Miller kontra Kwasniewski

Előre hozott parlamenti választások lehetőségét vetette fel a minap Leszek Miller lengyel kormányfő. Mint mondta, erre jó alkalmat jelentenének a 2004 júniusában sorra kerülő Európa parlamenti választások. „Az új helyzet, az EU-tagság új leosztást követel” – indokolta álláspontját a néhány hete immár kisebbségben kormányzó baloldali miniszterelnök. Az indoklás jól hangzik, azonban korántsem erről van szó. Leszek Miller tehát nem bírta túlságosan sokáig az ellenzék és a köztársasági elnök felől egyaránt rá nehezedő nyomást, s beadta a derekát.
A Lengyel Parasztpárt kilépése után Miller még nagyon magabiztos volt. Úgy vélte, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) a Munka Uniójával (UP) 2005-ig, mandátumának lejártáig képes kormányozni, akár kisebbségben is. Derűlátását egyrészt arra alapozta, hogy a lengyel törvények alapján a legkorábban jövő év elején, a költségvetés elutasításával válhat realitássá a kormány megbuktatása. Miller azonban ennek ellenére sem érezheti magát biztonságban. Az ellenzék azonnal általános támadást indított a kisebbségbe szorult baloldali kormány ellen, s a kormányválságot formálisan kirobbantó, az autópálya-matricák bevezetését beterjesztő Marek Pol infrastrukturális miniszter volt az első célpont. A kisebbik kormánypárt elnöke ugyan túlélte a bizalmatlansági indítványt, a matricarendszer azonban ad acta került. A kormányfő azonban nem örülhetett sokáig, két minisztere is bedobta a törülközőt. Az egészségügyi és a kincstárügyi tárca élén történt váltás már a nyolcadik minisztercsere az idén. S hogy ne lehessen nyugta Millernek, már a szejm asztalán fekszik a következő bizalmatlansági indítvány, ezúttal Krzysztof Janik belügyminiszter ellen.
Mint azonban utaltunk rá, konstruktív bizalmatlansági indítvány hiányában egy ideig még elkormányozhatna a Miller vezette kabinet, a pártok feletti szakértői kormány felállításának lehetőségéről felröppent hírek azonban már komolyabb veszélyt jeleztek.
Ebbe a helyzetbe robbant bele Aleksander Kwasniewski államfő Rzeczpospolitának adott terjedelmes interjúja, amelyben a Rywin-féle korrupciós botrányról szólva kijelentette: „Millernek magának kell megválaszolnia azt a kérdést, hogy ebben a nehéz pillanatban képes-e továbbra is irányítani az államot.” Az üzenet egyértelműnek látszott, Kwasniewski burkoltan lemondásra szólította fel kormányfőjét. Miller azonnal visszavágott, s az affér nyilvános vitává fajult. A LEMP KB egykori tagjából posztkommunista pártvezetővé, majd kormányfővé avanzsáló Miller az ortodox vonalat képviseli, míg egyes hírek szerint második elnöki ciklusának lejárta után Kwasniewski szívesen formálná modern, új baloldali erővé az SLD-t. Aligha fogja tehát sokáig nézni az uniós tagsághoz elengedhetetlen reformok bukdácsolását, a kormány ellehetetlenülését. Érezte ezt a miniszterelnök is, így aztán szép lassan felzárkózott az elnök kompromisszumos javaslata mellé, elfogadva a jövő évi előre hozott választásokat. Döntéséhez „hozzásegíthette” az a felmérés is, amely szerint a lengyelek háromnegyede elégedetlen a kormány és a miniszterelnök működésével, a megkérdezettek 73 százaléka szerint az államfő jól látja el hivatalát.