néhány nap valamelyest aláásta Cook sárkányölő Szent György-szerepét. Egy újságcikkben azt írta, hogy Blairnek hamarosan haza kell rendelnie Irakból a brit haderőt. Ez általános tetszést aratott ugyan a háborút ellenző britek táborában, ám annál nagyobb visszatetszéssel találkozott a kormány, a pártvezetőség és az ellenzék részéről. Cook ezután interjút adott, amelyben gyakorlatilag megmásította a cikkében írottakat. Magyarázata szerint azt akarta mondani, hogy a hadjáratot minél hamarabb sikerre kell vinni, hogy aztán a katonák azonnal hazatérhessenek. Ez a jelek szerint nem a kormány elhatározásán múlik.
Sokak szerint Cook korábbi korrekt viselkedése mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy ha a háború elleni tiltakozás többségi kampánnyá duzzad, akkor Blair helyzete tarthatatlanná válhat a kormány élén. Ez esetben mint az egyetlen élvonalbeli munkáspárti politikus, aki nem kompromittálta magát a háború mellett, ő kerülhet a kormány élére. Úgy, mint egykor Churchill, az egyetlen élvonalbeli konzervatív politikus, aki nem kompromittálta magát a béke mellett.