Hol húzódik a budapestiek türelmének határa?

Minden lehetséges jogi eszközt bevetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a prostituáltak megjelenését az utcán – fogalmazott Horváth Csaba, Budapest II. kerületének polgármestere, országgyűlési képviselő azután, hogy a bíróságon a minap jogerős döntés született abban, hogy a kerület jegyzőjének úgynevezett hatósági bizonyítványt kell adnia azokról az utcákról, ahol büntetlenül tartózkodhatnak a kéjhölgyek. Mindez jól érzékelteti, a közeljövőben aligha számíthatunk arra, hogy zökkenőmentesen rendeződik a magyarországi prostitúció helyzete. Hogy mi lenne a megoldás, az még szakértői szinten sem egyértelmű: Horváth Csaba felmondaná az intézményes prostitúció tiltását kimondó New York-i egyezményt, és úgynevezett „piros lámpás házak” engedélyezésével rendezné a kérdést. Ez ügyben ősszel az Országgyűléshez fordul.

Ellenben Borai Ákos, a Belügyminisztérium (BM) főosztályvezető-helyettese szerint ha az önkormányzatok tényleg a megoldáson töprengenének, akkor az egyezményen belül is sokat lehetett volna tenni, hiszen működőképes türelmi zónák kialakításával, illetve olyan bordélyházak létesítésével, ahol az örömlányok tulajdonközösségben dolgoznának, fel lehetett volna oldani ezt a lehetetlen helyzetet.

A BM felmérése szerint országos szinten körülbelül 30 ezer prostituált van az utcákon és ugyanennyi „dolgozik” szállodákban, magánlakásokban, peepshow-k hátsó traktusaiban. Az 1999-es maffiaellenes törvénycsomag részeként hatályba lépő jogszabály megszületése óta a prostitúció, idő és térbeli korlátok közé szorítva, engedélyezett Magyarországon. A jogszabály szerint 2000. március 1-jéig az 50 ezer főnél népesebb városok és a fővárosi kerületek önkormányzatainak rendeletet kellett volna alkotniuk a türelmi zónákról. A törvény rögzíti: védett körzetekben, például iskolák, templomok vagy kórházak közelében nem engedélyezett a prostitúció. A zónák kijelölésére az adott határidőig egyetlen önkormányzat sem tett eleget, erre ugyanis csak akkor lett volna köteles, ha a területén „tömeges prostitúció” van. Kijelölés helyett az érintett települések úgy döntöttek: náluk nem jelentkeznek nagy számban az utcalányok, így értelemszerűen nem is kell a kéjhölgyek számára helyszínről gondoskodniuk.

Látva a kerületek ellenállását, így határozott 2001-ben a Fővárosi Közgyűlés is, habár becslések szerint 8-10 ezerre tehető azoknak a száma, akik a fővárosi prostitúcióból élnek. Végül az országban csak Miskolcon és Nyíregyházán jelöltek ki helyet az örömlányoknak, de azt rövidesen meg is szüntették, részben a lakossági ellenállás nyomására. – Mivel az önkormányzatok a kijelölésen kívül semmilyen más szolgáltatást nem nyújtottak, a türelmi zóna koncepció csődje volt ez a két eset – vélekedett Borai Ákos. Viszont a települések szerint a türelmi zónákról rendelkező jogszabály alkalmatlan a végrehajtásra, mivel csak a felajánlkozás helyszínét határozza meg, az aktus lebonyolításának feltételeit nem teremti meg. Borai Ákos úgy véli: a türelmi zóna ugyanolyan önkormányzati terület kellene legyen, mint akármelyik más része a városnak, amelyet a helyhatóság köteles fejleszteni, illetve ellátni más infrastrukturális szolgáltatásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy luxuskörülményeket kellene biztosítani, de akár adókedvezményekkel is vonzóvá kellene tenni pornómozi- és szexbolttulajdonosok számára, így a terület egy idő után eltartaná saját magát –fogalmaz a BM munkatársa.

De ehhez először is beruházás kellene. Márpedig amíg sok település egyes részein nincs út, csatorna vagy közvilágítás, s a költségvetés harmadát szociális célokra fordítják, nem elsődleges cél az, hogy türelmi zónára áldozzanak – érvelnek az önkormányzatok. Tehát igazi patthelyzet alakult ki, miközben továbbra sem oldódott meg a lányok helyzete, ugyanis türelmi zónák és területek hiánya nélkül „munkavégzés” közben többször is szembekerültek a hatóságokkal, akik pénzbüntetéssel „honorálták” a szabálysértést. Aki nem fizetett, bíróság elé került, mely az esetek nagy részében elzárásra változtatta a pénzbüntetést.

Az előző kormány idején az önkormányzatok makacsságát úgy akarták megtörni, hogy törvényben szabályozták volna: ameny-nyiben a helyi képviselő-testület hat hónap után sem jelöl ki türelmi zónát, akkor azt rendelettel a belügyminiszter határozta volna meg ötéves időtartamra. Juharos Róbert fideszes képviselő javaslatát az Alkotmánybíróság (Ab) torpedózta meg, kimondva: az önkormányzatok széles körű autonómiával rendelkeznek, amibe az állam nem avatkozhat bele. Budapestnek pedig az Ab mindössze annyit rótt fel: mulasztott a közgyűlés, mivel nem tudott megállapodni a kerületekkel a zóna kijelöléséről, ám ez nem okozott alkotmányellenes állapotot.

A prostitúció rendezésére új helyzetet teremtett a minapi bírósági döntés, amely a II. kerület esetében úgy határozott: ha az önkormányzat nem jelöl ki türelmi zónát, köteles megnevezni azokat az utcákat, köztereket, amelyek nem számítanak az örömlányoktól védett területnek, és ahol ily módon jogszerűen tartózkodhatnak a kéjhölgyek. A Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezete bírósági döntésre hivatkozva már tizenkét kerületnek el is küldte levelét, amelyben kérik azoknak az utcáknak a listáját, amelyek nincsenek védett övezetté nyilvánítva. Földi Ágnes, a szervezet elnöke szerint a prostiknak is kell egy hely, ahol jogkövető magatartást tudnak folytatni és nem azzal töltenek éveket, hogy börtönben ülnek és szabálysértési bírságot fizetnek. Kárpáti Józsefnek, a prostituáltak jogi képviselőjének a számukra kedvező bírósági döntés után sincs illúziója azzal kapcsolatban, hogy hamarosan megoldódna a prostituáltak helyzete. – Annyit tudunk tenni, hogy kikérjük a hatósági igazolást és ha ezt megtagadják tőlünk, akkor államigazgatási eljárás keretében újra bírósághoz fordulunk – mondja.

Ha a kerületek kiadják az utcalistákat, akkor ez azt jelentheti, hogy Budapest egy hatalmas türelmi zónává változna, hiszen a védett övezeteken kívül gyakorlatilag bárhol megjelenhetnének az örömlányok. Ugyanakkor a per még nem fejeződött be, mivel a II. kerület a felülvizsgálati kérelemmel fordult Legfelsőbb Bírósághoz. Az újabb döntésig akár másfél évet is várhatnak a prostituáltak.
Így egyre több szakembert foglalkoztat a II. kerület polgármesterének javaslata, azaz a New York-i egyezmény felmondása és bordélyházak létesítése. – Egyetértek a polgármesterrel, de ezzel az ő problémájuk még nem oldódik meg, hiszen ha Budapesten egy türelmi zónát nem tudtak kijelölni, akkor honnan lesz hely egyszerre több bordélyházra? – fogalmaz szkeptikusan Földi Ágnes, aki – ismerve az önkormányzatok hozzáállását a kérdéshez – nem lepődne meg, ha pusztán időhúzást szolgálna Horváth Csaba javaslata. Egyébként a „piros lámpás házak” engedélyezésével egyetért Takács Albert, az állampolgári jogok biztosának általános helyettese is, aki vizsgálatot indított a türelmi zónákkal kapcsolatban, mivel szerinte a prostituáltak részére türelmi zóna kijelölését elrendelő törvény a gyakorlatban nem alkalmazható.

– Ha felmondjuk a New York-i egyezményt és engedélyezik a bordélyházak létesítését, akkor még senki ne higgye, hogy eltűnnek a lányok az utcáról – figyelmeztet Borai Ákos. A szakértő szerint törvényi szabályozással nem lehet mindent megoldani, a jogszabály csak keretet ad, melyet az érintetteknek kell megtölteni tartalommal. Hiába dugjuk fejünket a homokba, a prostitúció egy létező probléma, amit legális keretek közé kell terelni – fogalmaz a BM munkatársa, akinek a napokban jelent meg könyve a témával kapcsolatban.

Egyébként az Európai Unióban nincs egységes szabályozása a prostitúciónak, a tagállamok többféle modellt alakítottak ki, így a csatlakozás miatt nem hárul jogharmonizációs kötelezettség ebben a kérdésben Magyarországra.

Újpesten nincs zóna
Újpesten nincs zóna. Nem jelölt ki semmiféle türelmi zónát a prostituáltaknak Újpest képviselő-testülete – cáfolta lapunknak a Magyar Hírlap értesülését Derce Tamás, a főváros IV. kerületének polgármestere. Elmondta: a képviselők arról döntöttek, hogy Újpest közigazgatási határain belül hol nem lehet kijelölni türelmi zónát. Ez utóbbit ugyanis a hatályos jogszabályok értelmében – az érintett kerületek egyetértésével – a Fővárosi Közgyűlés tehetné meg, a városatyáknak azonban évek óta nem sikerült dűlőre vinni a kérdést, mert Budapest huszonhárom kerületében ez ideig mindenütt elzárkóztak a kijelöléstől. Mint ismert, az előző kormányzati ciklusban e témában elfogadott – a szervezett bűnözés elleni – törvénycsomag 1999. szeptember elsején lépett hatályba. A jogszabály hat hónapot adott az önkormányzatoknak, hogy a prostitúció tömeges megjelenése esetén türelmi zónát jelöljenek ki területükön, az ötvenezres lélekszám feletti településeken pedig kötelezővé tette ezt. A jogszabály ugyanakkor védett övezeteket határozott meg, így tilos a prostitúció a főútvonalak mentén, közintézmények, iskolák, egészségügyi és szociális intézmények, templomok, diplomáciai képviseletek háromszáz méteres körzetében. – A most elfogadott újpesti rendelet viszont azt is meghatározta, hogy a kerület belterületén, azaz a lakott részeken nem lehet türelmi zóna, s a kültelkek közül is tilos például kijelölni azokon a helyeken, amelyeket természetvédelmi területekként tartanak nyilván – szögezte le Derce Tamás. Egy meg nem nevezett XV. kerületi utcában ezentúl nem tilos a prostitúció. A helyi önkormányzat tegnap hatósági bizonyítványt adott ki arról, hogy a prostituáltak egyesülete által megjelölt közterület nem minősül védett övezetnek – jelentette az MTI. (Sz. Zs.)