Postma, Hellinga stb.

2003. 08. 14. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Először egy találós kérdés. Mi az: holland, Budapesten állomásozik, az Antall-és Orbán-kormány idején dolgozott, a Horn- és Medgyessy-kormány idején tétlen? Megfejtés: holland tudósító. Akikből kilenc is volt az Orbán-kormány idején. Élükön a legaktívabbakkal: Renée Postmával, James Kliphuisszel, Runa Hellingával és Tijn Sadée-val. Hogy az inaktívaknak van mit aprítaniuk a tejbe, címük is elárulja: II. kerület, Alvinci út; XII. kerület, Rácz Aladár utca; II. kerület, Gyémántos lépcső; XII. kerület, Béla király út; XII. kerület, Sárospatak út; II. kerület, Fazekas utca és így tovább. De miből élhetnek e ciklikus szorgalmú tudósítók? Csak nem kapnak valakiktől valami pluszjutalmat azért, hogy csupán a jobbközép kormányok idején írnak? Méghozzá rossz, nagyon rossz dolgokról. Ebből lett elege a diákokból összeverődött Kontroll Csoportnak, amely tavaly januárban e lapban igazi „terrorcselekményt” hajtott végre. Megjelentette értékelését a külföldi tudósítók munkájáról. A hatás leírhatatlan volt. Amerikától Franciaországon és Németországon át Ausztriáig ettől zengett a sajtó: a német Handelsblatt, a Welt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Tagesspiegel, a ZDF közszolgálati tévé, a közszolgálati rádió, a Deutschlandfunk, az osztrák Presse, a Standard és a Profil, a lengyel Gazeta Wyborcza, a holland NRC Handelsblad, a Volkskrant, a Financial Times tudósítójának a 168 Órának adott nyilatkozata, hogy helyhiány miatt csak néhányat említsünk. E cikkek közül a legenyhébbek arra utaltak, hogy e diákok listázzák a külföldi tudósítókat (nyilván emiatt nem írnak ma), és ezzel Magyarország veszélyezteti EU-s csatlakozását (nyilván eltűntük miatt csatlakozunk). Csupán a svájci Neue Zürcher Zeitungban jelent meg egy józan hang Andreas Oplatkától, aki arról írt, hogy nem egészen érthető, miért-e nagy riadalom néhány diák miatt.
E tudósítók, miközben közülük a leginkább érintettek olykor nem is egy cikkben vehemensen cáfolták, hogy csak negatívumot írnának az Orbán-kormányról, azt hazudták, hogy e diákokat az Orbán-kormány irányítja, főként e lap egyik újságíróján keresztül. De hát akkor szabad vadászat volt. Lehetett azt hazudni a vezető osztrák lapban, hogy a Vasárnapi Újság visszaköveteli Burgenlandot, miközben Budapesten halálbrigádok grasszálnak (Die Presse), hogy Budapest utcáin verik a zsidókat (ORF), hogy a MIÉP a kormánykoalíció tagja (New York Times), hogy az ATV-n a Sajtóklub tagjai kasztrálni kívánják a külföldi tudósítókat (osztrák, holland és francia lapok, Tijn Sadée és Florence LaBruyere vezetésével), hogy Kövér László zsidózik (Elsevier című holland hetilap, Herczog Edit MSZP-s képviselő nyomán), hogy a Kontroll Csoport jelentése azt sugallja, az itteni tudósítók tollát a zsidó és kommunista ellenzék vezeti (Renée Postma), lehetett úgy feltüntetni az Orbán-éveket, ahol zsidóként életért és biztonságért kell rettegni (Michael Jordan és Adam LeBor) és félni a Napi Magyarországtól, amely egy baloldali médiaszociológus bőréből akar lámpaernyőt készíteni (Runa Hellinga). Írhatták, hogy az afgán menekülteket elutasítják (Gregor Mayer, aki csupán azt felejtette el pontosítani, hogy az elutasító Kalocsa szabad demokrata polgármestere volt a kormány akaratával ellentétben). Hazudhatta a holland Sadée a Kontroll Csoport jelentéséről, hogy abban a külföldi tudósítókat botrányfirkászoknak nevezték, majd Orbán Viktort és az Országimázs Központot tette felelőssé az értékelésért. Szépen virágzó összeesküvés-elméletek. Mert nekik mindent szabad. Hallgatni is. Mint Kester Eddynek, noha a Financial Timesban még 2000 júliusának idusán azt kiabálta, hogy a befektetők elfordulnak Magyarországtól, mert Orbán „a nacionalista elemek kegyét keresi”. Talán emlékszünk még rá: ez azon, már távolba tűnt, paradicsomi évek egyikében volt, amikor a mai helyzethez képest a befektetők tényleges érdeklődése Magyarország iránt toronymagas volt. A dán Kuttner úr Torgyán József nem létező antiszemitizmusáról és cigányellenességéről cikkezett. Adam LeBor – aki 1993-ban Boross Péternek ígérte meg, hogy a horvátországi fegyverszállításért a hágai Nemzetközi Bíróságon felelhet majd – pestiesen szólva idegi alapon írt, amely szokás nála is 2006-ban tér majd vissza. A Kontroll Csoport diákjait ütlegelő tudósítók ordítva követelték a felmérés módszertanát, mert azt nem találták a lapban. Ők, akik eddig egyetlen balliberális felmérés módszertanát sem igényelték. Még akkor sem, amikor az ilyen felmérések – még exit-poll esetén is – a tényleges helyzettel fordított eredményt produkáltak.
Azóta persze minden csendes. Akkor téma volt, hogy állítólag az Orbán-kormány a „rettegő” Kaltenbach kisebbségi ombudsmant „üldözte”, ma nem téma a legfőbb ügyész, az MNB vagy a rádió elnökének folyamatos lövetése. Az pedig már csatornaszintű kabarészámba megy, hogy az itteni holland tudósítóknak nem tűnt fel – szemben a vezető holland pénzügyi lap hágai emberének –, hogy a Medgyessy-kormány gigabotrányában a főszereplő bank egyik tulajdonosa (ABN AMRO Bank) holland. Az viszont az Orbán-kormány idején feltűnt nekik (Postma), hogy a Pécsi Egyetem történelem szakos hallgatóinak „40 százaléka szélsőjobboldali”, hogy az Orbán-kormánynak üldözési mániája van és hogy a státustörvényből „a romák nem profitálnak”. De ne legyünk igazságtalanok. Postma a választások után is megszólalt. Arról tudósított, hogy az ABN AMRO Bank budapesti részlegének egykor szeretett bankára, Járai Zsigmond, mint a Mécs-bizottság kiderítette, bizony ügynök volt. Helyesbítés? Ugyan…
Hallgatási fogadalma alól azért Runa Hellinga is tett kivételt. Szász Károlynak, a PSZÁF elnökének brutális megveretése után lapjának tudósítást küldött. A magyarországi börtönviszonyokról. James Kliphuis már többször szólalt meg a holland közszolgálati rádióban. Például megütközéséről tájékoztatva a holland hallgatókat, amiért tavaly nyáron a dög melegben egyesek nem vakációznak, hanem az Erzsébet hídon tüntetnek. Hogy akkor a Népszabadság fotóriporterét is véres fejjel húzták az utcán, a Béla király úton Postmával egy lakcímet megadó Kliphuisnek nem tűnt fel. Ha Orbán „rendőrsége” tenné vele ugyanezt 2006-ban, majd „berkeczeli” – akkor is hallgat Kliphuis?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.