Könyvesház

Így élt
Dokumentumok az ismeretlen Lenin tollából
Haklik

Hogy Lenin távolról sem volt az a kedves, mosolygós tekintetű bácsi, akiről az általános iskolai olvasókönyvek történetei szóltak, már régóta tudjuk. Ennek ellenére az igazi Lenin arcképe még most, tíz esztendővel a Szovjetunió összeomlása után sem teljes. Főképp a szovjet birodalom megteremtőjétől származó dokumentumok feldolgozása hiányos, ezek az iratok máig sem váltak teljes egészében hozzáférhetőkké. Még inkább bonyolítja a helyzetet, hogy a szovjet politika mindig az adott korszak „irányvonalához” igazodott Vlagyimir Iljics „összes műveinek” megjelentetésekor, így gyakorta megesett, hogy a különféle időpontokban napvilágot látott kiadások köszönő viszonyban sem voltak egymással, és az is valószínűsíthető, hogy az idők során számos, a kommunista nagyhatalom számára kínos részleteket tartalmazó dokumentumot megsemmisítettek.
Ennek ellenére napjainkban is szép számmal kerülnek elő iratok, amelyek nemcsak a demitologizált Lenin-képet árnyalják, de annak megértéséhez is szenzációszámba menő adalékokkal szolgálnak, hogy milyen intrikák és törekvések bújtak meg a XX. század elején az európai politika eseményeinek hátterében. Effajta dokumentumokat ad közre az amerikai történész, Richard Pipes szerkesztette Az ismeretlen Lenin című kötet is. Az iratokból többek között azt is megtudhatjuk, hogy Lenin olykor egyetlen mondatban adott utasítást tömegek legyilkolására. Például azt parancsolta, hogy „akasszanak fel (haladéktalanul, úgy, hogy az emberek lássák) legalább száz ismert kulákot, gazdag embert, vérszopót” – mindemellett a hozzá közel állókat olyannyira kímélte, hogy Sztálint és Kamenyevet például heti három pihenőnap megtartására kötelezte. A levelekből az is bizonyossá válik, hogy halála előtt Lenin – a korábbi tévhittel ellentétben – a legkevésbé sem próbálta akadályozni Sztálin hatalomra jutását, sőt: kifejezetten őt szánta utódjául.
A dokumentumgyűjteménynek azok a legizgalmasabb darabjai, amelyek a szovjet állam és a külországok közötti titkos machinációkról vallanak. Lenin egyik levelében nyíltan utal arra, hogy az oroszországi kommunista tevékenység folytatásához stratégiai okokból a német kormányzat is anyagi támogatást nyújtott 1918-ban, miképpen az is kiderül, hogy Vlagyimir Iljics őszintén hitt a nyugati országok szocialista forradalmainak gyors bekövetkeztében. A szovjetek hatalmi törekvései Európa egészére kiterjedtek. A dokumentumoknak magyar vonatkozása is van, hiszen Lenin az itáliai revolúció mielőbbi kirobbantásáról a következőképpen fogalmazott: „Ebből a célból szovjetizálni kell Magyarországot s talán Csehországot és Romániát is.”
A fentiek csupán kiragadott példái azoknak a korábban nem is sejtett tényeknek, amelyekről a Pipes kötetében közölt dokumentumok lebbentik föl az ismeretlenség fátylát. Kétségtelen, hogy ezen iratok miatt a történelemkönyvek több fejezetét újra kell írni majd. Richard Pipes Az ismeretlen Lenin című dokumentumgyűjteményének ott a helye a kommunizmus sötét titkai iránt érdeklődő olvasók könyvespolcán.
(Az ismeretlen Lenin. Szerkesztette és a bevezetőt írta: Richard Pipes. XX. Század Intézet – Kairosz Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2900 forint)

A nácik asszonyai
Anna Maria Sigmund második sorozata
Hanthy

A történelem kulisszatitkainak feltárása a szorgalmas kutatók feladata. Az emberek is szívesen leselkednek be a hálószobákba, olvasgatják nagy emberek nagy és kis bajait, házaséleti és egészségügyi problémáit. Anna Maria Sigmund e szempontból tökéletesen megfelel az igényeknek. A nácik asszonyai című munkájának immár második kötete jelent meg az Európa Kiadónál.
Hogy milyenek is voltak a nácik asszonyai? Alighanem éppen olyanok, mint más asszonyok. Volt közöttük, aki számtalan gyermeket szült, és csak a családjának szentelte életét, a politika cseppet sem érdekelte. Azután volt, aki nagyravágyása, erős ambíciói miatt ösztökélte férjét a nagypolitika felé. Volt közöttük butuska rajongó, akinek lelkesedését a rendszer ügyesen kihasználta, s olyan is, aki talán nem gondolkodott el azon, kihez, mihez csatlakozik, mert elvakította a szenvedély. Egyszóval a nácik asszonyai között is vannak szeretetre méltóan ártatlanok és elszántan törtetők, rokonszenvesek és megvetendők. A bölcsek olykor emlegetik a régi mondást: cherchez la femme! S ha megkerested és megtaláltad, akkor tudod meg, mi és ki is befolyásolta a történelem nagy döntéseit.
Anna Maria Sigmund megpróbál az anyag rögzítése során mindvégig tárgyilagos maradni. Gondot számára elsősorban az jelent, hogy az összegyűjtögetett életrajzi adatokban jól érzékelhető hiányok vannak, ezért szüksége van írói ügyességére is, hogy e lyukakat viszonylag észrevétlenné tegye. A figyelmes olvasó azonban érzékeli e döccenéseket.
Mindezekkel együtt is fontos könyv A nácik aszszonyai. Hiánypótló, ahogyan ezt mondani illik. Körkép egy történelmi korszak erkölcséről, szokásrendszeréről, kép arról, ami a történelmen túl van. Reménykedjünk abban, hogy valaki kedvet kap Anna Maria Sigmundtól e „feminista” történelemszemlélethez, s megírja például A kommunisták asszonyai című könyvet. Ma még sokan itt élnek közöttünk. Vajon ők tudtak-e arról, hogy a mintaférj és példás családapa napközben körömlehúzással és veseleveréssel foglalkozik az Andrássy út 60.-ban?
(Anna Maria Sigmund: A nácik asszonyai. Európa Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 2200 forint)

Az élet panoptikumában
Fercsey János, a porcelánember
Kő András

Él New Yorkban egy újságíró, aki ha nyaranta Magyarországra jön, feltűnik tengerészsapkájával a belvárosi utcákon. Vagy beül Szentendrén a Vidám Szerzetesekhez címzett vendéglőbe, és miközben jókedvűen kóstolgatja a magyar ízeket, régi időkről mesél, amíg csak hallgatósága bírja. Igaz történeteket elevenít fel azokról az évekről, amikor még Harsányi Zsolt cikkeit édesanyja vitte az Esti Újság szerkesztőségébe, ahol fehér hajú, piros arcú kollégák védték a szakma becsületét, és egy jobb cikk után kiutaltak a szerzőnek száz–kétszáz pengőt. S ahol ő is kezdte az újságírást. Ezek voltak a háború előtti évek, hogy aztán nem sokkal később SAS-behívóval haditudósítónak küldjék Kijevbe, a halál közelségébe. 1947-ben, a békeszerződés időszaka alatt Nagy Ferenc miniszterelnök kérésére Párizsban találjuk, de innen már nem tér haza. Argentínában telepedik le. Lapokat szerkeszt, ír és tördel, hírügynökséget alapít. Egyszer emléket kellene állítani azoknak az újságoknak, amelyek a világ sok pontján, ahová a magyarok szétszóródtak, összetartó szerepet vállaltak a nehéz időkben. Fercsey János, mert ő a mesélő, Dél-Amerikában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Miután a sors New Yorkba, az ENSZ székházába vetette, hogy immár harminc éve egyetlen magyarként repítse onnan írásait a nagyvilágba, sohasem rejtette véka alá, hol született, hova tartozik, és mit képvisel.
Irigylésre méltó helyzetben volt, többször körbeutazhatta a földet; vérbeli újságíróként figyelt, jegyzetelt, hírneves emberekkel parolázott, és nemrégiben megfogadta a tanácsot: leírta, aminek az élet nagy panoptikumában tanúja volt. Ismeretlen kisemberek és nevezetes óriások vonulnak fel a könyv lapjain. Felbukkan többek között az 1936-os olimpia egyik sztárja, Jesse Owens vagy Páger Antal, a színész, Hennyey Gusztáv, a Lakatos-kormány külügyminisztere, az emigráció egyik legfontosabb szereplője, aztán Orth György, aki sokak szerint a futballpályán a legnagyobb volt. Csak sajnálni tudjuk, hogy nem időz hosszabban náluk, és a mese túlságosan hamar a végére fordul. Távinterjú-sorozatának nevezetesebb alanyai voltak: Horthy Miklós, Habsburg Ottó, Nagy Ferenc és Varga Béla. Utóbbihoz szoros barátság fűzte, a nemzetgyűlés egykori elnökét budapesti útjára is elkísérte.
Fercsey János elkötelezett, hívő keresztény magyar ember maradt az emigrációban is, aki nagy munkabírását, tehetségét és szerencséjét a jó ügy mellé állította, sohasem adva föl a reményt, hogy az ország egyszer megint szabad és független lesz. Addig is, amíg újra feltűnik elmaradhatatlan tengerészsapkájával a budapesti Belvárosban, itt hagyta nekünk a könyvét, amely a porcelánember védtelenségéről árulkodik, akit csak az emlék véd meg és a varázslat.
(Fercsey János: A lélek nem alszik ki. Árgus Kiadó, Székesfehérvár, 2002. Ára: 2800 forint)

Felülről lefelé
A szexualitás enciklopédiája
Farkas Adrienne

Egészen mostanáig azért születtek nemi felvilágosító könyvek, hogy megkönnyítsék a pironkodva magyarázó szülők dolgát, másfelől hogy az egymásnak rontó ifjúság egészséges indulatait kulturált mederbe tereljék. Kölcsönös örömszerzés, kamaszkori szerelem, férfiúi türelem, elővigyázatosság, ezek voltak a kulcsszavak. Nem kizárt, hogy ebben a műfajban már mindent megírtak, de az is lehet, hogy ezek a kétségtelenül viktoriánus kaptafára készült brosúrák már senkit sem érdekelnek. Mindenesetre A nemi örömszerzés enciklopédiája 704 oldalából egyet sem pazarol holmi sápatag sóvárgásra. Akkurátusan, felülről lefelé haladva – mondhatjuk úgy is, enciklopédikusan – tárgyalja, hogy egy vagy több emberbe hányféle nyíláson mi mindent lehet dugdosni, függetlenül attól, hogy az illető fiú-e vagy lány.
Pongó, aki jelenleg az RTL Klub sztárja, az egyik pletykalapban azt nyilatkozta a könyv promóciója kapcsán, hogy nagyon fájlalná, ha a fiatalok tudatlanságuk miatt volnának boldogtalanok. Ebben mindenféleképpen egyet kell értenünk Pongóval, a kérdés csak az, hogy az anális öklözés vagy a kétágú vibrátor használata elengedhetetlen feltétele-e a boldogságnak. És egyáltalán, kinek szánták ezt a földkerekség legintimebb kiadványának titulált könyvet? A tinédzsereknek, akik most próbálgatják egymást, vagy a felnőtteknek, akik a ferdeségeket már úgyis látták pornófilmeken, vagy ha nem látták, nyilván nem is érdekli őket? Esetleg arról van szó, hogy amit eddig a melegbárok marihuánafüstös mosdóiban csináltak, azt ezentúl pocakos családapák is gyakorolják majd a kihúzhatós lakótelepi díványokon?
A kötet utószava szerint immár egyetemi kurzusokat is szerveznek a kötet nyomán, azt írják, a nemi örömszerzés kulcsa a technikában keresendő. Attól tartok, tévednek. Még akkor is, ha bizonyos elvi és gyakorlati tájékozottságra kétségtelenül szüksége van egy jó szeretőnek. Ehhez kétség nem is fér, mint ahogyan ahhoz sem, hogy bűn ostoba gátlásokkal vagy félreértésekkel, sőt felesleges bűntudattal megnyomorítani bárkit is. De a hatvanas évek szexuális forradalma már réges-régen elsöpörte az összes tabut, elég a Kiskegyedet kinyitni, több nemi praktika van egy számban, mint amennyit azelőtt háromgenerációnyi családanya tudott. Mindent elsöpörtünk, mindent megengedtünk, megszabadultunk minden gátlásunktól, csak éppen nem kaptunk helyette semmit. Egy fikarcnyi intimitást sem. (Ezúton szeretnénk elárulni a fordítópárosnak, Zsarnóczay Attilának és Ádámnak, hogy az intimitás bensőségességet jelent és nem autópályán gyakorolt szexet.) Egy csepp titkot sem, egy sóhajnyi vágyakozást sem. Aki manapság kicsit is híres, annak kötelező levetkőznie. Cicik, fenekek, hasak, hús, hús, hús, betömni a végtelen nagy ürességet. Valami alighanem nagyon hibádzik, ha ezeknek a tökéletes testű, őrülten szexinek mondott leányzóknak a legrafináltabb technikákat kell a magazinokból kiolvasniuk ahhoz, hogy egy férfit képesek legyenek magukra rántani. Régen elég volt, „ha az ember a kalapját levette, máris úgy maradtak”.
Súlyos dolog egy könyvről ilyet írni, de isten mentsen minket attól, hogy A nemi örömszerzés enciklopédiája gyereknek, főleg kiskamasznak a kezébe kerüljön. Hagyjunk nekik titkokat! Persze magyarázzuk el, hogy mi hol van, és hogyan működik, de ehhez nem kell feltétlenül összepárosítani a lifegő micsodákat a nem lifegőkkel. A kötet szerzője, Paul Joannides szexterapeuta nyilván nem ismeri Arany János sorait a valóról és annak égi másáról, de valami hasonlóról bizonyára az óceán túlpartján is esett már szó. Ha boldogsághoz akarjuk segíteni az embereket, akkor a szebbről, jobbról, különbről kellene beszélni, mint ahogyan ezt a nagy magyar szexológusok, Lux Elvira és Szilágyi Vilmos teszik. A könyv utolsó, káté formában megírt fejezetének végső kérdése: mit mondanál a fiadnak a szexről? A válaszadó, bizonyára derék puritánok leszármazottja, azt feleli – összefoglalva a 704 oldal tanulságait –, hogy a szex olyan, mint az édesség: minél több fajtáját meg kell ismerni.
A kötet egyébként nélkülözhetetlen kézikönyv kuplerájosoknak, szexboltosoknak és pornófilmrendezőknek.
(Paul Joannides: A nemi örömszerzés enciklopédiája. Ford.: Zsarnóczay Attila és Zsarnóczay Ádám. Athenaeum 2000 Könyvkiadó, Budapest, 2002. Ára: 3980 forint)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Ismeretterjesztő
1. Robinson, Francis: Az iszlám világ atlasza – Helikon 4980 Ft
2. Baines, J. – Málek, J.: Az ókori Egyiptom atlasza – Helikon 2480 Ft
3. Csernus Tibor – Helikon 2990 Ft
4. Almási Miklós: Antiesztétika. Séták a művészetfilozófiák labirintusában – Helikon 2200 Ft
5. Finkelstein, G. Norman: A holokausztipar. Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről – Kairosz 3200 Ft
6. Szun Pin: A háború művészete – Szukits 1990 Ft
Szépirodalom
1. Márai Sándor: Füveskönyv – Helikon 1180 Ft
2. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka – Magvető 2490 Ft
3. Cunningham, Michael: Az órák – Ulpius 2480 Ft
4. Bellow, Saul: Ravelstein – Park 2500 Ft