A stratégiai partnerség megkötésekor, 2013-ban a kereskedelmünk volumene nem érte el a kétmilliárd dollárt évente, ma túl vagyunk az ötmilliárd dolláron és megerősítettük az elkötelezettségünket, hogy megcélozzuk a tízmilliárdot. Akkoriban főként késztermékeket vásároltunk és adtunk el egymásnak, esetleg egyszerűbb befektetéseket eszközöltünk. Mára közös fejlesztések valósulnak meg a védelmi szektorban, új gyárakat építenek, megerősítik a magyar elektromos hálózatot és ingatlanfejlesztést is végeznek.
– Mi változott önben a magyarországi missziója során?
– A magyarországi professzionalizmus és céltudatosság egyértelműen maradandó nyomot hagyott. Nem a diplomácia világából érkeztem, üzleti hátterem van. A diplomáciába úgy kerültem, hogy az Antalyai Diplomáciai Fórumnak, a török külügyi törekvések zászlóshajójának voltam társszervezője, ezt követően jelöltek ki nagykövetnek Budapestre.
Az itt töltött négy év egyértelműen az egyik legcsodálatosabb lehetőség volt számomra fejlődni és tanulni. Magyarországon ahhoz, hogy el tudj érni valamit, személyesen kell találkozni a partnerekkel, legalábbis személyesen én így éreztem. A magyarok jobban szeretik ezt, mint egy hűvös telefonhívást vagy egy egyszerű e-mailt. Úgyszintén fontos a diplomácia, mint az emberi kapcsolatok előmozdításának eszköze.
A mai rohanó világban a diplomáciát könnyen besorolják a régimódi szakmák közé, ugyanakkor nem lehet eléggé megbecsülni az emberek együttműködésének erejét és hatékonyságát.
– Idén emlékezünk meg a mohácsi csata 500. évfordulójáról. Törökország hogyan viszonyul ehhez a történelmi eseményhez?



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!