Megújulás prolongálva

A kicsik már túl vannak rajta. A parlamenti pártok közül az MDF és az SZDSZ abszolválta idei tisztújító tanácskozását. Annak ellenére, hogy a rendszerváltozás egykori vezető pártjai támogatottságukat tekintve huzamosabb ideje történelmi mélyponton tanyáznak – a valamivel jobban álló szabad demokraták is alulról súrolják az ötszázalékos küszöböt –, egyikük sem váltott elnököt és politikai stratégiát. Ha nekik így jó, mi is továbbléphetünk.
A fentiek fényében meglepő, hogy a kicsikkel ellentétben mintha éppen a mind jobban rögzülő kétpólusú rendszer domináns erői gondolkodnának belső reformokon, mérlegelnék a tartalmi megújulás lehetőségeit. Az teljesen természetes, hogy két választási kudarccal a háta mögött a Fidesz jelentős változtatásokra készül. Hosszú és kemény belső viták után a hírek szerint ezekben a napokban körvonalazódik a leendő nagy jobbközép néppárt működését szabályozó alapszabály-módosítás tervezete, amelyet a májusi kongresszusnak kell véglegesítenie. A vezető ellenzéki párt kétségkívül lépéshátrányba került: a közvélemény-kutatások szerint az MSZP és a Fidesz támogatottsága közötti év eleji csökkenés nem vált tendenciaszerű változássá; nyomasztó a szocialisták fölénye. Egy olyan gyengén teljesítő kormány, mint amilyen a Medgyessy Péter vezette kabinet, nem lehet ennyire sikeres az ellenzék hibái nélkül. Ezért a Fidesznek nem csupán az alapszabályán kell változtatnia, hanem politikai stratégiáján is, ami nehezen képzelhető el a vezetés felfrissítése, új arcok megjelenése nélkül.
Változtatási tervekről, reformműhelyek létrehozásáról, stratégiai útkeresésről hallani a vezető kormánypárt háza tájáról is. A megújulási törekvések zászlóvivője, Gyurcsány Ferenc, a pártonkívüli miniszterelnök tanácsadója azonban a párton belül nem igazán népszerű. Ha jobban belegondolunk, az MSZP megalakulása óta polemizál saját magával a pontosan soha nem definiált megújulás, a fiatalítás szükségességéről, miközben az utódpártiság kínos terhét cipelve folyamatosan egy valóban modern, európai szociáldemokrata néppárt megformálásának igényét hangoztatják a pártvezetők. Ehhez képest 1998-ban Horn Gyulát az idősebb generációhoz tartozó Kovács László váltotta, 2001-ben pedig a szocialisták a nyolcvanas évek legfelső párt- és állami vezetésének reprezentánsát választották miniszterelnök-jelöltjükké. A középnemzedékhez tartozó gárda pozícióit ugyanakkor éppen az ifjabbak veszélyeztetik: a hét végi MSZP-kongresszuson a csúcsvezetők közül egyedül Jánosi György választmányi elnöknek kell kihívóval szembenéznie Botka László szegedi polgármester személyében. (A hírek szerint a kongresszus sportminiszterhez méltó túlélőgyakorlat lesz a politikus számára.) Az MSZP arrogáns és koravén ifjain (Újhelyi, Nyakó, Tóbiás, Juhász, Gál J. stb.) végigtekintve egyébként könnyen nosztalgiát érezhetünk a régi gárda iránt.
Nagy meglepetés a kongresszuson nem várható: Kovács László pártelnök és Szili Katalin elnökhelyettes pozíciója nincs veszélyben, az alelnöki posztokról előzetes megegyezés született (Szekeres Imre és Hiller István), az elnökségi helyekért viszont nagy a tülekedés. Noha a megújulás szükségességéről minden bizonnyal a tanácskozáson is sok szó esik majd, az erről szóló döntéseket valószínűleg ismét elhalasztják, ezúttal 2004 őszére. Ekkor állítólag Kovács László is visszavonul…
Bár egy előre hozott választás a status quo megőrzésére, a megújulás további elhalasztására is jó érv lehet.