Tikrit lehet az utolsó lépés

Tikrit városát még nem ostromolják. Bár harmincezernél kevesebb lakosa van, a kisváros elfoglalása fontos lelki tényezőt jelenthet Szaddám Huszein rezsimjének térdre kényszerítésében. Itt született ugyanis a hatalmát vesztett diktátor, s az egész rendszert úgy építette ki, hogy közvetlen családtagok vegyék körül életében.

Tikrit és környéke az al-Bu Naszír nemzetség szálláshelye. A legerősebb környékbeli klán maga mellé állította a múlt század közepén a többi tehetős nagycsaládot, s együtt álltak a pánarab szocialista mozgalom, a Bász párt mellé. Szaddám Huszein szervezete 1968-ban vette át a hatalmat Irakban, 1979-ben pedig a diktátor állt a párt élére. Az ezt követő átszervezéseknek köszönhetően aki nem tikriti származású, egy-két kivétellel nem visel komoly szerepet a hatalomban. Rajtuk kívül az Egyesült Államok kívánságlistáján szereplő háborús bűnösök, diplomaták, politikusok és gazdasági szereplők mind a klán tagjai.
Az iraki rendszer egyre táguló gyűrűk alapján állt fel. A középpontban Szaddám Huszein áll, körbevéve a legközelebbi családtagokkal: unokatestvérek, féltestvérek. Idetartozik Barzan al-Tikriti, a vezető féltestvére, volt genfi ENSZ-nagykövet, Vatban al-Tikriti volt belügyminiszter, vagy Ali Hasszán al-Madzsid, a Vegyész Aliként ismert tábornok. Bennük megbízik Szaddám Huszein, bár kisebb elhajlások előfordultak a legveszettebb tikritiek között is. Ezért sokszor erőszakkal erősítette meg hűségüket a nagy vezér, saját testvérük meggyilkolását kérte tőlük vagy fiait uszította az engedetlenekre. A két elfajzott fiú, Udaj és Kuszaj azonban minden gyanú felett áll. Ők irányítják a legkeményebb harcoló alakulatokat, s legfeljebb egymás ellen fordítják fegyverüket, apjuk ellen sohasem fenekednek.
A törzsi szemléletnek köszönhetően a nem tikriti származású politikusok nem emelkedhettek magasra Irakban. Egy bizonyos réteg azonban ott lehetett a tűz körül, ám ők sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint az őslakosok. A „megbízhatatlanok” olyan emberek, akik a hatalomhoz való csatlakozással jórészt minden hidat felégettek maguk mögött, s csak Szaddám Huszein győzelmével juthatnak előre, máskülönben Hágában vagy az amerikai fegyverek előtt találják magukat. Elszánt hűségük azonban nem szívből jön, hanem érdekek diktálják, így Szaddám közülük keveseket engedett magához közel. Ilyen a keresztény Tárik Aziz, aki az ötvenes évek óta hűségesen követi Szaddám Huszeint, vagy az alelnök Taha Jaszin Ramadan, a Moszul környékéről származó katona, aki az elnök legfőbb végrehajtójának számít.
Az erőszakszervezetek tagjait a tikriti vezetés a szövetséges nemzetségek fiataljaiból választotta, ám néhány stratégiai fontosságú elitgárda kizárólag az al-Bu Naszírból származó férfiak számára nyílt. A törzsi összetartás és kölcsönös kapcsolatok következtében ugyanakkor a tikritieknek sikerült megnyerni maguknak a másik erős szunnita nemzetség, a dulaimi klán jóindulatát. Ők adták Szaddám Huszein biztonsági embereinek és titkosrendőreinek túlnyomó részét. Ugyanakkor attól sem riadtak vissza, hogy rendszerellenes felkelést szervezzenek. A majdnem százezer fős klán egyik katonai parancsnoka 1995-ben puccsot szervezett, s kitervelte a diktátor megölését. A lelepleződés után a parancsnokot kivégezték, mire az al-Dulaimi klán katonái fellázadtak. A rendet csak úgy tudták helyreállítani, hogy százötven harcost szintén vérpadra küldtek közülük.