Több mint jelkép

Vannak olyan történelmi pillanatok, politikai helyzetek, kiélezett szituációk, amikor egy ország államfőjének hallatnia kell a véleményét. Még akkor is, ha ez egyébként nem alkotmányos kötelezettsége. Még akkor is, ha az adott ország alaptörvénye csupán reprezentatív szerepet szán a köztársasági elnöknek, s nem a választók, hanem a parlament dönt személyéről.
Ez utóbbi alkotmányos rendszer klasszikus példája Németország, ahol a jelenlegi államfő – elődeihez hasonlóan – távol tartja magát a napi politikai vitáktól. De van, amikor ideje van a szólásnak. Johannes Rau a német államelnökökre jellemző tartózkodó magatartást feladva lépett a nyilvánosság elé. Meglepő élességgel kommentálta George W. Bush amerikai elnök politikáját. Mint fogalmazott, óriási félreértésen alapul az az értelmezés, mely szerint az Irak elleni háború „isteni küldetés”. Rau úgy véli, az amerikai elnök álláspontja nem kötelező minden keresztény számára, hiszen II. János Pál pápa teljesen ellentétes véleményt képvisel. A német elnök azon meggyőződésének adott hangot, hogy az Irak ellen indított háború elkerülhető lett volna. Németországban nem mellesleg a lakosság nyolcvan százaléka elutasítja a háborút.
A rendszerváltást követően többé-kevésbé a német mintát követte az új csehszlovákiai, majd a cseh állami berendezkedés. Prágában úgyszintén a miniszterelnök kezében van a valódi politikai hatalom, az elnököt a törvényhozás választja. A reprezentatív súllyal bíró, frissen beiktatott cseh államfő most mégis úgy érezte, ideje van a szólásnak. A Mladá Fronta Dnes című prágai lapban közölt írásában leszögezi: kétségtelen, hogy Irakban diktatúra van, de az az elképzelés, hogy ezt a tényt katonai erővel változtassák meg, elfogadhatatlan. „A demokráciát lehet támogatni, ösztönözni, de nem lehet senkire sem rákényszeríteni, különösen nem katonai erővel” – írja a cseh elnök, megjegyezve, hogy ez nem Amerika-ellenes álláspont, mert az amerikai jobboldal körében is vita van a háború létjogosultságáról. Klaus ezt követően levelet küldött Bushnak, biztosítva őt az Egyesült Államok iránti barátságáról, az amerikai konzervatív értékek tiszteletéről. Csehországban a lakosság nyolcvanhárom százakéka mond nemet a háborúra.
A magyar rendszerváltoztatás évében, akárcsak Prágában, a német államberendezkedés jelentette a követendő példát. Magyarországon a jelképes államfői hatalom az utóbbi hónapokban inkább egy nem létező intézmény benyomását kelti. Nem ismerjük a nemzeti egységet jelképező (katolikus, tudós-értelmiségi – a szerk.) köztársasági elnökünk álláspontját az Irak elleni háborúról. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy szerinte a kormány mindent megtesz hazánk biztonságáért. Nem ismerik Mádl Ferenc háborúval kapcsolatos álláspontját Párizsban, Berlinben és Brüsszelben sem.
A magyar kormánnyal ellentétben, a magyarok kilencvenhárom százaléka háborúellenes. Ideje lenne a szólásnak.