Perle, Grass és a pénz beszél

Hülyének néznek minket, nincs mese. Azaz mese van. Mese egy humánus hadseregről (egyáltalán létezik-e ilyen fogalom?), amely egy szegény közel-keleti országban élelmet osztogat a rászorulóknak, s zsákokban, kimérve szállítja nekik a várva várt szabadságot. Mese egy elnökről, aki súlyos alkoholizmusából kigyógyulva útnak indul megmenteni a világot. És sikerül neki.
A CNN képsorai időről időre mosolygó amerikai katonákat mutatnak, akik iraki kisgyerekek gyűrűjében sétálgatnak az éppen elfoglalt poros kisváros utcáin. Felszabadítás ez a javából, semmi kétség. De ha valaki mégis kételkedik, hát megmondják neki a frankót. Valahogy úgy, ahogyan Richard Perle amerikai kormánytanácsadó szokta. Idézet néhány tegnapi megnyilatkozásából: „Az ENSZ és a NATO többé nincs abban a helyzetben, hogy gondoskodjon a XXI. század biztonságáról. (…) Minden országnak joga van önálló véleményt alkotni, de nem hiszem, hogy vétójoggal kell rendelkezniük. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem az egyetlen forrás katonai fellépés szentesítésére. (…) Megnyerjük a háborút, s az emberek Irakban maguk mondják majd, hogy felszabadultak.”
No comment – mondaná az angol. Hülyének néznek minket. Először hetvenkét órás háborút ígértek, most pedig már harmadik napja mondják, hogy száz kilométerre vannak Bagdadtól. Azt állítják, azért ilyen lassú az offenzíva, mert kímélik a civileket. Eközben lakótelepre csapódnak a szövetségesek rakétái. A CNN és a BBC szerint Szaddám Huszein elleni lázadás tört ki Bászra városában. Az al-Dzsazíra hírtelevízió nem tud semmiféle lázongásról. Annál inkább a felszabadításukat állítólag alig váró irakiak erőteljes ellenállásáról.
Nemcsak az amerikaiak adják elő romantikus akciófilmízű, fals előadásukat a háború ellen egyre vehemensebben tiltakozó világnak. Idehaza a Taszár körüli mellébeszélések és hazugságok után a kormány majdhogynem napi rendszerességgel fejti ki álláspontját, amely szerint nem áll a háború pártján. Eközben Bush elnök ismerteti háborús költségvetési tervezetét, s ebben Magyarország neve is megtalálható. Dzsibutinál kevesebbet, de a Fülöp-szigeteknél valamivel több fejpénzt kapunk részvételünkért az amerikai nagy tesótól. Aligha a béke érdekében kifejtett kormányzati tevékenységért. Meddig lehet még büntetlenül hazudni a magyar lakosságnak? Annak a magyar lakosságnak, amely kilencvenkét százalékos többséggel utasítja el Amerika háborúját.
„2003. március 20. óta csak az erősebb joga számít, s a jogtiprásra építve az erősebbnek hatalmában áll háborút akarók megvásárlása és megjutalmazása, háborút nem akarók megvetése, sőt megbüntetése is” – fogalmazott néhány nappal ezelőtt Günter Grass. A német irodalmi Nobel-díjas röviden, de igen találóan foglalta össze véleményét napjaink történéseiről: „Megzavarodva, tehetetlenül, haraggal eltelve nézzük az egyeduralkodó világhatalom erkölcsi süllyedését, sejtve, hogy a szervezett őrületnek egy következménye biztos lesz: ösztönzés még több terrorizmusra, további erőszakra és erőszakra adott erőszakos válaszra.”
Richard Perle és Günter Grass. Két idézet, két világ. Az ostoba erő és az igaz élet szembenállása. Vesztésre állunk.
Egyelőre.