E többéves folyamat méltó koronája, hogy az ország végre-valahára csatlakozhatott az Európa Tanácshoz, a demokratikus értékeket, emberi jogokat védelmező testülethez, ami a reformok folytatásának kötelezettségét rója az országra. A hosszúra nyúlt fordulat zárófelvonása a közönséges bűnözők, a reformokat megindító szerb kormányfő gyilkosai utáni hajszával, a szervezett bűnözés elleni átfogó hadjárattal kezdődött, a bizonyítható összefonódások feltárásával folytatódott, majd mind „magasabbra” jutva, a rendőrséget, a különleges alakulatokat, a titkosszolgálatokat, az ügyészséget, a bíróságokat s mindezek legfelső szintjeit vette célba, majd a volt milosevicsi rezsim még ép, befolyásos és tevékeny struktúráit, hogy aztán magában a politikában, az intézményekben, a gazdaságban, a közéletben is fellelje mindazt, amit a bűnözés hátországának lehetne nevezni. S mindezek alapján kikerekedik egy hatalmas bűnszövetkezet, amely olyan erősnek, szervezettnek és sérthetetlennek hitte magát, hogy nyíltan, kihívóan, fényes nappal a kormány bejáratánál likvidálta az érdekeit keresztező miniszterelnököt, mint annyi mást előzőleg, s mindig büntetlenül. Hiszen a kezében volt a pénz, a fegyver – és a becsapott nép támogatása is. Hiszen őket nevezték „hazafias” erőknek. Ők voltak a szerbség szent nemzeti érdekeinek a letéteményesei. A háború hősei. A gazdasági élet irányítói. A gazdag üzletemberek. A sikeresek, akikre csak felnéztek a szerb fiatalok, s mind hozzájuk hasonlókká akartak válni. Akikre nem vonatkoztak a törvények. Akik azt tették, amit akartak. S jaj volt annak, aki szót emelt ellenük.
A Djindjics nélkül maradó demokratikus koalíciónak – amely villámgyorsan rendezte sorait, s vette fel a harcot életre-halálra a zűrzavart, majd „hazafias” viszszarendeződést tervező erőkkel – két fronton is helyt kellett állnia. Az egyik a rendkívüli állapottal felerősített rendőrségre tartozott, a másik pedig a propagandára, hogy bemutassák: a tegnapi hírességek tulajdonképpen számító gyilkosok, eurómilliomos drogdílerek, szadista emberrablók, háborús nyerészkedők és háborús bűnösök, akik a boszniai és a horvátországi háborúban a magánházakban talált elmozdítható értékeket „szabadították fel”. Fel kellett nyitni a közvélemény szemét, mert szükség volt a támogatására.
Hullottak a fejek, teltek a börtönök szerte Szerbiában, s menekült a lefejezett maffia, amely gazdáival együtt alaposan elszámította magát. Nem lett védtelen préda a vezető nélkül maradó hatalom. Pánik lett úrrá nemcsak az alvilágon, hanem a „patrióta pártok” vezetőségén is. A lefogottak ugyanis gyorsan vallottak. Az átlagszerb pedig kapkodhatta a fejét. Minden nap szenzációt hozott. Egyik sokk a másik után. Kitudódtak a titkok a legapróbb részletekig. Ivan Sztambolics földi maradványainak a megtalálása után már semmi nem lephette meg Szerbiát. Az sem, hogy a szálak a különleges alakulatokig, az úgynevezett vörös sapkásokig, onnan a titkosszolgálatokig, onnan pedig még magasabbra: a Milosevics családig vezettek. E bűnpiramis tagjai közül már csak egy van szabadlábon, a Moszkvában tartózkodó Mirjana Markovics. De már őt is körözik. Őt tartják az értelmi szerzőnek, s valószínűleg a „szerb Lady Macbeth” is hamarosan bírái elé áll.
Szerbiában tehát lassanként helyükre kerülnek a dolgok. A bűnözőket üldözik, a háborús bűncselekményekkel vádoltakat kiadják, az ebül szerzett vagyont elkobozzák, a jog uralmát helyreállítják, s esélyt adnak a demokráciának. Szerbia, illetve Szerbia-Montenegró vissza kíván térni az európai nemzetek családjába. A rendkívüli állapot idején elért eredmények nyomán megváltoztak a politikai erőviszonyok is Szerbiában.
A meggyilkolt Djindjics pártja soha népszerűbb nem volt, mint mostanság. A szintén európai irányultságú, reformpárti G–17 ugyancsak erősödött. A szocialisták és a radikálisok pedig marginalizálódtak. A Kostunica vezette – valamikor oly népszerű –, „mérsékelten” nacionalista Szerbiai Demokrata Párt szintén. A milosevicsi rezsim hatalmi pártjai közül már egyik sem meri remélni, hogy a 2000. október 5-i „pucscsot” visszafordíthatja.
Nem volt könnyű Szerbiának.
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
