A pénz – mint az várható volt – gyakori „szereplőjévé” vált a galgahévízi Barátság polgári kör fórumának is, amelyen arra próbáltak választ keresni, hogy milyen esélyt kínál az EU a családi gazdaságoknak. A CPE, azaz a Családi Gazdálkodók Európai Szövetsége brüsszeli EU-irodájának jelen lévő vezetője, Gerard Choplein nem tagadta: a kisgazdaságok befolyása nem túl erős az unió élelmiszer-gazdaságának, agrárpolitikájának alakítására. A tizenegy – közte több EU-n kívüli – állam tizenöt nemzeti gazdaszervezetét magában foglaló szövetség ezért inkább a szolidaritás különböző formáival próbál élni. Céljaik között kiemelten szerepel a közép-európai országok gazdáinak támogatása, de megvannak a különféle eszközeik a családi gazdaságok védelmezésére, fenntartására is. Különösen veszélyesnek tartják a termelési ár alatti értékesítést, a dömping minden formáját a nemzetközi kereskedelemben, mivel elsősorban ezzel tehetők tönkre a kisgazdaságok.
A szövetség módszereiről szólva Choplein egy példát említett: Belgiumban járva egy eperültetvényen lengyel munkásokkal találkozott, nem sokkal ezután pedig egy tanulmányúton Lengyelországban azt vette észre, hogy ott az eperföldeken ukránok dolgoznak. A Belgiumból érkezett francia szakember feltette a kérdést a galgahévízi hallgatóságnak: mit gondolnak, ezek után mi lehet a teendője a szövetségnek? Többen javasolták, hogy meg kellene nézni, kik szedik az epret Ukrajnában, de az EU-szakértő ironikusan megjegyezte, szerinte erre nincs szükség, mert valószínűleg kínaiak, és a sort még nyilvánvalóan hosszan lehetne folytatni. Sokkal fontosabb ennél, hogy a mezőgazdasági termelők ne hagyják magukat árversenybe kényszeríteni, tehát egymással öszszefogva, az agráripari nagytermelőkkel szemben meg kell valósítani a minőségi, biztonságos és fenntartható élelmiszer-ellátás feltételeit, amely figyelembe veszi a környezetvédelmi szempontokat is.
Hogy ez utóbbi szempontok mennyire – szó szerint – életbevágóak, arra a térség országgyűlési képviselője, Tóth Gábor sorolt elgondolkodtató adatokat: – A régióban a KSH adatai a rákos eredetű halálesetek számát 8-10 százalékosra jelezték egy-két éve, azóta nem tudok frissebb adatról, viszont ez magasabb az országos átlagnál. Ennél is megdöbbentőbb, hogy az agyvérzésben elhunytak száma 18-20 százalékkal haladja meg az országos átlagot. Kellő tudományos megalapozottság nélkül nem célszerű konkrét okokat, vádakat megfogalmazni, de van néhány olyan tény, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A körzetben van egy radioaktívhulladék-temető, egy veszélyeshulladék-lerakó, vannak kommunálishulladék-lerakók, amelyek közül egyiket sem szeretném bűnbaknak kikiáltani, de együttes hatásukon már érdemes elgondolkodni. Más példa: megkeresett néhány vállalkozó, akik üzletet akartak nyitni, és a beadott vízmintájukra nem kapták meg a megfelelő minősítést. Hogy pontosan miért nem, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy például az aszódi, féllegálisan működő kommunális lerakónak egyszerűen nincs oldala. El lehet képzelni, mi minden van az onnan akadály nélkül kifolyó vízben…
A környezetvédelemmel kapcsolatban amúgy is sok gondunk lesz – ezt már Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke vázolta fel számos konkrétummal illusztrált előadásában. Ráadásul itt a gondoknak csupán egy része származik forráshiányból: a szakmai fogadókészség, a Brüsszelbe juttatott állami pályázatok színvonala, a kormányzati hozzáértés hiánya az EU-pénzek beáramlását is fékezi vagy éppen lehetetlenné teszi. Az országgyűlési képviselő példa nélkülinek minősítette, hogy a tárca vezetője parlamenti bizottsági meghallgatásakor azt válaszolja: nem tud a feltett szakmai kérdésekre válaszolni, csak majd úgy másfél év múlva, addig a munkatársai válaszolnak…
Hogy a helybéliek ha némi bizalommal is, de meglehetős aggodalommal fogadják az EU-csatlakozást, az több kérdésből kiderült. Teljesíthetetlen, egymásnak ellentmondó környezetgazdálkodási törvényi szabályozástól az úgynevezett ugarolási előírásokig terjedő kétkedésekből nem könnyű kiolvasni: mi is lehet a község, Galgahévíz, vagy akár az egész régió „üzenete” Brüsszelnek?
– Talán az – segít a megfogalmazásban Basa Antal polgármester már a gyűlést követően –, hogy az itteni emberek dolgozni akarnak, tudnak is, talán többet is dolgoznak, mint kellene, és nem akármilyen munkát folytatnak. Itt foglalkoztunk például elsőként az országban biotermesztéssel, már jó évtizedes múltja van ennek az ágazatnak, és mindezt nem akarják feladni. De nemcsak ezt, hanem a kultúránkat, a nemzeti sajátosságainkat, a szokásainkat sem, mert ez a másik, amihez ragaszkodunk. Az itt lakók a szorgalmukkal rengeteg mindent elértek, meg kell nézni a házakat, az utcákat, az infrastruktúra kiépülését. Tizenöt éve még kiültek az idősebbek a ház elé, ma már nem ülnek ki, mert ők is dolgoznak, még este is. Ezt tartják fontosnak, ezt féltik. A munkát, ami az életük.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
