Teljes a bizonytalanság Bagdadban

Ellentmondó jelentések érkeznek az iraki főváros helyzetéről, a lakosság megnyilvánulásairól. Bagdad utcáin ugyan még káosz uralkodik, olykor mégis olyan hangulat érződik, mintha távolról sem lenne annyira megjósolhatatlan a háború vége, mint azt az amerikaiak vagy a helyiek egy hete még gondolták.

Bagdadban még tartanak a háborús műveletek, amelyek előrehaladtát azonban jól jelzi, hogy az amerikai szárazföldi erők szórványos lövöldözések közepette ugyan, de folyamatosan nyomulhatnak előre. Másfelől ugyanakkor továbbra is teljes a bizonytalanság. A diktátor és rendszerének vezetősége gyakorlatilag eltűnt, tucatnyi újságíró és ki tudja, mennyi civil meghalt, a hosszú távú következmények pedig egyelőre teljesen felmérhetetlenek. A helyszínről tudósító televíziós társaságok hírei alapján nehéz lenne vitatni, hogy Szaddám Huszein rendszere megbukott. Az amerikai erők folyosókat nyitottak a városon keresztül, elfoglaltak számos elnöki palotát, biztosították a katonai repülőteret és felgyújtották a Köztársasági Gárda laktanyáit. Bagdadban még vannak ugyan tűzpárbajok az amerikai és az iraki erők között, de az amerikai–brit csapatok jóformán tetszés szerint mozoghatnak.
Az amerikai háborús művelet tehát a kezdeti megtorpanás után úgy tűnik, olajozottan működik, holott korábban a főváros környéki harcoktól tartottak leginkább. A stabilitás megőrzése azonban még komoly problémát jelent az ötmilliós Bagdadban. Az elhagyott kormányépületekben és környékükön fosztogatók járnak. Udaj Huszein és Tárik Aziz, a diktátor miniszterelnök-helyettesének villáit is kifosztották, és a szegény lakosság nem kímélte a német követséget és a francia kulturális központot sem. Az emberek viselkedése egyelőre kiszámíthatatlan, hiszen napok vagy hetek múltán fog csak kiderülni, valójában kinek a pártján állnak. Jelenleg – a kívülállók legnagyobb megdöbbenésére – a bagdadiak a lövöldözések közepette nem az óvóhelyekre, hanem a háztetőkre vonulnak, az érkező katonákat egy részük pedig nem ellenségesen, hanem ovációval fogadja. Kérdéses persze, hogy a média olykor torz tükrében megjelenő képek mennyire fedik a valóságot, a rengeteg civil fegyveres és fegyveres civil jövőbeli viselkedését már csak ezért is lehetetlen felmérni. A soknemzetiségű Irakban a háború nemsokára véget érhet, a béke azonban még messze van.
***
Szobrok és vesztesek. A diktátorok bukásának egyértelmű jele, ha szobraikat – talapzatukról ledöntve – a nép eufóriás lázban égve vonszolja végig a városok főutcáin. Bagdad elestét követően azonban a rettegett vezetőt ábrázoló szobrok készítőire is nehéz napok várnak. Az olaszországi Pietrasanta egyik öntőműhelyének forgalma például egyik napról a másikra hetven százalékkal esett. Az olasz szoborgyárosoknak így már csak az szolgáltat némi vigaszt, hogy számos más rezsim tart még igényt a Valentino-nyakkendővel ékesített, mosolygós diktátorszobrokra. (Gy. Zs.)