Pár kereskedési nap leforgása alatt hatvan százalékkal emelkedett a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett Phylaxia Pharma Rt. árfolyama. A befektetők arra a hírre reagáltak, ami a múlt hét hétfőjén a tőzsdei kereskedés után került napvilágra, amelyben a Phylaxia Pharma bejelentette: egy bírósági döntés hatályon kívül helyezte és megsemmisítette a Phylaxia Pharma és a Ceva-Phylaxia között fennálló közel tízéves licencmegállapodást.
Mint azt korábban lapunk megírta: még 2000 augusztusában kért Gansperger Gyulától, az ÁPV Rt. akkori elnök-vezérigazgatójától információt Tóth Péter, a Phylaxia Pharma Rt. vezérigazgatója az általa irányított cég jogelődje, valamint a Sanofi Pharma Rt. közötti, 1991-ben kötött és 1993-ban módosított megállapodásról, azt követve, hogy a Ceva-Phylaxia Rt. nem ismerte el a Phylaxia Pharma Rt. követeléseit. Az akkor két szomszédos, Szállás utcai vállalat között a névhasználatról, az 1912-ben alapított cég „jogutódlásáról” újultak ki a viták. A Phylaxia Pharma akkor egy 2000 őszén előkerült, 1991-es keltezésű szerződésre hivatkozva jelentette be követelését 17 szabadalmaztatott termék belföldi forgalma utáni, ötszázaléknyi jogdíjra, továbbá a Phylaxia név használatáért fizetendő ellenszolgáltatásra. Sárközy Péter, a Ceva-Phylaxia vezérigazgatója később egy újabb, 1993-ban született megállapodást mutatott be, amely szerint a Phylaxia Pharma jogelődje, a Phylaxia Oltóanyag-termelő Vállalat igazgatója lemondott a követelés tárgyát képező licencdíjakról. – A Phylaxia nevet pedig jogszerűen használják – állította akkor Sárközy. Az ügybe új fordulatot hozó, „módosító melléklet”-ről akkor megkérdeztük Tóth Pétert, a Phylaxia Pharma vezérigazgatóját, aki elmondta, hogy ismeri az idézett iratot, de annak jogszerűségét nem fogadja el. Akkori álláspontja szerint 1993-ban a vállalat akkori igazgatója csak az ÁVÜ ellenjegyzésével lett volna jogosult ilyen megállapodásra, ez pedig nem szerepel az iraton. A módosítást azért sem tartotta jogszerűnek, mert nem tartalmazott a jogokról való lemondás fejében ellenszolgáltatást, tehát az akkori igazgató saját cége érdekével ellentétes alkut kötött.
Azóta a befektetők a Phylaxia-papírokra úgy tekintettek, mint egy igen jelentős növekedésre képes részvényre. A 2000-es vita után a társaság részvényei igen magas növekedést tudtak be. Az árfolyamdrágulás mögött két igen lényeges mozzanatt volt észrevehető. Az egyik, hogy a Phylaxia nevét egyes kisbefektetők elkezdték összefonni egy Írországban bejegyzett nagy állatgyógyászati céggel, a Crossvettel. Az ír cég és a Phylaxia vezetése között élénk diskurzus alakult ki, a tőzsdei on-line csatornákon a befektetők és a rövid távra spekulálók egy esetleges részvényvásárlásról regéltek, ezt akkor a menedzsment sem tagadta teljesen. A piac azonban jól tudta, hogy a Phylaxia alapszabálya mindennél szigorúbban rendelkezik a kivásárlásról és a többségi tulajdonlásról, ami számos potenciális vevőnek kedvét szegi a cég „megtámadásában”.
A 2001. szeptemberi közgyűlésen a részvényesek módosították a társaság alapszabályát, amely szerint a következő öt évben a társaság igazgatósága az alaptőke 25 százalékáig évente jogosult az alaptőkét megemelni. Tóth Péter vezérigazgató akkor azt nyilatkozta lapunknak, hogy az algériai Sovetal céggel kötött együttműködési megállapodásról, valamint az ír Crossvet céggel való stratégiai kooperációról és egy közös vállalat tervezett alapításáról döntöttek. A részvényeseknek az alaptőke-emelésre vonatkozó döntés, valamint az ír partnerrel történő közös vállalatalapítás lehet döntő jelentőségű. A vezérigazgató elmondta: nem tartja kizártnak, hogy a Crossvet a jövőben részesedést akar szerezni a Phylaxiában, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ha az ír partner átlépné a 25 százalékos részesedést, akkor eleget fog tenni a nyilvános vételi kötelezettségének.
Mint azonban később kiderült: nem sikerült megállapodni a Crossvettel, pedig abban az időben a piac azt remélte, hogy a szigorú alapszabályban meghatározott 30 napos tőzsdei átlagár 250 százalékán tesz ajánlatot a Crossvet; ezt tükrözte a 100 forint feletti árfolyam is. Az elmaradt felvásárlási ajánlat és a meghiúsult befektetési szerződés, valamint a menedzsment visszafogottsága erodálta a részvények árát. A Phylaxia-papírok a 48 forintos szint közelébe estek, ami igen meglepő, hiszen a gyengülés mértéke a részvény 100 forintos névértékére vetítve több mint 50 százalék volt. A piac vélhetően azért fordult el a Phylaxia Pharma-papíroktól, mert a társaság vezetése már többször tett olyan ígéretet, amit nem váltott be, s amit később meg sem magyarázott. Utoljára a tavalyi Tőzsdefórum Sztárcsevej alatt nyilatkozta azt Tóth Péter vezérigazgató, hogy továbbra is dolgoznak egy stratégiai partner bevonásában. Akkor a vezérigazgató azt ígérte, hogy várhatóan 2002 végén vagy a 2003 elején bejelentik a befektető nevét és a tranzakciót.
Ennyi hallgatás után a múlt heti árfolyam-emelkedés igen kedvező, üde színfolt volt a Phylaxia életében. Az elemzők azonban a túlzott optimizmustól óvnak a legjobban. Ezen ügy kapcsán azt nyilatkozták, hogy bár a licencmegállapodást semmisnek nyilvánította a bíróság, de pénzt csak nagyon soká, egy újabb jogi procedúra végén láthat belőle a Phylaxia. A szakértők azt is hozzátették, hogy jól látható a cég eredményeinek javulása, a menedzsment a veszteségből tavaly már a nullszaldó közelébe emelte a vállalat gazdálkodását. Az eredmények javulása valószínűleg az idén sem marad el.
origo.hu
Orbán Viktor: Csak a legnagyobbaknak jár!
