Antall József sírján születésnapja után mindig sok a virág. Mert a még élő rokon, barát, pályatárs és politikai ellenfél is így fejezi ki tiszteletét és emlékezését az egykori miniszterelnök iránt. De vajon miért takarjuk be a sírt virággal? Hogy megsimogassa a halottat, ha elmegyünk? Szóljon hozzá, ha fázik? Őrködjön felette, társalogjon vele?
Misztikus értelme van a sírra tett virágnak…
Így tűnődtem a sírnál, amikor magam előtt láttam azt a régi pillanatot, a soha nem felejthető képet, amely árulkodott… A helyszínre már nem emlékszem. Lehetett a Szent István-szobornál, a Várban vagy talán a Kossuth Lajos téren, a Parlament épülete előtt. Felhangzott a magyar Himnusz, s az operatőr éles szemmel közvetítette a televízió képernyőjén, ami különben szabad szemmel nem látható. Őrá irányította a tekintetet.
Egy kéz szorult ökölbe. Antall József egyik keze. A pillanat mindent kifejezett, ami ebben az emberben nemzeti imánk hallatán feszült. Tudat alatt egy érzés diagrammája. A fegyelmezett politikus, a történelemtanár riasztórendszere szólalt meg gesztusba formálva. Olyan volt, mint egy karmester pálcája, amely egyszerre minden zenésznek szól.
A gesztusok lerövidítik azt az utat, amit az írásjelek tesznek megdőlt betűk formájában, vastagon szedve vagy aláhúzva. Egy M. H. Krout nevű kutató állítólag ötezer különböző kézgesztust azonosított, amelyeknek véleménye szerint verbális megfelelője is van, de ki lehet-e fejezni egyáltalán szavakkal, amit a hajdanvolt miniszterelnök a Himnusz akkordjait átélve akkor érezhetett és a tévénéző láthatott?
Botorkálok a szavak erdejében, és arra gondolok: az ember hovatartozását nem a törzs, a vér, a származás, a család dönti el, hanem talán csak annyi, hogy a Szózat vagy a Himnusz hallatán tud-e sírni.
A rendszerváltozás utáni öt magyar miniszterelnök közül kettőt soha nem láttam a Himnuszt énekelni. A harmadikat sem láttam, de neki ökölbe szorult a keze.
Állok a sírjánál, és újra megpillantom azt a kezet, amely erőt sugároz és egységet. Felelősséget és ahogy mondotta volt: szolgálatot. Mit árul el az emberből az arca? Azt, amit a szavai: hogy más. Mindenki mást mutat, mint ami. Álmukban árulják el csak az emberek néha igazi arcvonásaikat. Talán ezért alszanak éjjel, amikor sötét van. És mit árul el az emberből a gesztusa? Azt, amit a szavai: hogy más. Mindenki mást mutat, mint ami. De a Himnusz hallatán elárulhatják az emberek néha azt, ami legbelül van.
Antall József elárulta.
Lehet, hogy a jelentéktelennek látszó dolgokra emlékszünk a legjobban?
origo.hu
Ukrán befolyás alatt állhat a Tisza Párt − itt vannak a bizonyítékok
