Mindenekelőtt hogyan mutatná be az ön parlamenti csoportját, amely, ha jól tudom, a legkisebb az Európai Parlamentben?
– Az EDD valóban az Európai Parlament legkisebb csoportja, mindössze 18 tagja van. A tagok fele részben franciák, a többiek pedig dán, holland és brit képviselők. A csoportot, amelyben a baloldali elkötelezettségűek éppúgy megférnek, mint a néppártiak vagy a konzervatívok, alapvetően egy dolog tartja össze, a demokrácia és a nemzeti identitás feltétlen tisztelete. Ennek akarnak érvényt szerezni a jövő Európájában, ezért alkotmányjogi kérdésekben mindig egyformán szavaznak, míg a szocialisták vagy a kereszténydemokraták megosztottak e kérdésben.
– Önök kritizálják a leghevesebben az Európai Uniót, mondván, hogy az nem demokratikus. Ez a diktatúrák alól épphogy felszabadult közép-európai országokban nagyon furcsán hangzik, hiszen mi úgy tudtuk, hogy „odaát” demokratikus rendszerek működnek.
– Megítélésem szerint az egyedi államok valóban demokratikusan működnek, bár a parlamenti választásokon való részvétel csökkenő aránya itt is figyelmeztető jel kellene, hogy legyen. Az unió egésze azonban igen távol áll a demokratikus elvektől. Politikáját tulajdonképpen négy testület befolyásolja: az Európai Tanács (tagjai az államfők), a Miniszterek Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság. Elvben az Európai Parlamentnek mint az európai állampolgárok által választott népképviseletnek kellene, hogy döntő szerepe legyen, valójában azonban minimális a befolyása, még törvényeket sem kezdeményezhet. Még az államfőkből álló Európai Tanács befolyása sem akkora, mint a tényleges apparátussal bíró és a törvényeket kezdeményező Európai Bizottságé. Ugyanis aki kezdeményezi a törvényeket, az határozza meg a politika alapjait is, hiszen egy-egy beterjesztett törvényjavaslatot ugyan el lehet utasítani, de ez a törvénykezés irányát, vagyis a törvényekkel kifejezett politikát nem változtathatja meg.
– A leendő alkotmány már megszületett pontjaival kapcsolatban számos bíráló megjegyzést tettek, említene ezek közül néhányat?
– Mindenekelőtt azt kifogásoljuk, hogy az alkotmány első pontja kimondja, hogy az uniót föderatív bázison kell kialakítani. A javaslat tulajdonképpen egy olyan egységes államot kíván teremteni, mint mondjuk Németország vagy Franciaország. Maradnak ugyan még csökevények, mint a képviselet az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol megmaradnak a nemzetállamok (ahogy a valamikori Szovjetunió esetében is), de abban a kérdésben, hogy ki dönt, ha a föderáció és a nemzetállamok között érdekellentét van, a képlet egyértelmű: a föderáció. Az helyzet az, hogy néhány brüsszeli bürokrata zárt ajtók mögött meghozott döntését nemzetállami szinten nem lehet felülbírálni. E tekintetben a legfontosabb a 9. paragrafus (1) bekezdése, amely kimondja: „Az alkotmány és az unió intézményei által elfogadott törvények, az unióra az alkotmány által átruházott hatáskörökön belül, elsőbbséget élveznek a nemzetállami törvények felett.”
– Miért ellenzik a föderatív államformát?
– Én nem vagyok általában a föderáció ellen, az jó lehet mondjuk Németországnak, az Egyesült Államoknak vagy Svájcnak, de Európának mindaddig nem, amíg nincs európai nemzet. Lehet, hogy egyszer, mondjuk száz év múlva, egy nemzet leszünk, de még nem vagyunk azok, még a közös dolgainkat sem tudjuk megbeszélni. Egyszerűen ez a realitás. Hogy a leendő problémák közül csak egyet említsek, a bevándorlási politikát az unió fogja meghatározni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok nem határozhatják meg, hogy kik és hányan telepedhetnek meg a területükön. Az új alkotmány kialakítói nem törődnek azzal, hogy Európa népeinek többsége tulajdonképpen a nemzetállamok egyfajta szövetségét, és nem egy föderatív államot akar.
– A kritika mellett lennének javaslataik is, amelyre egy másfajta európai együttműködés épülhetne?
– Mi a szabad és önkormányzó európai államok szabadpiaci elvekre épülő társulása mellett vagyunk. A föderalista alap helyett interparlamentáris alapon képzeljük el az európai együttműködést, amelynek jogi alapját egy európai társulási szerződés adná. A jelenlegi 85 ezer oldalas szabályozást (acquis communautaire) radikálisan csökkenteni kell, és csak a határokon átnyúló kérdésekre kell koncentrálni, ahol a nemzeti parlamentek nem tudnak hatékonyan szabályozni. A szabályozások akkor lennének érvényesek, ha azokat a nemzeti parlamentek jóváhagyják, minden olyan kérdésben, amely egy ország számára fontos, a nemzeti parlamenté kell hogy legyen az utolsó szó. A törvényeknek a közös piac kérdéseivel kell foglalkozni, és egy közös minimumot kell hogy előírjanak olyan kérdésekben, mint a foglalkoztatás, az egészségügy, a biztonság vagy a környezetvédelem. Más területeken az Európai Államok Társulása ajánlásokat adna a tagállamok számára, amelyeknek jogukban állna szigorúbb szabályozásokat elfogadni. A társulási forma lehetővé tenné egyes országok szorosabb együttműködését. Minden nemzeti parlament maga választaná meg, hogy kit jelöl a társulást irányító bizottságba, és a delegáltak a nemzeti parlament által visszahívhatók lennének. Az Európai Államok Társulása figyelembe venné a tagországok parlamenti demokráciáját és segítené a szegényebb országokat, miközben elősegítené a szabad piaci viszonyok érvényesülését.
– Gondolja, hogy az említett együttműködési forma vagy valamilyen hasonló reális alternatíva lehet az európai nemzetek számára?
– Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok politikai csoport, különösen a civil szervezetek hasonlóképpen gondolkodnak. Ezek tevékenységét egy ernyőszervezet segítségével össze lehetne fogni, és akkor elég erőt képviselnének, hogy nézeteiket az európai nemzetekkel megismertessék, és megnyerjék azok támogatását. A konvent júniusig el akarja készíteni az új alkotmányt. De ha egyszer az alkotmány „örökre” szól, nem helyénvaló ez a kapkodás. Az alkotmánynak nem az európai „elitek”, hanem az európai nemzetek akaratát kell kifejeznie, annak szellemében, ahogy a jelenlegi alkotmánytervezet kezdődik is: „Figyelembe véve Európa népeinek és államainak akaratát…”
origo.hu
M44-es matrica – itt van minden, amit tudni érdemes
