Népszerűtlen szabadítók

Kevés ország szereti felszabadítóit, miután lecsendesedtek az örömkiáltások. És ez különösen igaz akkor, ha a felszabadítottak megalázva érzik magukat – fogalmazott a spanyol El Mundo tegnapi számában közölt írásában Antony Beevor brit történész. Az Irak újjáépítése alatt várható nehézségekkel és feszültségekkel foglalkozó szerző szerint Irakban már most is megfigyelhető bizonyos ellenérzés az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királyságbal szemben, mivel a két ország nem elég gyorsan oldja meg az élelmiszer- és vízellátást, illetve a közbiztonsági problémákat, például a fosztogatások megakadályozását. Emlékeztetett rá, hogy a II. világháború végén, amikor az amerikai katonák Franciaországban partra szálltak, eleinte hatalmas szimpátiával fogadták őket, de ez hamar ellenérzéssé változott.
– Ami Irakot illeti, fel kell készülnünk arra, hogy az újjáépítés hatalmas nehézségekkel és feszültségekkel fog járni, amelyeket súlyosbítanak azok a vallási, etnikai és kulturális ellentétek, amelyek a Keletet a Nyugattól elválasztják. Valószínűleg kölcsönös vádaskodás is lesz. A felszabadítóknak nem szabad hálára számítaniuk, legalábbis hosszú időn át nem. De ez nem meglepő. El kell fogadnunk azt, hogy azoknak a hálátlansága, akik kölcsönt kapnak – a családban vagy a nemzetek nagy családjában –, csak egyik gonosz megnyilvánulása az emberi természetnek – írja a brit történész.
Szintén az El Mundo hétfői számában jelent meg az a stratégiai jellegű elemzés, amely a „Befejeződik-e a háború Tikrítben?” címet viselte. Tikrít bevételével kapcsolatban az elemzés kiemelte, hogy „észak-amerikai katonatisztek magánjellegű vallomása szerint” a szövetségesek megpróbáltak tárgyalni a megadásról. A városban sokkal nagyobb ellenállás volt várható, de képtelenség volt bevételének megakadályozása. Tikrít bevételével azonban a háború nem fejeződik be, mivel „az egész környék és térség ellenőrzésére van szükség, és több száz faluéra az ország déli, keleti és nyugati részén, ahová a szövetséges katonák eddig be se tették a lábukat. Az elfoglalt városok biztonsága és rendjének fenntartása érdekében Bagdadban olyan irakiakat keresnek és alkalmaznak, akik közreműködhetnek ezeknek a feladatoknak az ellátásában. A kérdés csak az, hogy ki fogja megfizetni őket. Sürgősen szükség van az ENSZ egy újabb határozatára, a G7 országok szombati, washingtoni javaslata szellemében, az újjáépítés finanszírozásának megkönnyítésére” – fogalmazott az El Mundo elemzése.