SZDSZ: Éljen a fasizmus?

Képzeljük el, hogy Orbán Viktor idején az Országgyűlés törvényt fogad el, amely felszólítja hazánk népét, hogy imádkozzon és böjtöljön egy álló napot a Széchenyi-tervért. Értjük, ugye: nem a katolikus egyház kéri a lakosságot, hanem a földi hatalom, az Országgyűlés határoz így. Képzeljük el azt is, hogy a Boszniába küldött magyar kontingens mindegyik tagjának pamfletet juttat el, amely egy űrlapot tartalmaz, amelyet katonáinknak kötelező lett volna kitölteni és aláírva visszaküldeni a Miniszterelnöki Hivatalnak. Egyfajta kötelezvény gyanánt: az aláíró kötelezi magát arra, hogy a pamfletben található szövegnek megfelelően – amelyet mellesleg a katolikus egyház készít – a nyomtatványt kitöltő imádkozni fog Orbán Viktorért, feleségéért, gyermekeiért, valamint Orbán Viktor stábjáért, Stumpf Istvántól Tóth Gy. Lászlóig. Képzeljük el továbbá, hogy a Fidesz-kormány, kihasználva többségét a magyar törvényhozásban, a hazafias törvénynek nevezett aktussal keményen megnyirbálja az emberi és polgári jogokat. Elképzelhetetlen, ugye? Nálunk igen. Az Egyesült Államokban nem. Az Egyesült Államokban, ahol rohamléptekben teljesedik ki mindaz, amit itt a liberális média szélsőjobboldalnak és fasisztának nevezett, és amivel vádolta az 1990 utáni jobbközép kormányokat. Ahol a szélsőjobboldali betelefonálós rádiós műsorok vezetői és betelefonálói a legvisszataszítóbb, rasszista, arabgyűlölő szöveget fröcskölik szét az éterben. Ahol az ötmilliós Bagdad és minden lakosa elpusztítását javasolják. Ahol az irakiakat, általánosítva, mint irakiakat, „barbároknak” nevezik.
Ebben az Egyesült Államokban – a legfrissebb statisztikák szerint – a lakóhely szerinti faji elkülönülés világelső. Nagyobb, mint bármely más, multietnikus társadalomban, beleértve Brazíliát, Kanadát, sőt, Dél-Afrikát is. Az Egyesült Államokban tolerancia sincs a másság iránt. A más nézetekkel szemben. Aki nem hazudik a háborúról, az hazafiatlan. Aki arra figyelmeztet, hogy súlyos következményekkel jár a nemzetközi jog felrúgása, a nemzetközi intézmények semmibevétele, az Amerika-ellenes. A washingtoni Jogászok Emberjogi Bizottságában több száz oldal törvényt, politikai utasítást és kongresszusi felszólalást elemeztek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a végrehajtó hatalom az elmúlt fél évben óriási hatalmat összpontosított a kezébe. A belbiztonsági minisztérium létrehozásával nagyjából egy időben bevezetett „belbiztonsági biztonsági törvény” számos kivételt biztosít az „információ szabadsága” néven ismert törvény hatálya alól, vagyis az érdeklődő amerikaiaknak a korábbiakhoz képest lényegesen beszűkültek a lehetőségeik arra, hogy információhoz jussanak.
Valóban a fasiszta állam működési módszerének körvonalai bontakoznak ki. A levélhordóktól elvárják, hogy jelentsék, ha valami „gyanúsat” észlelnek. Az állam figyeli, milyenek polgárai bevásárlási szokásai. Hogy mit olvas a közkönyvtárakban. A Bush-kormány minden teketória nélkül tartóztatja le azokat a külföldi állampolgárokat, akiket „ellenségeinek” tekint és szállítja őket titkos helyekre. Bűnnel nem vádolt bevándorlókat deportálnak.
De ez mind semmi ahhoz képest, ami várható, mondják a helyzetet mélyebben ismerők. Ugyanis készülődik a „belföldi biztonságnövelő törvénytervezet”, vagyis a „hazafias törvény” II. része, amely nem kevesebb, mint száz helyen módosítaná az érvényes törvényeket. Amikor március elején a szenátusban Ashcroft igazságügy-miniszter meghallgatásán a szenátorok meg akarták tudni, hogy a törvény második része mit tartalmaz, a miniszter nem volt hajlandó a 86 oldalas törvénytervezet egyetlen részére vonatkozó információval sem előjönni. A törvénytervezetről kiszivárgott információk szerint a jövőben megfoszthatnak amerikai állampolgárságától mindenkit, aki olyan csoportot támogat, amelyet a szövetségi kormány terroristának nevez. A tervezet legalizálja majd a titkos letartóztatásokat. Ennek következtében a kormánynak nem kell beszámolnia arról, hogy kit, miért tart fogva titkos helyen.
Jack Balkin, az előkelő Yale Egyetem alkotmányjog tanára szerint félő, hogy a kormány akkor fogadtatja el a törvénytervezetet, amikor még folyik az Irak elleni háború, vagyis a közvélemény Bagdadra figyel. Az igazságügy-miniszter szerint „abszurditás azt hinni, hogy a kormány kongresszusi vizsgálat nélkül fogadtatna el egy ilyen törvényt”. Ashcroft szavai nem nyugtatnak meg mindenkit, hiszen 2001. október 25-én 99 szenátorból 98 szavazott minden vita nélkül a 342 oldalas „hazafias törvényre” úgy, hogy a nyilvánosságnak nem volt lehetősége vitát folytatni a tervezetről. Sőt, a legtöbb szenátor azt el sem olvasta. A Fehér Háznak a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően sikerült olyan légkört teremtenie, hogy hazaszeretetében kételkednek annak, aki bármilyen módon is kifogásolná a törvénytervezet akár vita nélküli elfogadását is. A kívülálló szemében szinte hihetetlen, ami történik Amerikában és amit az amerikaiakkal meg lehet tenni. Hitelkártyát kibocsátó bankok vonják vissza kártyáikat, mert a kártyatulajdonos maradéktalanul és pontosan fizeti vissza az elköltött teljes összeget. Hogy miért? Mert aki nem tartozik, az nem fizet kamatot. Reklamálni pedig nem érdemes, sőt nem is nagyon lehet. Az Egyesült Államokban szinte lehetetlen élő embert telefonon elérni: egy megadott szám felhívása után egy menüt hall a telefonáló, amelyből választhat, de központost nem kap, csupán előre rögzített szövegek lejátszását.
A reklamálhatatlanság kialakuló légkörében az üzleti élet egyre arcátlanabb fogásokhoz folyamodik, és ha Amerika a jövőnk, akkor nemsokára mi is számíthatunk az ott „sikeresen” kipróbált módszerek itteni meghonosítására. Sok amerikai nem értette még nem is olyan régen, hogy miként számítanak fel kamatot éves biztosításukra, amelyet minden negyedévben vagy havonta pontosan megfizettek, míg ki nem derült: azáltal, hogy egy évre kötöttek szerződést a biztosítóval, a biztosító az éves biztosítás ki nem fizetett részére számolt fel kamatot. De ugyanilyen alapon számolnak már fel kamatot például az éves bérletet kiadó fitnesz- klubok, „hiszen” a megállapodott összeg egy teljes évre szól, és a bérletes „csupán” annak az egy hónapra eső részét fizeti ki a hónap elején.
Amikor a szovjet birodalom széthullott, azt hittük, nem ismétlődhet meg az az uniformitás, amit ott valósítottak meg. Kiderült, egy másik szinten, önkéntes alapon megvalósulhat. Amikor helyi liberálisaink elsősorban Amerikára hivatkozva „ütlegelték” a magyar jobbközép kormányokat, fasisztának, szélsőségesnek nevezve mindazt, amivel vádolták őket, és amit nem ők, hanem az amerikai kormány valósított meg főként az elmúlt másfél évben, azt hittük, mindez csupán a beteg fantázia szülötte. Most kiderült: egy beteg ország valósága. Hogy éppen az SZDSZ és értelmisége az, amelyik ma is tapsol ennek az Amerikának, a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy ők sohasem a fasizmus ellen voltak, hanem azt fájlalták, hogy a fasizmus nem az övék.