Egy figyelemre méltó tévényilatkozatból idézek, tessék bekapcsolni a biztonsági öveket: „Hát meg kell mondanom önnek, hogy ha valaki sokat vétkezett a saját népe ellen, az éppen Szaddám Huszein. Számomra rendkívüli, amikor a népet emlegetik azzal a diktátorrral összehozva, aki több százezer iraki ember halálát okozta…” Kicsit később: „Semmi köze ennek az embernek ilyen értelemben a népéhez.”
Horn Gyula önkéntes erkölcscsősz gondolatmenetéből idéztem fentebb, aki Verebes István kamerája és mikrofonja előtt hirdette az említett szózatot. Utóbbi nem volt igazán formában ezen a napon. Elfelejtette például megkérdezni beszélgetőpartnerétől: Mondja már, kedves Gyula, miért ön tart előadást egy olyan témáról, amelyben akkorát bukott már, hogy máig látszik lelkén, arcbőrén az erősen sérült plazúr…
Tanulságos beszélgetés volt a Nyugati (akkor Marx) tér ötvenhatos karhatalmista hősének beszámolója a politikusi és nemzeti tisztességről, tájékozatlanabb ember már szalad is egy százas papírzsebkendő-csomagért. Aki viszont tartósabb memóriával rendelkezik, annak valószínűleg ökölbe szorul a keze. És akkor még le sem írtam az interjú legmegejtőbb mondatát, amelyet talán viszontlátunk majd egy szocialista majális transzparensén: „Az emlékezőtehetség a politikában etikai kérdés is”.
Magunk is úgy véljük, Horn elvtárs.

A Honvédelmi Minisztérium közzétette a Ruszin-Szendi Romuluszról szóló jelentés összefoglalóját