A hölgy (vérről) fecseg

Lendvai lldikóban az a jó, hogy nem beszél mellé. Nem köntörfalaz, nyíltan kimondja a lényeget. Politikusként talán lehetne néha kicsit visszafogottabb, ezen a pályán nem szerencsés többet szólni a kelleténél, fecsegni végképp nem tanácsos, de ez nem baj. Vegyük észre benne a hivatásos közembert, aki mindezek tetejébe még asszony is, a személyi száma szerint is. Mégsem gyönge nő, a szocialista párt parlamenti képviselőinek vezetőjeként inkább az jellemzi, ami a régi német katonákat: kemény, mint a Krupp-acél, és szívós, mint a bőr. Csak egy kicsit beszédesebb.
A frakcióvezető asszony a Népszava szombati számában egész oldalas interjúban felelget a pártja és kormánya aktuális ügyeit firtató kérdésekre. Nyelve először ott kezd önálló életet, amikor a közelgő uniós képviselő-választás kapcsán ezt találja mondani: „Nehezen hiszem, hogy az ország többsége úgy véli, rendben van az a politika, amit a Fidesz követ”, mintha legalábbis a Fidesz irányítaná a jelenlegi magyar gazdaságpolitikát, és nem az ő kormánya. De nem érdemes fennakadni ezen az apróságon, Lendvai a június 13-i megméretésnél messzibbre tekint, már a 2006-ban esedékes hazai parlamenti választásról is elszólja magát: „Vérre megy a dolog…” Ezt eddig is sejtettük. A szocialisták kampányfegyverzetével volt alkalmunk megismerkedni, de mostantól bizonyosak lehetünk abban, hogy a Magyarországot kormányzó (ál)baloldali–(ál)liberális politikai garnitúra nem készül szívességből megválni a hatalomtól. A régi pártállam stílusára és módszereire emlékeztető erőszakos és kirekesztő szemléletű kormányzás eddig sem babra ment: választási ígéreteiket meghazudtolva kicseréltek minden fontos poszton lévő embert, lett légyen bármilyen elismert szaktekintély az illető (kérdés: most, hogy már nem Mellár Tamás vezeti a statisztikai hivatalt, megjavultak-e a gazdasági mutatók?); kizárólagosságra törnek a pénz-, információ- és médiahatalomban, sorra megtámadják a nem kormányfüggő intézményeket, zaklatják a pénzügyi felügyelet, az ügyészség és a bíróságok vezetőit, beavatkoznak e szervezetek munkájába. Szelektív feljelentésügyi államtitkárt alkalmaznak, kikezdték már a köztársasági elnök személyét is. Az MSZP-s arrogancia legfrissebb, jellemző példája, hogy egy második vonalbeli igyekvőjük követeli a független jegybank elnökének lemondását.
A legveszélyesebb terület azonban mégiscsak maga a parlament. Más szóval: a magyar alkotmányos népképviselet, amelynek fóruma – amint azt a minap a kisebbik ellenzéki párt képviselőcsoportjának vezetője is szóvá tette – a jelenlegi kurzus alatt már egyáltalán nem tölti be a végrehajtó hatalmat ellenőrző szerepet. A néhány fős kormánytöbbség olajozottan működik, rendre elegendőnek bizonyul bárminek és bármi ellenkezőjének a keresztülveréséhez az Országgyűlésben. Emlékezetes, hogy egy azonos szövegű ellenzéki interpellációra adott belügyminiszteri választ egyszer elfogadtak, egyszer pedig elutasítottak, a kormánypárt érintettségétől függően. A parlamenti demokrácia írott és íratlan játékszabályait nap mint nap áthágják, tudatosan aláássák a T. Ház tekintélyét. A törvényesség hitelét maga a házelnök járatta le csúfosan: Szili Katalinban egy szavazási patthelyzetnél némi hezitálás után felülkerekedett a pártszerűség egy MSZP-s miniszter „megmentése” érdekében.
A szocialisták frakcióvezetőjében, Lendvai Ildikóban tényleg az a jó, hogy (sokat) beszél. Lehet, hogy egész pártjában ő az egyetlen igazi férfi, de ő legalább még fecsegés közben is kimondja a lényeget. Mesélhetne arról, hogy 2006-ban új, a helyzetnek megfelelően átszabott ígéretekkel akarják elnyerni a magyar választópolgárok bizalmát, vagy hogy – mint valójában – a választás bérre megy. Az ő bérükre. De ő megmondja, egyenesen bele a szemünkbe, hogy felőlük nézve mire megy a dolog.