Magyarországon az EU-pályázati források elérhetők lesznek ugyan, de megszerzésük nagyon körülményes. Bonyolult adatlapokat kell kitölteni sokfajta szabályozás alapján, emellett a pályázóknak minden esetben bizonyítani kell a projektek megvalósíthatóságát, az önrész meglétét és a projekt futamideje során az addig elkészült beruházásokat. Az elmúlt időszakban a legfőbb kedvezményezett, a felhasználó képzése vagy felkészítése sajnos nem történt meg. Ha lesznek is olyanok, akik képesek ezeket a pályázatokat menedzserként megírni, majd vezetni, félő, hogy maguk a felhasználók nem fognak pályázni vagy pályáztatni, mert nem lesz elég információjuk.
A kurzus szervezői azt szeretnék, ha majd befizető országként minél több pályázati pénzt tudnánk visszaszerezni a strukturális alapokból. Ehhez azt kell elérni, hogy a felhasználók a pályázatok megírása mellett a projekt teljes futamideje alatt végig tudják követni, mi valósult meg abból az előírt feltételek szerint. Erre azért van szükség, mert az unió nagyon óvatosan, általában utófinanszírozással biztosítja a pénzt, és csak akkor fizeti ki a teljes támogatást, ha a felhasználás során a feltételek teljesültek. A tanfolyamot azért szervezik, mert Magyarország, hasonlóan más bekerült, vagy most csatlakozó államokhoz, az első években várhatóan rossz pályázó lesz. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a lehetőségek kiaknázására nincsenek felkészítve kellőképpen sem a közigazgatási szakemberek, sem a vállalkozók, az önkormányzatok, vagy más végső kedvezményezettek.
E beadványoknál már nem fog működni az a mechanizmus, amihez a hazai pályáztatások során hozzászoktunk az elmúlt időszakban, hogy különböző belső nyomásgyakorlással – legyen az akár politikai, akár gazdasági lobbi – próbáltunk eredményeket elérni. Az EU nagyon precíz nyilvántartást vár el a pályázóktól, ami lehetőség szerint kizárja a korrupciót.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jövőre első ízben induló tanfolyamon pénzügyi tervezést, közbeszerzési ismereteket, a szociális alappal kapcsolatos és a vidékfejlesztéssel is összefüggő ismereteket a gyakorló szakemberek oktatják majd.
Az országnak nagyon sok pályázóra lesz szüksége, hiszen a majdani beruházások döntő része részben az így elnyerhető projektekből tevődik össze. Az unió ugyanis társfinanszírozási elven működik, ami azt jelenti, hogy a meglévő pénzekhez teszik hozzá az általuk a pályázatokból lehívható összegeket.
A pályázatok között várhatóan az önkormányzati – elsősorban kommunális – beruházások (csatornázás, infrastruktúra-fejlesztés, úthálózat) szerepelnek majd a legnagyobb arányban. A kistérségek befektetésösztönző szerepének erősítése szempontjából a foglalkoztatáspolitikával is összefüggő átképzésekhez és a helyi fogyasztói igények szerinti felkészítéshez is lehet majd pályázni ezekre a pénzekre. Azaz a beruházók által támasztott igényekre kell felkészíteni az érdeklődőket.
Az uniós támogatásoknál hatvanszázalékos önrész megléte esetén lehet a különböző fejlesztési tanácsokhoz a pályázatokat benyújtani. A projekteket – amelyeknek illeszkedniük kell a Brüsszel által elfogadott Nemzeti fejlesztési tervhez – a gazdasági, a pénzügyi tárca, vagy az országos fejlesztési tanács bírálja el első körben. Csak így lehet esély a pályázat elnyerésére. Az önrész már adott lehet például az önkormányzatoknál infrastruktúra vagy ingatlanok formájában, illetve lehet olyan összeg is, amelyet a már említett minisztériumok ítélnek meg. Ha például egy önkormányzat önerőből bevezeti a gázt az adott településre, ennek a költségei jelentik az önrészt, az ezt követő utca- vagy tájrendezési költségeket viszont már az EU-támogatásból tudják fedezni.
Az Európa-tanulmányok Központja által indított képzésen az unió különböző strukturális alapjaiból elnyerhető összegek felhasználási módjáról lehet ismereteket szerezni. Ezek az alapok függetlenek a mindenkori kabinettől és elsősorban a regionális fejlődés eszközei. A kohéziós alapok felhasználásáról viszont a kormány dönt. Itt már olyan nemzeti fejlesztési projektekről van szó, amelyeket például részben a helyi önkormányzatok finanszíroznak, és amelyekbe a kormány is bekapcsolódhat. Ilyenek az autópálya-építések, vagy egyéb gazdaságélénkítő beruházások. A kohéziós alapok előnye, hogy felhasználásuk nem a brüsszeli pályázatelbírálóktól függ, hanem a magyar kormánytól, hátrányuk, hogy viszonylag kisebb összegekre lehet pályázni.
A Botos Máté által említett külföldi példák közül érdemes kiemelni Görögországot, ahol a több mint húszéves EU-tagság kevésbé érződik a pénzek felhasználásának elégtelensége okán. Általában kevéssé eredményesen pályáznak, e téren náluk csak a portugálok teljesítenek gyengébben. A görögök esetében kényszerítő körülmény a területi széttagoltságból származó hátrányok leküzdése. Ebbe beletartozik az Égei-tenger szigetvilága közötti kapcsolattartás és a foglalkoztatáspolitika is. A portugáloknál a mezőgazdaság modernizációja még nem következett be, elsősorban Lisszabonra és Portóra koncentrálják a fejlesztéseket, az ország peremvidékei ebből kimaradnak. Ugyanakkor iskolapéldája a források jó felhasználásának Írország, amely az 1973-as csatlakozáskor az akkori kilencekhez képest elmaradott ország volt, mára azonban utolérte a legsikeresebb régiókat, közben megőrizte sajátos arculatát. Az írek általában a turizmussal kapcsolatos vendéglátóipart fejlesztették, illetve a mezőgazdaságot korszerűsítették. Ehhez hozzátartozik még, hogy az infrastruktúrájuk fejlesztése is az elmúlt harminc év EU-s forrásainak köszönhető.
„Magyarországon a jövőben a régióknak a jövőben nagyobb pénzügyi és gazdasági szabadságot kell adni, hogy ezzel is csökkenjen a fővárostól való kiszolgáltatottságuk, és versenyképessé váljanak. Ezért az infrastruktúra fejlesztése lesz a legfontosabb feladat. Elképzelhető, hogy a vidéki régiókban az alacsonyabb munkabérekkel a jelenleginél tartósabb foglalkoztatás valósulhat meg. A tőkebefektetők sajnos a már működő régiókat kedvezményezik, a válságokkal küszködőket elkerülik. Ha például a külföldi befektető Németország régiói között válogathat, valószínű, hogy Bajorország és nem Szászország, vagy a keleti tartományok mellett dönt.
Feltételezhetően nálunk is a központba, illetve a dunántúli régiókba irányul majd a legtöbb befektetés, ezért a nemzeti fejlesztési koncepcióban külön figyelmet kell fordítani az ország középső és keleti régiói elérhetőségének, ezáltal versenyképességének biztosítására.
origo.hu
Orbán Viktor: Brüsszel helytartóként működő kormányt szeretne Budapesten
