Eltűnt 13 milliárd euró

Vége a játéknak, mondhatták decemberben az olasz Parmalat-csoport elnökének, aki minden valószínűség szerint „eljátszotta” a cég vagyonát. Calisto Tanzi, a Parmalat élelmiszer-ipari vállalatának volt vezetője és egyben többségi tulajdonosa, börtönben várja a sorozatos kihallgatásokat, mivel cége könyvelését 1988 óta meghamisította. A vezérigazgató mellett előzetes letartóztatásban van fia és a Parmalat pénzügyi igazgatója is. Az európai Enronként becézett pénzügyi botrány az olasz csizmán túlra nyúlik, egyes vélemények szerint az összes leányvállalatnál vannak beavatott személyek, akik tudtak és részt vettek a csalássorozatban.

2004. 01. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rossz évet zárhattak azok a befektetők, akik Parmalat Finanziaria SpA-részvényeket vagy -kötvényeket vásároltak több neves befektetési bank ajánlatára, mivel a társaság részvényei a korábbi értékük negyedét sem érik már, sőt a milánói börzén jelenleg felfüggesztették a papírok kereskedését is. De rossz évet zártak azok a tejtermelők is, akiknek a Parmalat nem fizette még ki a leadott menynyiség után járó pénzt, mivel a gazdák várhatóan sokára jutnak hozzá a pénzükhöz – ha egyáltalán hozzájutnak.
Minden 1968-ban kezdődött az olaszországi Parma városában, ahol Calisto Tanzi – többéves tejforgalmazói múltját kamatoztatva – létrehozta a Parmalatot. A társaság azzal vívta ki az elismerést, hogy először a világon néhány napig fogyasztható tejet értékesített, amit a Tetrapak szabadalmának köszönhetett. Később, a szintén Tetrapak UHT szabadalmat használva, több hónapos minőségmegőrzést sikerült elérni a tejnél, így a kis cég egyre nagyobb területeket hódított meg Olaszországban. A tej mellett a tejtermékek gyártására is ráállt a Parmalat, sőt a nyolcvanas évektől kezdődően egyre erőteljesebb akvizíciós tevékenységet folytattak. Először azokban az országokban létesítettek leányvállalatot, ahol nagyobb számú olasz kolónia élt – így esett a választás Dél-Amerikára. A forgalmi adatok és a cég növekedési üteme megengedhette, hogy Afrikában, sőt Kelet-Európában is cégfelvásárlásokkal szerezzenek maguknak piacot.
A terjeszkedés 2003-ban is folytatódott, de ekkorra már átalakult a cég stratégiája, mely korábban a tejtermékekre épült. A Parmalat növekedése és Calisto Tanzi elképzelései olyan vállalat létrehozását vetítették előtérbe, mely a francia Danone és a svájci Nestléhez volt hasonlítható. A Parmalatból multinacionális élelmiszer-ipari céget kívántak létrehozni, ezt igazolja a 2003-as felvásárlás is, melynek során a már csőd közeli helyzetben lévő parmai cég magába olvasztotta a Cirio délolasz konzervipari társaságot, amely elsősorban spagetti- hez szükséges konzervszószokat gyárt.
Az üzlet a hetvenes évek közepén annyira jól ment, hogy Calisto Tanzi beszállt a labdarúgásba és a Forma–1-be is. Az autóversenyeken a Ferrarival versenyző és világbajnoki futamot nyert osztrák Niki Laudát támogatták, míg a fociban a parmai csapatot az AC Parmát szponzorálták, majd megvásárolták.
Minden látványosan jól ment a tavalyi évig; a Parmalat egyre jobb eredményeket közölt, majd tavaly robbant a „bomba”: előbb sorban váltották a vezetők egymást a cégnél, majd később olyan pletykák terejedtek el, hogy rosszul áll a cég „szénája”. Lassan a lapok is elkezdtek cikkezni a cég nehézségeiről, ennek ellenére ősszel a Parmalat a várakozásokat felülmúló eredményeket közölt, de egyúttal adóssága is jócskán megnőtt. Szeptemberben már hatmilliárd euró fölötti adósságot halmoztak fel, amit a cég vezetése azzal próbált elütni, hogy a kötvények kibocsátásából a készpénzállomány meghaladta a 4,2 milliárd eurót. Néhány hónappal később a Bank of America a kötvénykibocsátásból származó összegről azt közölte, hogy az nem érkezett meg a kibocsátó off-shore cégéhez, a kajmán-szigeteki Bonlat vállalathoz, azaz a Parmalatnak nincs 4,2 milliárd eurója.
A befektetőket becsapták, amikor a Parmalatot jól működő cégnek titulálták, hiszen a cég könyvelése már 1988 óta nem a valóságot tükrözte. A pármai vállalat 1997-től közel nyolcmilliárd eurónyi kötvényt értékesített. Ezen ügyletekben a Deutsche Bank, a Bank of Amerika és néhány nagy nevű olasz bank is szerepelt.
Néhány év alatt szinte az összes nagy olasz cég elvesztette tekintélyét: a gépipari cégeket az ágazati nehézségek és a menedzsment helytelen gazdálkodása döntötte romba, s tavaly az egyetlen komoly olasz élelmiszer-ipari cég, a Parmalat is csődbe jutott.
A kormány által delegált vezérigazgató próbálja menteni a menthetőt, de kérdés, hogy a december végén csődvédelmet kapott Parmalatot sikerül-e megmenteni.
Nem tudni, hogy a magyar tejtermelőket hogyan érinti a Parmalat csődje. Egyes állítások szerint rendben folynak a felvásárlások, mások szerint viszont a Parmalat Hungária késve fizetett eddig. Információink szerint a parmai ügyészség a magyar hatóságoktól is kért adatokat, mivel feltételezhető, hogy a tengerentúlra is átnyúló szövevényes ügyben az összes leányvállalatnál vannak beavatottak. Ha ez igaz, akkor a tejtermelők is az utcára kerülhetnek. A Parmalat Hungária vezetése többszöri megkeresésünkre sem reagált.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.