Iraki kirakós (2.)

Tanuljunk arabusul
Nem mondom, hogy az irakiak kenik-vágják az angolt. Az egyik amerikai hadifogolynőtől azt kérdezte egy szaddámi dörgedelmű hang:
Where ARE do you come from?
Hát mit mondhatott erre szögény fekete nép? Texasbul, aszonta.
Szóval: ahova bemegyünk, ott köszönünk.
Marhaban! Asszalamu Alajkum! (Vagyis: Jó napot! Béke veled!)
Válasz:
Wa Alajkum Asszalam! (Béke veled!)
Aztán számoljuk a háborús napokat. Arab számokkal persze. Sukran. (Köszönöm.)

A mozlim
testvér/nővér
Elfogad olyannak, amilyen vagy.
Hisz benned.
Csak arra kér, hogy mondd azt, „Asszalamu Alajkum”.
Nem mond le rólad.
Az egész lényedet látja.
Megbocsátja a hibáidat.
Feltétel nélkül ad neked bármit.
Segít rajtad.
Meghív magához.
Csak veled törődik.
A szívében őriz.
Önmagadért szeret.
Megváltoztatja az életed.
Sosem ítél meg.
Segítséget nyújt.
Félelmeidtől megszabadít.
Szépeket mond rólad.
Megmondja az igazat, mikor szükséged van rá.
Sokra tart.
Sétál veled.
Elmagyaráz bármit, amit nem értesz.
Visszahoz a valóságba.
(Egy föltétellel persze. Ha te is mozlim vagy.)

Egy költő
Feltűnő, hogy a modern iraki költők mennyire vonzódnak a szabad vershez. Íme egy rövid példa. Írta Saadi Yousef (1934–).
„Hajóztam kikötőkön át
Keletről menekülve
Míg egy rendőr megállított Burkában
Eltéptem az iratomat
Odaadtam neki a felét
De a fele szívemet
Nem tudtam kitépni”

Iraki humor
Három férfi dolgozik egy libanoni építkezésen. Mindennap az otthon elkészített ebédjüket eszik az állványokon. Egy egyiptomi, egy Srí Lanka-i meg egy homszi (nyugat-szíriai, magyarul rátóti). Az egyiptomi mindig falafelt kap ebédre, a Srí Lanka-inak sült csótányt csomagolnak. A homszi mindennap felkiált: Ó, Baszal Akhdar we Khebez már megint!
Egy nap nem bírják tovább. Elég a falafelből, mondja az egyiptomi, és leugrik az állványról. Nem bírom tovább a sült csótányt, mondja a Srí Lanka-i, és ő is leugrik. A homszi ugyanígy tesz: Elég volt Baszal Akhdar we Khebezből!, kiáltja, és utánuk ugrik.
A hármas temetésen az egyiptomi felesége megszólal: Ha tudtam volna, hogy elege van a falafelből, mást készítek neki! A Srí Lanka-i nő szipog: Csináltam volna neki sült patkányt, valami más sült bogarat, ha szól! A homszi felesége felzokog: De hisz az én férjem, Baszal Akhdar we Khebez, mindig saját kezűleg készítette az ebédjét!

Egy homszi bemegy egy elektromos cuccokat árusító üzletbe.
Meg akarom venni ezt a tévét, mondja az eladónak.
Homszikat nem szolgálunk ki, mondja az eladó.
A homszi szakállt növeszt, és újra próbálkozik. Most más eladót keres magának, de az is azt mondja:
Homszikat nem szolgálunk ki.
A homszi hazamegy, megborotválkozik, nőnek öltözik, és megint visszamegy. Újra csak a régi választ kapja. Nem bírja tovább, felkiált:
Különböző álruhákban jövök, különböző eladókkal próbálkozom! Hogy lehet, maguk mégis tudják, hogy homszi vagyok?
Uram, ez egy mikrosütő, mondja az eladó.

Abu Nuwasz utazása
a kalifával
Egy nap kora reggel megkérték Abu Nuwaszt, hogy kísérje el Harun Al Rasidot egy utazásra. Mivel már nem volt ideje megreggelizni, Abu Nuwasz egy marék datolyát tett a zsebébe az útra.
Megpróbált titokban megenni egyet-egyet, nehogy megsértse a kalifát azzal, hogy a jelenlétében eszik, de Harun Al Rasid kitalálta a szándékát. Amikor Abu Nuwasz egy datolyát csúsztatott a szájába, mindig feltett neki egy kérdést. A szerencsétlen behúzta a nyakát, és kiköpte a datolyát, hogy válaszolhasson. Egész úton egyetlen datolyát sem tudott megenni, éhes maradt.
A khánban, ahol megszálltak, Abu Nuwasz észrevette, hogy a kalifa egy gyönyörű fehér rabszolgalánnyal tér nyugovóra. Amint a kalifa lefeküdt a lánnyal, kopogtak.
Ki az, kérdezte a kalifa ingerülten.
Én, mondta Abu Nuwasz. Nagyúr, az úton megkérdezted tőlem a barátod lovának a pedigréjét, és most eszembe jutott a válasz. Részletesen elmondta a ló családfáját.
A kalifa elküldte, és visszatért a lányhoz. Éppen sikerült átölelnie, amikor megint kopogtak.
Ki az már megint?, kiáltotta dühödten a kalifa.
Én vagyok, mondta Abu Nuwasz. Ma átlovagoltunk egy birtokon. Megkérdezted tőlem a föld tulajdonosának nevét. Most ugrott be.
És így ment ez egész éjszaka.
Hajnal előtt Harun Al Rasid föladta a reményt a gyönyörteli éjszakát illetően. Fölrázta kísérőit, és megparancsolta, hogy tüstént induljanak útnak.
Amikor meglátta, hogy Abu Nuwasz kancája már föl volt nyergelve, olyan dühbe gurult, hogy egyetlen kardsuhintással levágta az állat ajkait.
Abu Nuwasz látta a történteket, a kalifa lova mögé került, és lenyisszantotta a farkát.
Vajon min vigyorog oly szélesen a te lovad?, kérdezte a kalifa, amikor Abu Nuwasz mellé léptetett.
A te lovad farkán, ó, nagyúr, felelte Abu Nuwasz.

Abu Nuwasz
és az édesség
Egyszer egy fényűző lakomára hívták meg Abu Nuwaszt egy gazdag kereskedő házába. A finomságok és csemegék közt felszolgáltak egy tál őrölt mandulából és cukorból növényi vajjal készített bagdadi nugátot is.
Mi ez?, kérdezte egy asztaltársa.
Nem tudom, mondta Abu Nuwasz. De hallottam, hogy az emberek szerint a legkitűnőbb dolog a világon a fürdő. Alighanem ez fürdő lesz, azt hiszem.

Csicseriborsó (mínusz bab, lencse, plusz fekete szemű menyecske)
Ha már az ételeknél tartunk, itt van egy iraki étel, a hoummosz receptje:
1 csésze szárított csicseriborsó
2 teáskanál sütőszóda
1 csésze víz
2,5-3 citrom leve
2 teáskanál só
1 gerezd összetört fokhagyma
3 csésze víz (megint)
paprika (ők pont úgy hívják és írják, mint mi)
olívaolaj
3 csésze tahina (szezámmagpaszta)
Addig főzzük nagy serpenyőben, míg a nedvesség elpárolog. Egy marék dióval megszórjuk (kívánság szerint). Ha gazdag bagdadiak vagyunk, apró kockára vágott bárányt vagy marhát sütünk, és a közepébe helyezzük. Nagy tálra terítjük, paprikával, petrezselyemmel díszítjük. Pitával (arab kenyérrel) tálaljuk. Ha szegények vagyunk, örüljünk, hogy egyáltalán csicseriborsó jutott az asztalra.