Tolódik Bagdad ostroma

Megoszlik a katonai szakértők véleménye annak értékelésében, hogy mennyire ítélhetők sikeresnek az amerikai–brit erők elmúlt napokban elért eredményei. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a neheze még csak most következik. Bagdad ostroma már napokkal tolódik, s egyelőre csak találgatni lehet, milyen következményekkel jár majd a főváros körüli harc.

Közelebb van még a háború kezdete, mint a vége – vonta le az előző hét tanulságát az eddig igen elszánt Donald Rumsfeld. Georg Spöttle katonai szakértő szerint a védelmi miniszter szavai egyértelműen azt jelzik, hogy már az Egyesült Államok is belátja, hogy az események nem a tervek szerint alakulnak. A szakértő szerint az amerikai–brit csapatok nagy félelme, hogy sérül az egyre fontosabbá váló utánpótlási vonal. Bagdad bevételéről szólva a szakértő kifejtette, az amerikai–brit erők továbbra is a „majd holnap” szavakkal játszva fejtik ki propagandájukat, hiszen a korábbi tervek szerint az amerikai katonáknak már legkésőbb kedden el kellett volna érniük az iraki fővárost. Mindez azonban tolódik, s látva, hogy az előrenyomulás miként lassul, a hét vége előtt nem is várható. Georg Spöttle elmondta: az amerikai–brit erők először valószínűleg napokra megakadnak majd az irakaik által Bagdad köré vont gyűrűben, s csak ennek áttörése után szánhatják rá magukat a városi harcokra. A szakértő szerint számolni kell azzal is, hogy a főváros lakossága nem felszabadító hősként fogadja majd az amerikai–brit erőket, hanem annak tudatában szállnak majd velük szembe, hogy a háború évtizedekre megpecsételte Irak sorsát.
Főleg a városokban tapasztalható komoly ellenállás miatt nem zajlanak simán az események, vélte Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, utalva Tommy Franks, a hadműveletek parancsnokának kijelentésére, miszerint szombat előtt kizárt Bagdad szárazföldi ostroma. Az amerikai–brit csapatok létszáma jóval kisebb, mint az Öböl-háború idején, az utánpótlási vonal pedig igencsak fenyegetett, ezért – fejtette ki a szakértő – Bagdad lerohanása igen veszélyes lesz. A gyors sikerek érdekében így a kisebb, főként politikai célpontok ellen irányuló bombázásokat a nagy szárazföldi roham előtt igen komoly bombázások váltják majd fel. A városban gyakorlatilag mindenkinek lesz fegyvere, vélte Tálas Péter, aki szerint a fegyveres civilek, s a civil fegyveresek rendkívül kínos pillanatokat szerezhetnek még az amerikai–brit erőknek. Ennek következtében hosszadalmas „városi gerillaharcokra” kerülhet sor.
Tálas Péter kiemelte, hogy a művelet tesztjeként kezelt Bászrából is igen ellentmondásos hírek érkeznek, a stabilitást azonban biztos, hogy nem sikerült a kétmilliós déli városban sem elérni. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez azért is fontos jelenség, mert az előzetes elképzelések szerint a déli síiták hamar szövetségessé tehetők. Ez a fordulat egyelőre azonban nem következett be.
A hírek manipulálására jó példa a szakértő szerint, hogy korábban az iraki 51-es hadosztály elfogásáról adtak hírt, nemrég mégis ezek a katonák lőtték a briteket. A téves előfeltételezések ellenére Tálas Péter szerint továbbra is egyértelmű a háború végkimenetele, az idő és a várható veszteségek viszont még igencsak kérdésesek. Szaddám Huszein sorsáról szólva Tálas Péter elmondta, a győzelemben bízó diktátor inkább öngyilkos lesz, mintsem elhagyja országát.
Egyes elképzelések szerint Szaddám Huszein érdeke az lesz, hogy a világ megosztott maradjon, s egyre többen támogassák a mielőbbi békét. A másik alternatíva szerint a diktátor csak a győzelemre fog hajtani, így esetleg nem riad majd vissza valamilyen tömegpusztító fegyver bevetésétől sem. Ennek morális hatása persze a háborúpártiak malmára hajthatná vizet, fejtette ki Tálas Péter. Egy harmadik elképzelés szerint keletkezhet belső puccs is, amely megrendíthetné a diktátor hatalmát. Tálas Péter szerint ugyanakkor egyértelmű: az Egyesült Államoknak az lesz az érdeke, hogy Szaddám Huszein mielőbb eltűnjön.
***

A legnehezebb hernyótalpas.
Közel hetventonnás tömegével az M1A1–2 Abrams harckocsi az amerikai szárazföldi haderő és tengerészgyalogság büszkesége, jelenleg talán a legerősebb tank a világon. Híven tükrözi az amerikai gondolkodást, amely a védettséget, a tűzerőt és a mozgékonyságot egyaránt fontos szempontnak ítélte a páncélosok tervezésnél. Az eredmény a 2003-as Öböl-háborúban is megmutatkozik: kis híján lehetetlen a lánctalpas szörnyetegek kilövése. A tegnapi nap kivételt jelentett, amikor az Eufrátesz melléki harcokban hátulról (ahol a leggyengébb a páncélzat) az irakiak páncéltörő ágyúval két M1-est is kilőttek, a típus első harci veszteségét okozva. Egy harmadik Abrams balesetet szenvedett, amikor egy gyengécske híd – amelyen megkísérelt átkelni – leszakadt, ami rávilágít egyetlen jelentős hátrányára: óriási tömegére, amely behatárolja, hogy merre közlekedhet. (Z. G.)