Erzsébet téri homlokzata olyan nemes, olyan egységes, olyan sikerült, hogy a Budapest és főként Pest utcaképének szemlélésén elkeseredett lélek szinte nevetni szeretne örömében” – lelkesedett a trieszti székhelyű Adria Biztosító Társaság (Riunione Adriatica Sicurta) számára épült palota átadása után, 1918-ban Lengyel Géza az Esztendő című korabeli folyóiratban. Dicséri a „forma nemességét”, „az arányok magától értetődő harmóniáját”, „a takarékosság művészetét”, amely mellett a környező épületeken hivalkodó „torony, kupola, egyiptomi oszloprend ripacs egyéniségei is nehezen érvényesülhetnek”. Üdítőnek tartja, hogy „ennek a palotának nincs kupolája, tornya, csúcsa, ormótlan vakablakos, üres, henye, nevetséges, malterbádog süvege”, amelyek mint „egzotikus pogány templomok s gazdagságukkal tüntető családok sírboltjai terpeszkednek a házak tetején”. (Vajon mit szólna szegény, ha látná a városszerte ma épülő kis és nagy tornyos csodákat?)
Az Adria-palota 1914 és 1918 között épült Tőry Emil és Pogány Móric tervei szerint, Mann József és fia irányításával. A telek, amelyen áll, mindig rendkívül értékesnek számított. Korábban a Festina Lente nevet viselő ház állt ott, ebben lakott 1802-ben Szentiványi Ferenc országbíró is.
Az építészettörténet a századelő egyik legértékesebb emlékeként tartja számon az Adria-palotát, az épület kiemelt jelentőségét mutatja, hogy már 1952-ben műemlékké nyilvánították. „A Monarchiától és a historizmustól elköszönő egyik első – az Adria hófehér szikláit idéző – modern pesti épületet” a háború alatt súlyos bombatámadás érte, egy része kiégett. Az 1949–1950-es helyreállítás során az eredeti belső teret teljesen átalakították, a lakások, üzletek megszűntek, a házban a Budapesti Rendőr-főkapitányság regnált 1997-ig. A több mint kétezer négyzetméteres beépített területet 1998-ban vásárolta meg egy nemzetközi befektetőcsoport, és Kolbe Tibor építész, tervező irányításával ott alakították ki az ötcsillagos Le Meridien Budapest szállodát, amely teljes egészében műemlék. A szálloda, ahol újra az elegancia az úr, két éve megnyílt, de az utolsó három szobor csak nemrég került a helyére.
Az épület műemléki dokumentációját Bor Ferenc művészettörténész, a Hild–Ybl Alapítvány munkatársa készítette el alapos levéltári kutatások után. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ragaszkodott hozzá, hogy a homlokzat visszakapja eredeti formáját, tehát visszakerüljenek rá a szobrok. Csakhogy azok eredeti példányai – Ligeti Miklós és Telcs Ede puciscei márványból készült alkotásai – vagy megsemmisültek, vagy nyomuk veszett. Mindössze néhány kisméretű fotó maradt róluk Medvey Lajos Vezető Budapest szobraihoz című, 1939-ben kiadott kötetében. Tőle tudjuk, hogy a több mint kétméteres alakok a szavatosság, az elérési, az üveg-, a betörés-, a hozomány-, a jég- és a tűzbiztosítás jelképei. A fotók minősége nem tette lehetővé, hogy azok alapján rekonstruálják a szobrokat. Rétfalvi Sándor szobrászművésznek, aki a megbízást kapta, újra ki kellett találnia mindent.
– Mint tematikus megrendelés, izgalmas feladatot jelentett számomra ez a megbízás, de mivel a századelő az egyetlen szobrászati korszak, amelyet nehezen tudok elviselni, nem kis gondot okozott, hogyan tudom összeegyeztetni ennek az időnek az ábrázolási formáit a magam formavilágával, kompozíciós ideájával, arányérzékével – mondta lapunknak Rétfalvi Sándor.
Igazodnia kellett a tömbszerűségében már XX. századi, finom ornamentikájában még szecessziós jegyeket mutató épülethez, amelyet annak idején klasszicista szellemű művészek alkotásai díszítettek. Az új szobrokat Horvátországból származó fehér mészkőből faragták ki, amely az idő viszontagságainak is kiválóan ellenáll. Valamikor az épület is fehér volt, most homokszínű, enyhén barnuló süttői mészkő borítja. A 210 centiméter magas figurákat a szobrászművész feles méretben adta át a kőfaragónak, akinek azt kellő méretre, kőbe kellett áttennie, ami külön tudomány. Az eredményt ki-ki ítélje meg maga, ha a Deák téren és az Erzsébet téren sétál. Kár, hogy a palotáról teljesen eltűnt régi neve, az Adria, pedig egy másik jól sikerült rekonstrukció arról tanúskodik, hogy a régi és az új név összeegyeztethető.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
